Az újpesti városháza

2001. november 16., péntek 01:00

Újpestnek, a főváros IV. kerületének ékessége a napokban százegy éve felépült városháza, amely az 1950-es Nagy-Budapest erőszakos kialakításáig önálló város volt.
Anonymus krónikája Magyar-rév néven említi a későbbi Megyert, a mai Újpestet. A település története 1840-től kezdődik, amikor a földbirtokos, gróf Károlyi István ekkor kiadta a község alapítólevelét, s a XIX. század végére Magyarország harmadik legnagyobb ipari városává nőtte ki magát, s 1907-ben hivatalosan is városi rangot kapott. A község megalapításáig itt nem volt állandó hivatalközpont, a bírák csupán magánházaikban üléseztek. Károlyi gróf kétszáz pengővel járult hozzá a községháza felállításához. A település akkori vezetői 1865-ben megvásároltak két szomszédos telket a József és az Attila utca sarkán, s ide került a hivatal, amelyet 1874-ben felgyújtottak. Az időközben bekövetkezett rohamos ipari fejlődés és a lakosság számának növekedése azonban az egyre sokasodó hivatalos ügyek számát hozta magával, megkövetelve ezzel a községháza bővítését. Eleinte belső átalakításokat végeztek, azonban ez csak átmenetileg oldotta meg a problémát. Végül 1895-ben határozatot fogadtak el egy kétszintes községháza felépítéséről a közeli, jóval kellemesebb adottságú Szent István téri telken, az akkori mázsaházzal szemben. A pályázatot csak 1898-ban írták ki, amelynek nyertesei Böhm Henrik és Hegedűs Ármin, a kor jelentős építészei voltak. A kivitelezés feladatát egy helyi építési vállalkozóra, Schreiber Gyulára bízták, így az akkor is jelentős, kétszázezer – már forintban számolt – összeg birtokában az építkezés elindulhatott

1899 májusában. Az új községházát egy év múlva már teljes pompájában át is adták. Némi változás történt az eredeti tervekhez képest a hasznosításban, hiszen már itt kapott helyet a járásbíróság és az alagsorban a börtön is. Ezenkívül a téglavörösre vakolt, világos mészkővel díszített községháza földszinti helyiségeit üzleteknek adták ki, ahol volt bútorcsarnok, cipőraktár, tejcsarnok és a Babits Újpesten játszódó, Kártyavár című regényében szereplő kávéház is üzemelhetett. A díszes eklektikus épület, amely a századforduló egyik jelentős alkotása volt, számos szecessziós jegyet is magán visel. Oromzatát a Nagy Károly korabeli legendákból ismert, Roland vitéz szobrával díszítették, ami a városok törvényhatósági jogait jelképezte, a hátsó homlokzathoz tartozó erkély alatt pedig kis teret alakítottak ki, ahonnan a járásbíró intézhetett szózatot az egybegyűltekhez. Az épület előtt bérkocsi- állomás kapott helyet. A községháza külseje elsöprő sikert aratott mindenki körében, belső része azonban számos vita indítója volt az egyszerű puritán dekoráció és bútorzat miatt, amely nem váltott ki egyöntetű tetszést a korabeli polgárok körében. A különleges épület talán szerencséjének, talán az építészek kiváló terveinek köszönhetően is túlélte a XX. századot, és századik születésnapján felújított állapotban érte meg a magyar millenniumot. (G. R.)

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.