Belgiumi tanulságok magyar szemmel

2008. szeptember 18., csütörtök 20:27

Belgiumról az elmúlt évben kizárólag csak az egymást követő kormányalakítási válságok kapcsán hallottunk. Ezek fényében Belgium a politikai küzdelmekben megbénult államnak tűnhet, ahol gyakorlatilag semmi sem történik a politikusok civódásán kívül. E cikk egy másik, a gazdasági-társadalmi folyamatokat előtérbe állító nézőpontból mutatja be Belgiumot, és jelezni kívánja a jelenlegi helyzet magyar szempontból is fontos tanulságát.
Belgiumról dióhéjban
A modern Belgium 1830-ban jött létre, a korábbi Németalföld déli részének önállósodásával. A Belga Királyság születésétől fogva nyelvileg és kulturálisan is eltérő területekből állt, északi része – Flandria – holland nyelvű és alapvetően mezőgazdasági jellegű, míg déli része – Vallónia – francia nyelvű és jelentősen iparosodott volt. E sokszínűséget tovább fokozták az első világháborút követően Belgiumhoz csatolt német kisvárosok és községek. Belgium mai napig fontos ismertetőjegye ezért a nyugat-európai államokra általánosságban jellemző etnikai homogenitás hiánya. A nemzeti egység fő szimbóluma a királyi család, és napjainkban is őket tartják a belga államiság legfontosabb megjelenítőinek.
A 19. században Belgium közéletét a francia kulturális dominancia határozta meg, erre jó példa, hogy az igazságszolgáltatásban az ország északi részén élő flamandok által használt holland nyelv csak 1898-ra kapott a franciával egyenrangú státust. E dominancia ellensúlyozására jött létre a kezdetben nyelvi és kulturális célokat kitűző, majd fokozatosan politikaivá váló flamand nemzeti mozgalom. E mozgalom fő vezéralakjai elsősorban értelmiségiek voltak – mint például az író Hendrik Conscience, aki a Flandria oroszlánja című történelmi regényével döntő szerepet vállalt a flamand irodalom és nemzeti mitológia megteremtésében.
Annak érdekében, hogy Belgium berendezkedését összhangba hozzák az országot meghatározó nyelvi-kulturális sokféleséggel, a hatvanas évektől kezdve több lépcsőben jelentősen átalakították az államszervezetet. A sorozatos alkotmánymódosításokat követően Belgium három nyelvi közösségből (flamand, francia és német) és három területi régióból (Brüszszel, Flandria és Vallónia) álló föderális állam lett az évszázad végére. Napjaink Belgiumának közjogi berendezkedése az egyik legbonyolultabb Európában. Az országban hat különféle parlament működik és osztozik a különféle állami hatáskörökön.
Belgium társadalomföldrajzát igen érdekes törésvonalak jellemzik. Vallónia a dunántúlnyi ország több mint fele, azonban az ország összlakosságának alig több, mint egy harmada él itt. Flandria népsűrűsége több mint kétszerese Vallóniának, jelenleg megközelítőleg hatmillióan élnek a Belgium kevesebb mint felét kitevő tartományban. Brüsszel pedig Belgium területének mindössze fél százaléka, azonban egymillió lakosa van, és Európa fővárosaként jelentős a külföldiek aránya is.
A flamand modell – nemzet és haladás
Flandria a hatvanas évekig kedvezőtlenebb gazdasági helyzetben volt, mint Vallónia, azonban napjainkra az öt régióból álló Flandria az Európai Unió egyik fejlett térségévé vált. A flamand gazdaságra az exportorientáció és a magas termelékenység jellemző, továbbá jelentős a szolgáltatási szektor aránya is. Jelentősen javítják Flandria versenyképességét infrastrukturális adottságai – kiépített autópálya-hálózat, Antwerpen kikötője és a brüsszeli nemzetközi repülőtér, melyek lehetővé teszik, hogy kedvező földrajzi elhelyezkedéséből megfelelően profitáljon.
Az Európai Unió statisztikái (a 2002-es évkönyv) szerint a flamand régiókban az egy főre jutó, vásárlóerőben kifejezett GDP megközelíti vagy több esetben meg is haladja a legrégebbi tizenöt tagállam átlagát. Hasonlóan kedvező adatok említhetők a munkanélküliségről is, mind az öt régióban jelentősen alacsonyabb, mint a tizenötök 8,4 százalékos átlaga. Az ipari tevékenységek kapcsán ki kell emelni, hogy a legkeletibb, Limburg székhelyű régióban kiemelkedő a high-tech gyártási szektorban dolgozók aránya; az összes munkavállaló több mint 11 százaléka. Ez az arányszám csak Németország és Észak-Olaszország legfejlettebb iparvidékeihez hasonlítható.
A gazdasági sikerek mellett a flamandok jelentős politikai sikerként tekintenek az ország lépcsőzetes föderalizációjára, és a politikai és gazdasági sikerek együttesen a másfél évszázados flamand nemzeti gondolat megerősödéséhez vezettek. Nem véletlen, hogy a flamandok többsége a további föderalizációt támogatja, és egyes politikai csoportok – például a Vlaams Belang párt – még a függetlenség követelésétől sem riadnak vissza. Minden jel arra mutat, hogy Flandriában egy nemzet születése fejeződik be, mely markánsan megkülönbözteti magát mind a francia nyelvű vallonoktól, mind a velük azonos nyelvet beszélő, de tőlük történelmileg és kulturálisan is különböző hollandoktól.
A flamand kormányzat igen ambiciózus célkitűzést fogalmazott meg Vlaanderen in Actie elnevezésű programjában. 2020-ra Flandriát az Európai Unió öt legfejlettebb régiójának egyikévé akarják tenni (jelenleg Flandria a 27. ebben a rangsorban). E fejlődés kulcspontjainak az innovációt, a mobilitást és a nemzetközi kapcsolatok további fejlesztését tartják, és kiemelt szerepet szánnak a külföldi tapasztalatok értékelésének.
Vallónia – út- és identitáskeresés
A szintén öt uniós régióból álló Vallónia jelenleg Belgium gazdaságilag kedvezőtlen helyzetben lévő térsége. A vallon gazdaság gerincét alkotó bányászattal és fémkohászattal foglalkozó, Charleroi és Liége körzetében működő nehézipari óriásvállalatok versenyképessége a huszadik század első felét követően fokozatosan romlott. Ennek következtében Vallónia gazdasági teljesítménye elmarad mind az európai, mind a flamand átlagtól, 2004-ben az egy főre jutó GDP 19 858 euró volt, szemben Flandria 27 356 eurós átlagával. A munkanélküliség vonatkozásában is kedvezőtlenek az adatok, a vallón régiókban a munkanélküliség magasabb, mint Flandriában (5-10 százalék és 10-15 százalék között), és egyes térségekben még ennél is rosszabb a helyzet.
Vallónia és a vallonok kapcsán nem beszélhetünk a flamandhoz hasonló nemzeti reneszánszról. Ennek nyilvánvaló oka lehet, hogy az ország déli részének lakóira általában jellemző a kettős vagy ingadozó identitás a francia nyelvhez és kultúrához való viszonyukban. A Vallóniában beszélt francia ugyan önálló dialektusnak tekinthető, de ez önmagában még nem elégséges a közösségi identitás megteremtéséhez. Továbbá a frankofón közösség sokkal jobban kötődik Belgiumhoz, mint a flamandok, és ezért hajlamosabbak magukat inkább Belgiummal, mint egy önálló nemzeti közösséggel azonosítani. A közelmúlt eseményei – például a francia nyelv használatért folytatott csatározások a Brüsszel melletti, flamand területen fekvő, jogilag kétnyelvű községekben vagy a flamand közvélemény rendre lesújtó és kedvezőtlen, őket lustának és korruptnak tartó értékítéletei – azonban a vallonokat sem hagyták érintetlenül. A múlt évben a vezető vallón közéleti hetilap (Le Vif/Express) hasábjain többen is arról nyilatkoztak, hogy egyáltalán nem a világvége, ha szétesik Belgium, és Vallónia önálló fejlesztésére több programpontot is megjelöltek; többek között a munkanélküliek átképzése, a kutatás-fejlesztés szektor erősítése és a gazdasági szerkezetváltás. Új fejlemény, hogy egy közvélemény-kutatás szerint az elmúlt fél évben drasztikusan nőtt azoknak a száma (29-ről 49 százalékra), akik el tudnák képzelni valamilyen módon a csatlakozást Franciaországhoz. Érezhető, hogy Vallóniában is megmozdult valami, és valószínű, hogy az alternatívakeresés a vallón identitás fejlődésére is hatással lesz.
A német közösség egy miniközösség sikere
Belgium legkisebb, önálló közjogi státusszal rendelkező nyelvi közössége a 71 ezer fős németség. Kilenc település tartozik a német közösséghez – fővárosa a több mint húszezer lakosú Eupen –, és területe összesen 854 négyzetkilométer. A belgiumi németség egyike Európa olyan miniközösségeinek – mint például Liechtenstein, Andorra vagy San Marino –, melyek önigazgatásra képes szervezetrendszerrel rendelkeznek. A huszonöt főből álló parlament illetékes a kulturális, szociális és oktatási ügyekben. A közösség kompetenciája így széles kört ölel fel, a média és a sajtó kérdéseitől egészen a különféle ifjúsági, család- és időpolitikákon keresztül az oktatásügyig rendelkezik különféle hatáskörökkel. A négy miniszterből álló kormány feladata a parlament dekrétumainak előkészítése és végrehajtása, és ebben egy százhatvan hivatalnokból álló minisztérium segíti.
A német közösség politikai pártjainak legfontosabb célja a regionális autonómia megtartása és fejlesztése, melynek végpontja egy önálló, a flamand és vallon térséggel megegyező státuszú régió kiépítése lehet. Beszédes a jelenlegi kormány 2004-ben indított hosszú távú stratégiai programjának címe: A közösségért élni. E program az életminőség biztosítására, a jó kormányzásra és a globalizáció előnyeinek kiaknázására helyezi a hangsúlyt, és kiemeli a terület határhelyzetéből következő gazdasági és kulturális előnyök kihasználásának fontosságát.
Következtetések és tanulságok
A Belgiumról készített előbbi pillanatfelvétel egyik tanulsága, hogy ennek fényében nem könnyű egy posztnacionális, az általános európaiságban hamarosan feloldódó Európáról vizionálni. Belgium második világháborút követő politikai életére meghatározó befolyást gyakorolt a gazdasági és politikai sikerek által is inspirált flamand nacionalizmus. A flamand nemzeti gondolat az ellenreakciókat is „kitermelte”, ezt jelzik az egyelőre még kevesebb befolyással rendelkező, Vallónia önállóságát vagy a francia csatlakozását követelő politikai pártok és mozgalmak, illetve a közéletben megindult alternatívakeresés.
Belgium jövője nyitott kérdés, számos spekuláció látott már világot, de hiba lenne a flamand nacionalizmusban rejlő centrifugális hatások erejével szemben lebecsülni az ország egységét előtérbe helyező centripetális tényezőket. A legfontosabb ezek közül Brüsszel, mely nagy többségében francia nyelvű, de a flamandok sem hajlandók róla lemondani. Brüsszel helyzete egy szétválásnál megoldhatatlan, és bizonyosan nem kívánják, hogy Nyugat-Európa Jeruzsálemévé váljon. További nehezen megoldható problémákat jelenthet a társadalombiztosítás, az államadósság, a vasúti hálózat és a közös kulturális intézmények felosztása.
A belga politikai kultúra a kompromisszum kultúrája, és bizonyos, hogy hamarosan találnak megfelelő megoldásokat. E megoldások vezérelve minden bizonnyal az ország további föderalizálása lesz, és valószínűnek tűnik a közös költségvetésbe befizetett flamand többletből a rosszabb helyzetben lévő Vallóniának juttatott szolidaritási transzfer – évi 12 milliárd euró – csökkentése vagy megszüntetése. Ezzel talán az egész helyzet méregfogát kihúzhatják egy időre, mivel ez a támogatás irritálhatja legjobban az átlagflamandot.
Magyar szemmel nézve az előbbieknek mindenképpen van legalább egy tanulsága. Az elmúlt évtizedek belga eseményeinek egyik mozgatórugója a közösségelvű gondolkodás volt. A közösségi gondolat Flandriában egy önálló nemzeti eszme alakját vette fel, a belgiumi németség körében határozott regionális önazonosság-tudattá fejlődött, a vallonoknál meg éppen most van kialakulóban. Talán a magyar politikában is itt lenne az ideje, hogy valaki őszintén felkarolja a közösség gondolatát, és ne kizárólag csak a liberális közhelyek és a hagyományos magyar önsajnálat nézőpontjából tekintsen a közélet közösséggel kapcsolatos kérdéseire.

A szerző egyetemi adjunktus (PPKE-JÁK),
a Leuveni Katolikus Egyetem volt hallgatója

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.