Bevezető

2009. május 12., kedd 00:00

S Z Ó B Á N Y A
A divatszavak, felkapott szavak, friss, újmódi, sikkes, bimbózó, újsütetű, elharapózó, berobbanó, futótűzként terjedő szavak – okoskodva: neologizmusok szinte a mobiltelefonok elterjedésének sebességével hódítottak teret a nyelvünkben. Vannak persze olyan divatszavak is, amelyek szócsavarásból, tükörfordításból, átvételből vagy egyszerűen jelentésváltozásból keletkeznek. A média a legnagyobb terjesztője a berobbanó szavaknak, de épp ő a gyilkosa is, mivel mindig valamilyen új dologgal kell előjönnie.
A felkapott szavak összefüggésben vannak a szlenggel, zsargonnal is, még ha sokan tagadják is ezt. A legkártékonyabb használói, sőt kitalálói olyan szakemberek, akik fontosságukat, nélkülözhetetlenségüket akarják ezzel a ködösítéssel, túlmagyarázással, mellébeszéléssel, misztifikálással elérni. Egyszerű szerkezet működését is lehet úgy magyarázni, hogy senki se értse. A kereskedelem, a sport, a reklám, az internet, a táplálkozás stb. nyelve a melegágya a sokszor külföldről jött sikkes szavaknak, amelyek beépülhetnek a nyelvünkbe. A pozicionálisi harc az ügyfél agyában elfoglalt helyért századok óta folyik. Egy termék (akár szellemi dolog) elhelyezéséről van szó az ember tudatában.
Ezzel szemben az argó szavai pontosan jelölik azt, amire vonatkoznak, ám csak a beavatottak értik (példa erre a tolvajnyelv). Ez igaz. Mégis: sok jasszkifejezés válik divatszóvá, és viszont.
Léteznek már divatszószótárak is (magyarul is). De elég, ha a Magyar értelmező kéziszótár harmincöt–negyven évvel ezelőtti és mai kiadását megvizsgáljuk. Az „egyértelmű” kiszorította mára a hoszszabb „vitathatatlant”, „kétségtelent”. Lehet, hogy előbbit meg az „alap” fogja kiszorítani. Bár a szlengszavak jövőjével bánjunk óvatosan!
Már szakmai szótárak is vannak. A szótárak, mondta Samuel Johnson, az első angol szótár írója, olyanok, mint az órák: a legrosszabb is jobb a semminél, de a legjobb sem egészen igaz, már a kinyomtatáskor kicsit idejétmúlt. (Nem beszélve Orwell 1984 című regényében a gondolatrendőrség által szűkre szabott szótárról, amelyről – akárhogy figyel is a Nagy Testvér – szót fogunk ejteni/rejteni.) Kibányásszuk a világ sok-sok nyelvéből az ide tartozókat. Mert a magyaron kívül az angol, az amerikai angol, az ausztrál angol, az új-zélandi angol, a francia, a holland, a spanyol, a kínai, a japán, az orosz, a német, a hindi, a héber, az arab és sok más nyelvben is előfordulnak.
A divatszavak akár egy mondat erejével is fölérhetnek. Nem igaz, hogy a szó csak aprópénz, s csak a mondatok az igazi valuták. Azért igyekszünk mondatokba helyezni a divatszavakat, ha ez segít a megértésben. A szavak ismerete nélkül, mondá Kung Fu-dze, lehetetlen megismerni az embereket. A szó nem kristály, amelyik átlátszó és változatlan föltevést rögzít, hanem olyan elképzelés bőre, bevonata, amelynek koronként és körülmények szerint változik a színe és az összetétele. Nádasdy Ádám Rovarirtóval a szavak erdejében című cikkében két példamondatot ad többek közt: „A pásztorok a kocsmában táncolnak”, illetve: „A kompjúteres innováció alfája és omegája a szoftver.”
Mindkét mondat (a névelők kivételével) csupa idegen szóból áll, csak az elsőnek volt ötszáz éve elmagyarosodni. Remélhetően a másodiknak is lesz.
A továbbiakban olyan divatszavakat mutatunk be, amelyek társadalmi változásokról vagy éppen a változatlan jelenségekről adnak hírt. A divatszavak tulajdonképpen vírusok, amelyek a gazdaszervezetbe (az ember) olyan gyorsan, láthatatlanul és erősen beépültek, hogy szinte észre se vesszük. A szó a manipuláció alapeszköze, épp ezért kártékony is lehet. Bomba és golyó, ha harcolni akarunk vele, de kis, jelentésteli ajándék, ha barátsággal használjuk.
Lássuk hát egy divatszó példáját, érezzük át bizsergetését!
Korvald
Cigány, roma.
Beköltözött az utcába néhány gyanús származék, néhány bajszos korvald. Azzal nyitottak, hogy lerúgták a haveromat valami buliból hazafelé, megcipőzték, az óráját meg lesimogatták a csuklójáról.
Felbukkanását Nyelvész Józsi blogján vettem észre. Meg hallottam a boltban. De a Magyar Nemzet online-jára beirkáló olvasók közül is használta valaki, bizonyos „tkelemen9”:
„Laci szomszédom öt malaca mit eszik? Amit te, mert te is egy disznó vagy, korvaldféle. Az a legundorítóbb, mert zabál és nem hízik.”
Miközben lassan polgárháborús konfliktust akarnak némelyek provokálni a romungrók, a magyar cigányok, a beások, a román cigányok, a szintók és az őket befogadó magyarok közt, igen gazdag a rokon jelentésű (többnyire gúnyos) szavak halmaza. Mutatja, mennyire égető kérdés ez:
Alulexponált, kokeró, előnéger, próbanéger, csávesz, dádé, dzsipszi (az egyiptomi jelentésű angol szóból), dzsipó, kaffer, mozdonyszőke, brikett, nem a naptól barna, rézbőrű, indián, cigó, bokszos, cigi, csávó, csoki, etióp, csokoládé, kreol, fekete, mákos, maláj, kint lóg náluk a hegedű, negró, réti néger, rozsda, suvikszos, benne van egy hegedűvonás stb.
Honnan jöhet ez a szó, hogy korvald? Feltehetően a Cornwall sertésfajta nevének torzítása. Már a két háború között ismert, de igazán a tsz-világban elterjedt, jól szaporodó húsdisznófajta neve.
Ebből is látszik, mennyire embertelen, megalázó és gusztustalan ez az elegánsnak tűnő megnevezés.
A cigányok közül nem véletlenül hagytam a végére a kalapos gáborokat, akik azzal kezdik: Mi gáborcigányok vagyunk, mink dolgozunk. Erdélyből, Udvarhelyről hozott nekem széles karimájú gáborcigánykalapot Simó Marci, a Bozgor írója. Azóta is azt viselem.
(A Szóbánya rovat a jövő héttől rendszeresen megjelenik a Magazinban)

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.