Biszku-ügy: mégis nyomozni kellene

2010. november 25., csütörtök 00:00

Az ügyészségnek el kell rendelnie a nyomozást a Biszku-ügyben – mondta Gellér Balázs József tanszékvezető egyetemi docens, ügyvéd. A nemzetközi büntetőjog szakértője szerint a hatóság feljelentést elutasító határozata nem állja ki a nemzetközi jog próbáját. Nem tisztázták annak ténybeli és jogi feltételeit, hogy a volt belügyminiszter felelőssé tehető-e az 1956-os forradalmat követő megtorlásokért. A feljelentő várhatóan holnap nyújtja be a panaszát a másodfokú vádhatósághoz.
Háborús precedensek
1. A Yamashita-ügy. A Fülöp-szigeteki japán erők parancsnoka 1944–1945 között nem ellenőrizte beosztottjait, így lehetővé tette a civil lakosság lemészárlását. Ügyében az USA bírósága ítélkezett.
2. Az Oberkommando-ügy (von Leeb és mások). Az eljárásban a főtiszteket vonták felelősségre a Wehrmacht jogsértéseiért.
3. Karl Brandt-ügy. A Harmadik Birodalom orvosi kísérletei miatt indult a koncentrációs táborok huszonhárom orvosa és asszisztense ellen. A vezető felelősségét a beosztottak cselekményei alapján állapították meg.

A Fővárosi Főügyészség szerint a Biszku-ügyben tett feljelentés azért nem fogadható el, mert főként általános tényekre utal, a volt belügyminiszternek a Nagy Imre-per kapcsán tanúsított magatartása pedig már elévült. A feljelentő magánszemély várhatóan holnap nyújtja be panaszát a másodfokú hatósághoz. Múlt héten kézbesített elutasító határozatában a főügyészség mindenekelőtt azt rögzítette, hogy az 1956-os forradalmat követő megtorlás átfogó vizsgálata meghaladja a büntetőeljárás kereteit. Akkor is, ha köztudomású, hogy 1956. november 11. után három év alatt 25 ezer embert ítéltek el, 16-18 ezer személyt internáltak, és ezer magyar állampolgárt deportáltak a Szovjetunió kényszermunkatáboraiba. A vádhatóság büntetőjogi szempontból csupán a hajdani Nagy Imre-pert tartotta elemezhetőnek. Nagy Imrét, Szilágyi Józsefet, Gimes Miklóst és Maléter Pált a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés miatt 1958-ban halálra ítélték és kivégezték. Az ügyészség úgy látja, az akkori hatalom gyilkosságot követett el, de az ilyen bűncselekmény 15 év múltán elévül, és az elkövetőt nem lehet felelősségre vonni. Az emberiesség elleni bűncselekmény pedig nem állapítható meg.
Megkérdeztük Gellér Balázs József ügyvédet, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezetőjét, a nemzetközi büntetőjog szakértőjét, több mint ötven év után vizsgálható-e a Kádár-rendszer belügyminiszterének felelőssége. A szakember úgy vélte, az ügyészség határozata hiányos. A nyomozást el kell rendelni, mert csak ez tisztázhatja a tényeket és a jogi feltételeket, ezek ismerete nélkül nem lehet állást foglalni az ügyben. Köztudomású – mondta –, hogy a soha el nem évülő emberiesség elleni bűncselekményekről a nemzetközi jog rendelkezik. Emlékeztetett: a büntetőjogi felelősséget az elkövetéskor hatályos törvények szerint kell vizsgálni. Ebben az ügyben azt kell megnézni, hogy az 1949. évi genfi egyezmény 1977-es, első kiegészítő jegyzőkönyvében megfogalmazott egyes szabályok világszerte miként érvényesültek a gyakorlatban. A jegyzőkönyv rögzítette, hogy az elöljáró felelősséget visel nemcsak a saját magatartásáért vagy alárendeltjei tevékenységéért, hanem annak az egész szisztémának a működéséért is, amelynek részese volt. Ez az elv már a XV. században kialakult, a második világháború után a nürnbergi perekben, a megszálló hatalmak eljárásaiban és a tokiói törvényszék gyakorlatában is érvényre jutott. Gellér Balázs József a Yamashita-, az Oberkommando- és a Karl Brandt-eseteket emelte ki.
Az egyetemi oktató szerint kérdés az is: kijelenthető-e, hogy a megtorlás időszaka polgárháborúhoz – a genfi egyezmények szövege szerint nem nemzetközi fegyveres összeütközésekhez – kapcsolódott? Ebben az esetben emberiesség elleni bűncselekmény a civil személyek megölése, elhurcolása, deportálása. Az ilyen cselekmény nemcsak a konkrét elkövetőnek, hanem az elöljárónak is felróható. A Biszku-ügyben a nyomozást azért kell elrendelni – hangsúlyozta a büntetőjogász –, hogy megállapítható legyen: az elöljáró nemzetközi szabályokban rögzített felelőssége 1956 után kiterjedt-e a polgári elöljárókra, konkrétan a belügyminiszterre. Fel kell tárni, melyek voltak azok a jogsértések, amelyeket Biszku Béla alárendeltjei követhettek el. Tudhatott-e ezekről a miniszter, s tett-e bármit is a megelőzésükért? Ha nem, akkor miért nem? Az ügyvéd szerint szükség lehet történész szakértők véleményére is. A szakemberek egyebek mellett azt tárhatnák fel, milyen helyet foglalt el Biszku az államszervezetben, s közreműködött-e a belügy abban, hogy magyar állampolgárokat a Szovjetunióba szállítsanak.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.