Boszorkány

Tott báró törökökről és tatárokról

2008. október 21., kedd 15:00

k ö n y v e s h á z
Gátlástalan sarlatán vagy felvilágosult filozófus inkább? Ő hozta volna magyar földre Mikes Kelemen törökországi leveleinek kéziratát? Az 1733-ban Franciaországban francia nemes anya és magyar nemes apa gyermekeként született François de Tott élete kész regény.
A névrokon Tóth Ferenc nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy többéves kutatómunka megkoronázásaként – Neofitu Éva, Jeney Zoltán fordítók és Ivanics Mária tudományos közreműködésével, a szombathelyi Vasi Szemle szerkesztősége kiadásában – megismertesse a magyarul olvasókat is a Keletet bejárt báró legteljesebb memoárjával. Azzal a kötettel, amely a XVIII. században bestsellernek számított: négy nyelvre lefordították, s nemcsak történészek, földrajztudósok, orientalisták és szépírók forgatták kézikönyvként, de leghíresebb olvasói között ott találjuk a fiatal Napóleont, eszmét cserélt róla II. Katalin cárnő és Voltaire, egyetlen ismert kézirata pedig valaha XVI. Lajos királyé volt. Angol fordítása a New York Society Library leggyakrabban kikölcsönzött könyve volt 1789-ben; az 1100 fontos golyókat kilövő ágyú történetét pedig Münchhausen báró kalandjai között szerepelteti Bürger.
Ki volt hát e titokzatos Tóth Ferenc báró?
A Rákóczi-szabadságharc bukása után emigrációba kényszerült diplomata apa nyomdokait követte: kilencévesen már a francia – ámde főként magyar legénységű és vezényszavú – Bercsényi-huszárezred tagja, majd a konstantinápoly-perai tolmácsképző növendéke volt. Az Oszmán Birodalom végvidékén lévő krími tatár kán udvarába nevezték ki konzulnak; a Fényes Porta megbízta a Dardanellák, aztán a Boszporusz tengerszoros védelmének megerősítésével; európai mintára megreformálta a török tüzérséget – hogy csak életének néhány érdekes epizódját emeljük ki a magyar kiadványt szerkesztő Tóth Ferenc bevezető tanulmányából.
A négy különálló könyvből és egy elöljáró beszédből álló visszaemlékezés – mely politikai-filozófiai, kulturális antropológiai, önéletrajzi műként és útleírásként egyaránt olvasható – cseppet sem elfogulatlan: míg a tatárok a „jó vadak”, akik megőrizték őseik értékeit, addig a törökök kritikájában a keleti despotizmus bírálatát fedezhetjük fel: „megeshet, hogy egy török a botjával oly erős ütést mért egy keresztény koponyájára, hogy az attól elhalálozott, s a bíró, miután a gyilkos szerszámot maga elé kérette, s a fát, miből az készült, igen alapos vizsgálatnak alávetvén, végeredményben kijelentette, hogy a bot túlontúl könnyű volt ahhoz, hogy az egy keresztény életét a Mindenható közvetlen szándéka nélkül kionthassa; márpedig az emberek eme szándékkal szembe nem szállhatnak” – ábrázolja nem kevés iróniával például a török igazságszolgáltatást.
Az élete alkonyán a Vas vármegyei Tarcsafürdőre (ma Bad Tatzmannsdorf) „hazatért” utazó kultúraközvetítőként sem volt utolsó, és akaratlanul is bebizonyította, hogy van, amiben Kelet és Nyugat között nincs különbség: azok a tatárok, akiknek elektromos kísérleteket mutatott be, éppúgy varázslónak vélték, mint a tarcsafürdőiek, akik gyanakodva figyelték a tudós hajlékát, amelynek pincéjéből időnként furcsa fények szűrődtek ki. A még álló, de már valóban veszélyes épületet a mai napig Boszorkányháznak nevezik.
(François baron de Tott emlékiratai a törökökről és a tatárokról. Szerk.: Tóth Ferenc. Vasi Szemle szerkesztősége, Szombathely, 2008. Ára: 2500 forint)

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.