Elkerülhetetlen veszteségek?

Az amerikai áldozatok száma lényegesen elmarad az előzetes jóslatoktól

2003. április 17., csütörtök 01:00

Mind ez idáig nem tudni biztosan, hány ember vesztette életét az iraki háborúban. Azt viszont minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy az előzetes várakozásokhoz képest kevesebb áldozattal járt az intervenció. A támadás megindítása előtt az amerikai–brit haderő nyolcezer szövetséges áldozatban maximálta a veszteségek felső határát, de már akkor is mindenki tudta, hogy a tényleges veszteség ennek töredékét sem éri majd el.
Ha a mostani számadatokat összevetjük az 1991-es veszteséglistával, megállapíthatjuk, hogy ezúttal kevesebb véráldozattal járt a Szaddám Huszein rendszere ellen viselt háború. Március 20. óta 149 szövetséges katona vesztette életét – 1991-ben mintegy kétszer ennyien haltak meg –, és a mostani félszáz sebesült is alatta marad a tizenkét évvel ezelőtti hasonló adatnak. Az összehasonlítás jókora kockázatot rejt, bajosan lehetne következtetésre jutni, hiszen amíg 1991-ben egy jól felszerelt iraki hadsereget kellett térdre kényszeríteni, a mostani tavaszi hadjárat egy legyengült, ócska fegyverekkel felszerelt maradék haderő ellen folyt. Az amerikai veszteségekkel kapcsolatosan sokszor elhangzott, hogy az elhúzódó utóvédharcok és Bagdad sztálingrádi típusú – házról házra való – bevétele alaposan megritkíthatja az amerikai és brit egységeket. Mindez nem következett be, az iraki ellenállás gyorsan öszszeomlott, pedig az első hét után még az sem tűnt lehetetlennek, hogy a támadók veszteségei a több százat, esetleg a bűvös ezres számot is meghaladhatják.
A háború két tekintetben hozott igazán újat: meglepően sok – a mai napig tizenhárom – újságíró vesztette életét, és sokan estek áldozatul a „baráti tűznek”, azaz saját egységeiknek. Mindkét jelenség ismert volt addig is, de az efféle „felesleges” halál továbbra is megrázó.
Ami az iraki katonai és polgári veszteségeket illeti, az eddigi mintegy négyezer halott nem vethető össze az 1991-es háború népirtásával. Ma sem tudjuk biztosan, annak idején hány embert pusztított el az idősebb George Bush szupermodern hadserege, de a legóvatosabb becslés szerint is mintegy százezer iraki halt meg a Sivatagi Viharban. Figyelemre méltó a volt elnök, Jimmy Carter kijelentése: „a sorozatos bombázásokban több mint százötvenezer iraki civil is meghalhatott.” Az 1991-es Öböl-háború amerikai hőse, a mai külügyminiszter, Colin Powell akkor így vélekedett a kérdésről: „ez nem olyan szám, ami különösebben érdekelne.”

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.