Hálózatok csapdájában

2011. szeptember 2., péntek 00:00

Egy nyári bulinak indult, 4,8 millió felhasználó lett belőle. Az iWiW a magyar webtörténet egyik legsikeresebb alkotásává nőtte ki magát majdnem egy évtized alatt. Ennek ellenére az elmúlt egy-két évben a Facebookkal komoly globális kihívója akadt az egy ideig több nyelven is elérhető magyar fejlesztésnek. Erről, a kezdetekről, valamint a közösségi portál korai élet-halál harcairól is kérdeztük a honlap alapítóit. Saját bevallásuk szerint, noha barátok maradtak, életútjuk már rég elvált egymástól, a kedvünkért azonban Várady Zsolt és Szabó Márton leült egy asztal mellé, hogy elmesélje, miért nem ők, hanem a Facebook-alapító Mark Zuckerberg lett az idei év embere a Time magazinban.
Egy gimnáziumi szociometriai feladat és egy ismerős által, színes ceruzákkal felskiccelt ismertségi hálózat – ezzel a két ötlettel indult útjára 2002. április 14-én a magyar webtörténet egyik legsikeresebb vállalkozása: a WiW. (Az elnevezés az angol Who is Who, magyarul ki kicsoda kifejezés kezdőbetűinek rövidítéséből ered.) A közösségi portálok piacán is az egyik első fecskének számító program alapját Várady Zsolt – saját bevallása szerint – néhány este alatt rakta össze. „Ez egy nagyon egyszerű kis program volt, néhány nagyon egyszerű menüponttal, még honlapcímmel sem rendelkezett, és csak a barátaimnak küldtem szét egy levelezőlistán” – mesél a kezdetekről a harmincas évei elejét taposó programozó. Szerinte az igazán nagy újdonság az a három dimenzióban is mozgatható térkép volt, amelyen az első felhasználók az egymás közötti ismeretségi hálót, az esetleges csatlakozási pontokat követhették nyomon, és az induláskor ez hozta lázba igazán az embereket. A WiW így először egy szűkebb, majd egy egyre gyarapodó közösség szubkultúrájává vált. Néhány száz ember csatlakozását követően pedig újabb funkciókkal bővült a felhasználók adatlapja.
– A WiW azért volt forradalmi, mert az addigi gyakorlattal szemben, az anonim internetfelhasználók helyett a közösségi portálhoz csatlakozók valós nevüket használva válhattak a csoport tagjává – mondta Szabó Márton. A WiW másik alkotója szerint ez áttörést hozott az internetkultúrában, mivel 2002-re a kizárólag anonimitás mögé bújó felhasználási gyakorlat technikailag is kifulladóban volt. Az akkor életre keltett – a Magyarországon kívül is – egyedinek számító közösségi portál új korszakot nyitott a világhálón, hiszen a valós névvel történő felhasználás új minőséget jelentett a webes szolgáltatások körében.
A kezdeti időszakban gyakorlatilag egyetlen számítógépről működő, saját költségen gründolt portál azonban hamar beindult; három év lassabb ütemű, de folyamatos növekedés, valamint közel egyévnyi fejlesztőmunka után 2005 októberére teljesen átszabták, akkor kapta meg ma is használatos új nevét: iWiW. Az új szoftver fejlesztését a kezdetektől tulajdonosként jelenlévő Virgo Systems Kft. készítette, az iWiW megalkotásában Várady Zsolt már nem vett részt. A váltással számtalan új funkciót építettek be: például profilhoz kapcsolható fényképek, üzenőfal, többnyelvűség, fórumok, városokba rendezés, rendszerüzenetek és külső e-mailes értesítés, vagy az apróhirdetési rendszer. Az iWiW-nek indulásakor már mintegy 120 ezer felhasználója volt. Szabó Márton szerint ezután az addigi napi száz-százötven csatlakozóhoz képest robbanásszerűen megnőtt az újonnan regisztráló tagok száma. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy körülbelül ezzel egy időben kezdték kiépíteni a komolyabb sávszélességű internetet az országban, illetve az ADSL-előfizetési árakat ekkor csökkentették drasztikusan a távközlési szolgáltatók, így az iWiW népszerűségének szépen megágyazott a hazai internetezők számának gyarapodása.

Elszalasztott lehetőség?
A kérdés tehát adott: ebben a helyzetben miért nem az iWiW vált a világ vezető közösségi portáljává? Miért a Facebookról zeng ma az egész világ, és miért nem egy magyar közösségi oldal tőzsdei bevezetésének dátumáról találgatnak a nagy nemzetközi gazdasági hírügynökségek?
A válasz igen összetett – vélik mindketten. A többnyelvűséget például Várady Zsolt nem is támogatta, mondván, a kezdet kezdetén ez egy magyar és még egy annál is szűkebb közönségre lett tervezve. Ennek pedig – szerinte – a lényege a közösség, a személyes kapcsolatok rendszere, még annak ellenére is, hogy egy internetes felületen valósul meg.
A nemzetközi színre lépés nehézségeiről szólva Várady Zsolt hozzátette: ehhez minden esetben azzal a rossz reflexszel is számolni kell, hogy a nyugati, amerikai felhasználók számára még akkor is más pozícióból indul egy Kelet-Európából érkező termék, ha az alapjában véve tetszetős, jól működik és könnyen használható. Nem mindegy tehát, hogy egy adott közösségi portál hogyan, honnan indul útjára, hol és kicsoda tárolja a személyes adatokat, és abban megbíznak-e a felhasználók. Szabó Márton emlékei szerint amúgy a portál felhasználói biztonságáról először akkor gondolkodtak el komolyan, amikor 2002 nyarán Zsolt egy budapesti szórakozóhely pultjánál a vállára tette a kezét, és ezt mondta: „Régen jelentkeztél már be.” Ekkor merült fel bennük a felhasználók védelme – de ez még a közös munka elkezdése előtt, az oldal indulásának harmadik hetében történt.
Szabó Márton szerint ugyan elméletileg nem volt probléma a nemzetközi terjeszkedés, de az iWiW finanszírozása komoly nehézségekbe ütközött az akkori növekedés üteme mellett, mivel az a legoptimistább várakozásaikat is felülmúlta, így teljesen készületlenül érte őket. Az iWiW folyamatosan a működéséhez elengedhetetlenül szükséges szerverek hiányában szenvedett. Mindig a kereslet után kullogott, azaz nem tudtak annyi kiszolgáló számítógépet szerezni, amennyi a növekedést követni tudta volna. Szabó Márton szerint akárhány gépet is állítottak üzembe, mindig mintegy 20 százalékkal a kapacitás alatt tudtak üzemelni. Már csak az eladást követően sikerült azt elérniük, hogy csúcsidőben 250 szervergéppel elégítsék ki a növekvő igényeket. Ekkor Magyarországon ennél nagyobb összefüggő webes rendszert senki sem tudhatott magáénak. Az iWiW üzemeltetése rövid idő után igen költséges játékká vált, és a még mindig zsebből fizetett honlap üzemeltetése öt-hat éve egy átlagos magyar kereset majd ötszörösét emésztette fel. Ehhez jött még az is, hogy a WiW időszaka alatt – a kulturális témájú hirdetéseket leszámítva (például könyvek, előadások, kiállítások, bulik) – nem voltak hirdetések, reklámok az oldalon. Várady Zsolt – aki inkább egyéb, alternatív bevételforrások bevonását támogatta volna – ugyanis kifejezetten ragaszkodott ehhez, többször is komoly viták voltak ez ügyben, és az első ilyen felületek csak az iWiW-korszakban jelentek meg. A hirdetések, illetve főleg a komoly szponzorok, befektetők híján pedig lehetetlenség egy olyan üzleti modellt megvalósítani, mint amilyen most a Facebook. Elmondásuk szerint portáljuk soha nem állt meg a saját lábán, amíg saját tulajdonban volt. Emellett nemhogy hazai, de még nemzetközi példák sem igen voltak, amelyeket követni lehetett volna, netán azokból okulva döntéseket hozni.
A portált végül közel négy év után, 2006. április 28-án, mintegy egymilliárd forintért vásárolta meg a Magyar Telekom leányvállalata, a T-Online. Az eladásról szólva Szabó Márton megjegyezte, ők addigra elérték azt a napi működtetéssel járó rizikófaktort, amin túl már nem volt érdemes kockáztatni, élet-halál harcot játszani, hiszen senki sem tudhatta pontosan, hogy mi fog kisülni az egészből. Az alapötletet elkészítő Várady Zsoltnak ráadásul akkor már csak ötszázalékos részesedése volt a cégből. Az eladásnál természetesen az is fontos szerepet játszott, hogy egy olyan szolgáltatóhoz kerüljön az iWiW, ahol megvannak hozzá a zavartalan működést garantáló technikai feltételek.

A 2006-os év
Noha jelenleg az észak-afrikai és a közel-keleti forradalmakban meghatározó szerepet játszik a közösségi média, talán először Magyarországon, a 2006-os eseményekkel kapcsolatban lehetett azt megfigyelni, hogy egy-egy tüntetést, demonstrációt hogyan szerveznek meg egy közösségi portálon.
Ezzel kapcsolatban Szabó Márton elmesélte, hogy a tüntetők több módszerrel is közösségekbe szerveződtek. Egyik jó példája volt az azonos becenév választása, hogy így könnyen egymásra találjanak, ám mivel egy idő után ezt a hatóságok is figyelték, leszoktak erről. A hatóságoktól ugyanakkor történtek megkeresések. Az iWiW ilyen esetekben mindig a törvényben előírt módon járt el, hiszen ha formailag egy adatkérés jogszerű, akkor annak kötelező eleget tenni – véli Szabó Márton. Vita volt ugyanakkor az elektronikus levelezés kiadásáról, ugyanis a törvény nem egyértelmű azzal kapcsolatban, hogy ezek kiadásához elég az ügyészségi engedély vagy bírói végzés szükséges hozzá. – Mi amellett érveltünk, hogy – ahogyan a postai leveleknél – ilyen esetekben is bírói engedély kell – mesélte Szabó Márton. Azt is hozzátette,  mindig is fontosnak tartották, hogy az iWiW-felhasználók is lépjenek fel az őket ért jogsértések kapcsán.

A multi és a sarki fűszeres
Nemrég megjelent az iWiW legnagyobb riválisa, a világméretű karrierjét 2006-ban kezdő Facebook. Ezt a „veszélyforrást” a magyar közösségi portálnál először 2008 közepén észlelték. – Egy olyan, a kaliforniai Szilícium-völgyből vezérelt globális szolgáltató, egy nemzetközi multi jelent meg, amelyhez képest mi sajnos csak a sarki fűszeres szerepét tudtuk eljátszani – véli Szabó Márton, aki ugyanakkor regisztrált a Facebookra. (Várady Zsolt sokadik nekifutásra épp bő egy hónapja szintén fellépett a lassan 700 millió felhasználóval rendelkező Zuckerberg-kreációra – B. R.) Szabó Márton szerint ha bárki megnézi a Facebookot kritizáló vagy az épp most hódító útjára indított közösségi oldalt, a Google+-t dicsérő blogbejegyzéseket, hozzászólásokat, szakmai kritikákat, számtalan hasonlóságot fedezhet fel azok és a korábban az iWiW-et kritizáló vélemények között.
Adott tehát a kérdés: van-e szavatossága egy-egy közösségi oldalnak? Az iWiW-től egy éve távozó Szabó Márton szerint portáljuk 2007–2008 körül teljesítette küldetését. Elérte, hogy Magyarországon, a magyar ajkúak körében 4,8 millió egyéni felhasználóval rendelkezzen, amely gyakorlatilag lefedte az internetezők 80-90 százalékát, százezrekkel növelve például az olyan 60 év feletti internetezők számát, akik unokájukkal, netán külföldön élő családtagjaikkal szerették volna tartani a kapcsolatot. Várady Zsolt szerint egy-egy valódi közösségi portálnak csak hónapjai vannak, hiszen körülbelül ennyi idő, amíg kinövi azt a közösséget, amely az elején életre keltette. „Persze attól függ, kik használják; egy idősebb, 50 év feletti közösség esetében ez akár éveket is jelenthet, de minél fiatalabb egy felhasználói csoport, annál hamarabb megszűnik ez az érzés” – véli a ma már Berlinben saját fejlesztőcégét működtető WiW-alapító. Szerinte minden eset egyedi, nincs konkrét recept az esetleges elsorvadásra, így egy-egy portál esetében kiszámíthatatlan, mi történik vele majd a jövőben, milyen karriert fut be a világhálón.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.