Idegesítő mese

Vonnegut víziója az egymillió év múlva élő „emberről”

2008. december 2., kedd 00:00

Hat utas tartózkodott a Bahía de Darwin nevű luxushajón, amikor 1986. november 28-án, pénteken elindult az ecuadori Guayaquil kikötőjéből a Galápagos-szigetekre: egy házasságszédelgő szélhámos, egy nyugalmazott biológia-tanárnő, egy vagyonos befektető tizennyolc éves vak leányával – valamennyien észak-amerikaiak – meg egy japán számítógépzseni a feleségével. A Rejtő Jenő irodalmi munkásságából ismert orosz hússalátát mint a társaság további tagját ezúttal felejtsük el. Tréfálkozásra amúgy sincs okunk, a hajó drámai világhelyzetben menekült ki a nyílt tengerre, miután a globális pénzügyi-gazdasági csőd következményeként perui légitámadás érte a kikötővárost. „Az évszázad természeti expedíciójaként” reklámozott társasutazás egyszeriben az egész emberiség bizarr túlélő programjává változott a Darwin korszakalkotó felfedezése óta világhírű Galápagoson, kerek egymillió évvel később elmesélve. Egyelőre még csak Kurt Vonnegut fantáziájában.
A titokzatos csendes-óceáni szigetcsoport Santa Rosalia nevű lávaszigetén véget érő XX. századi história egyben másik, tudományos-fantasztikus történet kezdete a sci-fi műfaj klasszikus ismérvei szerint, aki azonban ismeri Vonnegutot, sejtheti, hogy e sokakat régóta foglalkoztató probléma feldolgozása ezúttal nem olyan egyszerű, mint egy barlangrajz vagy egy csillagközi időutazás. Ellenkezőleg: a bonyolult cselekményszövésű, felfoghatatlanul hosszú és feszesen rövid időskálákon játszódó, zavarba ejtően konkrét regény a mai átlagolvasóénál több műveltséget és absztraháló – a valóságtól elvonatkoztató – képességet kíván. Egyszersmind a szokottnál nagyobb odafigyelést és türelmet – e recenzió készítőjének személyes tapasztalata szerint is –, mert hiába brillíroz e munkájában is a szerző, hiába szűrődik át okos humora a húzós gondolatkalandon, az általa kiagyalt és megírt sztori felkavaró. És lelombozó. Talán azért, mert az elolvasása közben napilapok hajmeresztő hírei vicsorognak ránk a globális ökokrízisről?
A közelmúltban elhunyt amerikai klasszikus e könyve a második magyar változatban jelent meg a Maecenas Vonnegut-életműsorozatában. Kiadója, Szántó György Tibor izgalmas munkára vállalkozott azzal, hogy az 1985-ben íródott fikciót másfél évtizeddel az 1993. évi első itthoni megjelenés után újra lefordította. Sok víz lefolyt azóta a Dunán is, és nem könynyű manapság az „alkalomhoz illő” stílusban mai magyarra konvertálni e világszínvonalú szellemi terméket. A könyv fülszövegében Szántó fergeteges evolúcióparódiának nevezi a Vonnegut-regényt, újabb keletű tapasztalataink szerint azonban mind bajosabb eldönteni, mi a valóság és mi a paródia. Ami pedig a tudományos-fantasztikumot illeti: épp most nyerte el a közgazdasági Nobel-díjat az amerikai Paul Krugman (ennek sincs köze Rejtő Jenőhöz). 1979 óta húsz könyvében és kétszáz cikkében elemezte korunk nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi anomáliáit. Minden jóslata bevált.
(Kurt Vonnegut: Galápagos. Maecenas Könyvkiadó, Budapest, 2008. Ára: 2500 forint)

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.