Intolerancia a nemzettel szemben

Szonda Ipsos: A magyar családok a rasszizmus melegágyai · Mi vagyunk valójában az egyik legtürelmesebb nép Európában

2008. november 20., csütörtök 00:00

Mikor lesz végre cigány miniszterelnöke Magyarországnak? E húsbavágó kérdés a TV2 Mokka című műsorában hangzott el, annak apropóján, hogy Amerikában fekete lett az elnök. A műsorvezető Ungvári Tamástól, valamint a Szonda Ipsos igazgatójától, Závecz Tibortól tudakolta, van-e esély efféle fordulatra hazánkban. Dehogy, hiszen Magyarország nem a lehetőségek hazája – sóhajtotta válaszul Závecz. S meg is jelölte ennek okát: előítéletes a társadalom.
A Szonda Ipsosnak van is a témában friss, ropogós közvélemény-kutatása. Ezt a C-Press hírportál ekképp közölte: „roma kormányfőjelöltre csupán 39 százalék adná esetleg a voksát, miközben a felmérésben részt vevők 57 százaléka bevallotta: semmi szín alatt nem szavazna roma származású politikusra. Egy zsidó vagy kisebb egyházhoz tartozó személy sem indulna sokkal jobb esélyekkel itthon. Női jelöltre ugyanakkor a megkérdezettek 83 százaléka szavazna. Más kérdés, hogy a hölgyek szerencsére nincsenek kisebbségben Magyarországon, vagyis itt egy kissé sántít a felmérés.”
Miután Závecz ismertette e „megrázó” adatokat, Ungvári a következőket mondta: Amerikában „körülbelül húsz-huszonöt évvel ezelőtt még nem utazhatott a buszon a fehérekkel együtt senki, aki fekete volt. Klubokba nem vettek föl mondjuk zsidókat.” Innen Ungvári szerint hoszszú folyamat vezetett Obama megválasztásáig. A lélegzetem azonban akkor akadt el, mikor megállapította: az effajta rasszizmusból kivezető folyamat Magyarországon még el sem indult.
Ismét Závecz: „Régen a közvélemény-kutatóknak azt kellett kihámozniuk, hogy az előítéletesség mértéke az mekkora, és az tényleg nagyon nehéz volt, mert az emberek nem mondták el, hogy ők előítéletesek, most viszont látván az utcán történteket, ahol hangosan ordibálnak különböző radikális mondatokat kisebbségek ellen, ebben a pillanatban úgy érzik, hogy a bennük szunnyadó korábbi latens előítéletes énjüket felszínre hozhatják, és ezek felerősítő hatással járnak.” Fordítok: az emberekből régen úgy kellett kihámozni azt a fene rasszizmust, amit most az utcai ordítozás simán kihoz belőlük. A kutató a mélyen rejlő okokra is rátapintott: „a családi szocializációs mechanizmusok, amik gerjesztik ezt a folyamatot. A magyar családok soha nem éltek igazán jól, most az utóbbi két évben rengeteg adat utal arra, hogy nem érzik jól magukat. Azt mondják, hogy rossz irányba mennek a dolgok kilencven százalékban… és ezért bűnbakot keresnek.” A beszélgetés végén Ungvári megjegyezte: nagyon soká alakulhatunk igazi demokratikus társadalommá, a demokrácia fokmérője ugyanis az, hogyan viszonyulunk a kisebbségekhez.
Summa: nálunk a lakosság miatt nincs demokrácia. Ez az ősfasiszta társadalom ugyanis kirekeszti a kisebbségeket, köztük a zsidókat, a cigányokat és a nőket. A rasszizmus fészkei – kilencven százalékban – a magyar családok, akik elégedetlenek, és ezért bűnbakot keresnek.
No, helyezzük mindezt a valóság mérlegére. Kezdhetjük ott, hogy a TV2, ahol mindez elhangzott, független kereskedelmi adónak állítja magát, ám valójában a ballib politikai lobbi csatornája. A műsorvezető történésznek nevezte Ungvári Tamást, amit a jeles férfiú nyugtázott. Ám valójában – e néhány perces műsoron kívül – sosem volt történész. Závecz független kutatóként tündököl, valójában azonban ezer szál köti az MSZP-hez, cége rendszeresen kap zsíros megbízásokat a Miniszterelnöki Hivataltól. Benyomásom szerint igen egyszerűen működik: politikai megrendelésre alakítja ki a véleményét, majd ezt úgy adja elő, mint hivatalos adatot. (Például a rasszizmus veszélyét taglalva egy interjúban nemrég közölte, hogy a magyar választók tíz százaléka, nyolcszázezer ember szélsőjobboldali.)
Ungvári állításával szemben Amerikában nem huszonöt, hanem épp negyven éve tüntették el a „white only”, vagyis „csak fehéreknek” feliratú táblákat. Előtte oly mértékű volt a bőrszín alapján való megkülönböztetés, mint Magyarországon sohasem. (A „white only” sem volt kevésbé aljas, mint a náci Németországban használatos „juden verboten”, vagyis „zsidók kizárva” felirat, csak utóbbi kevesebb ideig volt használatban.) Az amerikai buszokat használhatták négerek, viszont ha nem adták át helyüket a fehéreknek, számolniuk kellett azzal, hogy letartóztatják őket. A feketék többnyire nem kaptak rendes munkát, nyomornegyedekben éltek.
Ugyanebben az időszakban hazánkban szinte az egész cigányság dolgozott. A gyerekek iskolába jártak. Nemhogy elkülönítette volna a cigányokat az állam, hanem beköltöztette őket a telepekről a városok belső kerületeibe.
Azóta sok rossz dolog kialakult e hazában, de faji-etnikai diszkrimináció történetesen nem. A magyar nép ugyanis az egyik legtoleránsabb Európában. Messze nem jelenti például a politikai vagy bármilyen karrier akadályát a zsidó származás. De nem jár ilyen hátránnyal a kis egyházhoz tartozás vagy a cigány eredet sem. Ha cigány ember politikus, tanár vagy festőművész akar lenni, s hajlandó tanulni-dolgozni ezért, egyedül attól kell félnie, hogy saját népe kirekeszti – a magyarok minden eszközzel támogatják. Horváth Aladár, Kolompár Orbán, Mohácsi Viktória a megmondhatója: Magyarország a végletekig kihasználható lehetőségek hazája.
Készültek koncepciózus felmérések arról, hogy a piréz nevű fiktív népcsoportot szeretjük-e. Nem szeretjük. E kitalált nép az egyetlen, amelyet nem szeretünk. Ugyanakkor Újpalotán kínai negyed épül; Budapestet Európa Hongkongjának nevezik a kínaiak, akik több mint százezren élnek itt, de sem a maffiaügyletek, sem a feketekereskedelem, sem az illegális itt-tartózkodás miatt nem piszkálja őket senki. A szlovákok, románok, szerbek és egyéb kisebbségek iskoláit, médiumait, kulturális szervezeteit, önkormányzatait támogatja az állam. A hétköznapokban testvérként kezeljük a környező országokból származó nemzetiségieket. Eközben a Vajdaságban és Erdélyben a magyarok napi megaláztatásoknak, fenyegetéseknek, Szlovákiában nyílt politikai és hatósági atrocitásoknak vannak kitéve.
Melyik nemzet tűrné ezt?
Ma egy kétgyermekes magyar pedagógus házaspár kevesebbet keres a munkájával, mint egy négygyermekes munka nélküli cigány család segélyekből, adományokból és kétes ügyekből. Eközben cigányok egész falvakat rombolnak le, erdőket-mezőket tarolnak le, s felkoncolják, aki útjukba áll. Ahol túlerőbe kerülnek, nyíltan terrorizálják a lakosságot. És a magyarok tűrik a mindennapi Olaszliszkát. Tűrik, hogy a vagyonuk, az életük és a szavuk kevesebbet ér, mint a cigányoké. A magyarok nem tehetnek róla, hogy a „cigány politikus” kifejezésről Kolompár Orbán jut az eszükbe, aki máig nem tisztázta magát a sokmilliós sikkasztás vádja alól, vagy Horváth Aladár, esetleg az a Mohácsi Viktória, aki a magyarokat vádolja, amikor háborúznak a cigány uzsorások. A magyarság azonban tolerálja a hivatásos mocskolódókat, a kivakarózott jogvédőket, a tarkamagyar őrülteket, sőt a szocibérenc filisztereket is. Hát ez a valóság. Meg az, hogy nincs kedvem tovább az adómból eltartani naplopókat, akkor sem, ha cigányok. Tartsák el magukat, dolgozzanak, ha élni akarnak.
S még valami: Obamát nem azért választották meg, mert fekete. Hanem mert igazi amerikai, aki szereti és szolgálja a hazáját. Ez nem bőr, hanem szív kérdése. Bizonyos vagyok benne, hogy a magyarok szívesen választanának igazi magyar miniszterelnököt, függetlenül attól, milyen származású. De az erre vonatkozó kérdést mostanában nem teszi föl nekik senki. Ha föltennék, és a válasznak volna politikai következménye, akkor beszélhetnénk demokráciáról…

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.