Lovas István rágalmazta Konrád Györgyöt?

A perben kiderülhet: az író

2003. január 7., kedd 00:00

Megkezdődött a Lovas István újságíró elleni magánvádas büntetőeljárás, amely Konrád György író feljelentése alapján indult nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás ügyében. A Pesti Központi Kerületi Bíróságon tegnap a két peres felet hallgatták meg. Az SZDSZ értelmiségi holdudvarához tartozó Konrád azért perelte be Lovast, mert az a Magyar Rádió Vasárnapi Újságának (VÚ) 2001. július 1-jei és 8-i adásában besúgónak, a kommunista rendszer kedvezményezettjének és ezáltal megalkuvónak írta le.
A per előzményének tekintendő, hogy Konrád György 1974-ben, Szelényi Ivánnal közösen írt, Az értelmiség útja az osztálytársadalomhoz című művének több kéziratát a rendőri elkobzás elől barátainál és sógoránál rejtette el. Amikor megindult ellene a büntetőeljárás, és barátaival együtt előzetes letartóztatásba került, a rendőröknek beszámolt arról, hogy sógoránál, Sándor Ernőnél is fellelhető a kézirat.
Lovas István július 1-jén a VÚ-ban azt állította, hogy „Konrád Györgynek Aczél György világútlevelet ajánlott fel, ha megmondja, hová rejtette a kéziratát”, s ezt az alkut az író elfogadta, így „éppen azt az embert, akkori sógorát dobta fel, aki áldozatot és kockázatot vállalt érte”.
A VÚ július 8-ai adásában pedig Lovas az író 1956 és 1959 közötti, szerinte tisztázatlan tevékenységére kereste a választ és kérte hallgatóit, hogy akinek van információja ezzel kapcsolatban, az írjon a műsornak.
Konrád feljelentése szerint mindezekből semmi sem igaz. Nem dobta fel sógorát, csupán a kisebbik rosszat választotta azzal, hogy megmondta a rendőröknek: Sándor Ernőnél is van kézirat. Ugyanis álláspontja szerint sógora szerepéről már tudhatott a hatóság, mivel észrevette: megfigyelik, követik, lakásában poloskákkal lehallgatják. Azt is sérelmezte az író, hogy Lovas hajtóvadászatot indított ellene, amikor hallgatói bejelentésekre várt az 1956 és 1959 közötti tevékenységével kapcsolatban.
A tegnapi napot megelőzően egy békéltető tárgyalást is tartottak, amely azonban nem vezetett eredményre. A bíró tegnap újra megkérdezte a feleket, hogy megbékélnek-e egymással, azaz Lovas bocsánatot kér-e Konrádtól, és a VÚ-ban vagy egy ahhoz hasonló médiumban elégtételt ad-e neki? Lovas azonban kijelentette: ha ezt megtenné, akkor nem tenne eleget a közszolgálatiságának, amelyet a VÚ-ban képvisel. Hozzátette: nem érzi magát bűnösnek.
A bíróság értetlenségének adott hangot, hogy Lovas miért éppen Konrád György életútjával foglalkozott jegyzetében. Az újságíró elmondta, hogy Csurka Istvánnak, a MIÉP elnökének és az író életének azon mozzanatát kívánta párhuzamba állítani, amelyben a MIÉP-es politikus a nagy nyilvánosság előtt bevallotta élete botlását – ti. a III/III-as érintettségét –, Konrád azonban egykori sógorával készült interjú kapcsán egyszerűen lelepleződött. Lovas állította azt is: Konrád György az 1956 és 1959 közötti tisztázatlan tevékenységét azért vette górcső alá, mert ez is az író hiteltelenségét bizonyítja. Csurka Istvánt állandóan besúgónak és jelentéskészítőnek titulálják büntetlenül, míg a megbecsült, „szent embert”, Konrád Györgyöt ugyanezzel nem lehet támadni, mert az „imázsa az tabu”. Hozzátette: jegyzetében két ember alapvető magatartását állította párhuzamba.
A liberálisoktól tanulta – állította Lovas – azt, hogy hallgatóitól kért segítséget Konrád homályos múltjának föltárásában. Példának az Élet és Irodalom című, baloldali-liberális hetilapot hozta fel, ahol 26 oldalon keresztül elemezték Lovas amerikai tevékenységét, és közönséges bűnözőnek írták le. Ebben a cikkben is az olvasókhoz fordult a szerző további adatok kérése miatt.
A jegyzetben említett világútlevéllel kapcsolatban Lovas kijelentette: 1974-ben a hozzá hasonló, államellenes tevékenység miatt elítélt ellenzéki nem is álmodhatott útlevélről. Konrádot pedig kétszer is felelősségre vonták korábban hasonló cselekmények miatt.
Konrád György a bíróság előtt elmondta: tudta, Magyarországon nem jelenhet meg a könyve, azt viszont nem, hogy 1974-ben lakásában poloskák hallgatják le a beszélgetésüket, találkozásaikat rögzítik, megfigyelik. Akkor tudatosult benne mindez, amikor a kéziratok két példányát átadta sógorának, s utána külön-külön autóba szálltak. Útközben észrevette, hogy követik a sógorát, s úgy látta, felírták a rendszámát. Ezután vették őrizetbe – állította az író. Ebből valószínűsíti, hogy a rendőrök tudtak Sándor Ernő szerepéről, s úgy gondolta, hogy ha átadja a sógoránál lévő kéziratot, békén hagyják rokonát is. Egy kézirati példányt letagadott a rendőröknél, így maradhatott az meg.
Konrád György szerint Lovas István nem volt a történelemtől felhatalmazva arra, hogy sógora és az őközte feszülő erkölcsi kérdésekbe beleavatkozzon. Ráadásul Lovas ne ez alapján ítélje meg a munkásságát.
Az író ügyvédje becsatolt az iratok közé egy levelet, amelyet Konrád Aczél György „elvtársnak” írt, ebben kilenc pontban kérvényezi „jogainak biztosítását”. Az író elmondása szerint ezt azért írta, mert akkoriban több értelmiségi kivándorlását engedélyezte volna a párthatalom. Azonban ő nem élt vele, de itthonmaradása feltételéül szabta, hogy jogait garantálja a hatalom. Szerinte szó sem volt ebben világútlevélről, csupán a külföldi egyetemek meghívásai miatt kért kiutazási engedélyt. A levél és a kézirattal összefüggő bonyodalom között Konrád György szerint nincs összefüggés. A bíróságon ismertetett levélből kiderült: megírását egy megbeszélés előzte meg. Lovas István szerint Aczél és Konrád között alku születhetett, ugyanis életszerűtlen az, hogy egy államellenes bűncselekmény miatt korábban felelősségre vont ember ilyen kívánalmakkal teli levelet fogalmaz, amit aztán a hatalom elfogadott és teljesített. Konrád György még elmondta: erkölcsi hibának tartja – amit már 1996-ban is bevallott –, hogy sógorát bevonta e veszélyes akcióba.
A tárgyalás február 10-én folytatódik Sándor Ernő, valamint több tanú és szakértők meghallgatásával.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.