Mécsék magukra maradtak

A kormányfő megérti az ötvenhatot gyalázó képviselőjét, Havas Szófiát

2007. október 20., szombat 00:00

Nem elég, hogy csak az MSZP ’56-os munkacsoportja határolódott el Havas Szófia történelemhamisításától – vélekedett lapunknak Mécs Imre szocialista képviselő, ám frakciószintű elhatárolódás aligha várható, mivel Gyurcsány Ferenc pártelnök-kormányfő „megérti” Havas motivációját.
Valaha világosan szakított az MSZP az MSZMP-vel, döntött az ’56-os forradalom mellett, ráadásul a pártelnök-miniszterelnök választott Nagy Imre és Kádár János között az előbbi javára, fontos tehát, hogy ez a párt ne hazudtolja meg önmagát” – érvelt Mécs Imre honatya kérdésünkre amellett, hogy Havas Szófia HVG-ben tett nyilatkozatát, valamint a forradalom kérdését frakciószinten kell tisztázni. Szerinte egyébként „elképzelhető, hogy néhány más frakciótagnak az agyában is vannak Havaséhoz hasonló gondolatok”. Amint múlt szombaton hírül adtuk, Havas Szófia, Horn Gyula volt miniszterelnök unokahúga, újdonsült MSZP-s képviselő azt jelentette ki a HVG legutóbbi számában: „1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben zsidókra vadászva.” Az MSZP-frakció ötvenhatos munkacsoportja még pénteken közleményben nyilvánította ki: elhatárolódnak, és elvárják Havastól, hogy kövesse meg a forradalmárok emlékét. Ám Havas Szófia úgy replikázott, kérjen inkább bocsánatot az ’56-os munkacsoport. „Amióta Horn Gyula beteg – észrevételezte Mécsékről Havas –, azóta igen föléledt ez a társaság.” Az új MSZP-s képviselő asszony utóbbi megjegyzése azzal függ össze, hogy Horn Gyula a nagybátyja, Havas Szófia édesapja, Horn Géza 1956. december 12-én halt meg. Az öcs, Horn Gyula, Cölöpök című, önéletrajzi könyvében azt állította, meggyilkolták, azaz „felakasztották a Népligetben, előtte levágva egyes testrészeit”.
Erre az állításra utalt Daróczi Dávid kormányszóvivő is, akitől azt tudakoltuk, kíván-e megszólalni Gyurcsány Ferenc pártelnök-miniszterelnök, MSZP-s képviselő Havas Szófia-ügyben. Daróczi azt felelte, Gyurcsány „érthetőnek tekinti, ha Havas Szófia nem tud elvonatkoztatni a családját ért tragédiától, és tiszteletben tartja Havas Szófia érzelmeit. Ez azonban nem változtat azon, ahogyan a miniszterelnök a forradalomról gondolkodik, márpedig számos alkalommal elmondta véleményét az ’56-os forradalomról.”
Mécs Imre azonban – korabeli szemtanúk vallomására, dokumentumokra épülő kutatásokra hivatkozva úgy vélte: a gyilkosság csak egy „családi legendárium része”. Felidézte, hogy Horn Géza dokumentumfilm-rendezőt egyszerűen elütötte egy szovjet teherautó, amint kerékpározott. Ugyanerről Germuska Pál, az 1956-os Intézet titkára egy publikációban azt írta: semmi olyan nem derült ki, hogy szándékosan ütötték volna el, arra sem volt bizonyíték, hogy a holttestet megcsonkították, s az erőszakos cselekmények áldozataiként elhunytakról szóló temetői és anyakönyvi nyilvántartásokban sem szerepel Horn Géza meglincselésére utaló adat.
Havas Szófia múlt heti, gyalázkodó kirohanását nem tárgyalta meg e hét elején az MSZP-frakció. S mivel Lendvai Ildikó frakcióvezető nem válaszolt lapunk tegnapi idevágó érdeklődésére, Szili Katalin MSZP-s házelnök pedig nem kívánta kommentálni az ügyet, szinte bizonyosra vehető, hogy a szocialisták továbbra is szemet hunynak szélsőbalos társuk harsányan hangoztatott nézete felett. Tegnap egyébként Gusztos Péter (SZDSZ) is megkísérelte a lehetetlent: bocsánatkérésre szólította fel Havas Szófia szocialista képviselőt, mondván, 1956 nem a nyilasok műve volt.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.