Meghalt, csak másképp

2001. augusztus 3., péntek 13:19

Az idő mindent megszépít. Meg néha elhomályosít. Első olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd unokája, bizonyos Michael Hargrave így nyilatkozott minap Vad Dezső kollégámnak: „Féltestvérem, apám első házasságából származó Hajós Imre 1956. október 31-én a Lánchíd környékén a szabadságharcosok oldalán harcolva halt meg.”

Tekintsünk most attól el, hogy a híres-hírhedt lánchídi csata október 24-én volt (vagyis egy héttel korábban), s ott sokan haltak meg mindkét oldalon – lényegesebb ennél, hogy említett Hajós Imre nem a szabadságharcosok oldalán, hanem a szovjet ÁVH vegyescsapat színeiben veszítette életét. Ami azért nem mindegy. Volvót osztogatni vagy Volgát fosztogatni...

1957. augusztus 4-én, tehát már a „konszolidáció” után Földes Pál, a Partizán Szövetség elnökhelyettese és Bánffy János rendőr alezredes egyebek mellett a következőket írta az Elnöki Tanácsnak: „...Hajós Imre szül. 1935. április 1. Anyja Lénárt Mária. Az ellenforradalom időszakában, 1956. október 24-én mostohaapjával, Kovács György partizánnal önként jelentkezett az ellenforradalom elleni fegyveres harcra a MÖHOSZ székházában alakított fegyveres partizán egységben, és akcióra való bevetés során hősi halált halt... A Vörös Csillagrenddel való kitüntetésre előterjesztjük...”.

Megkapta.

Ez az egész itt nem bálványdöntés. Nem Hajós Alfréd nimbuszát akarom megtépázni, aki egyébként nemcsak úszóként, hanem futballistaként, sőt építészként is kiváló volt (ő tervezte a Nemzeti, ma Hajós Alfréd Sportuszodát). Nem is tudhatott szegény a partizán unokáról, ugyanis egy évvel korábban, 1955-ben meghalt. Még csak nem is a cikkben nyilatkozó Michael Hargrave lehet ludas az adatokért – ő nyugaton született, nyugaton él, a magyart alig beszéli, öszszesen háromszor járt ideát. (Valaki becsapta, félrevezette. A „jó oldalra” akarta beajánlani.)

Magunkat féltem a történelem félrevezetéseitől. A gabonatáblában rozst morzsolgató Rákosi elvtárstól. A szoborvárományos Kádár Jánostól. A sorompónyitó Horn Gyulától.

A Hajós-unoka talán csak egy sajtóhiba a korabeli partizánévkönyvben.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.