Mélyütések

Harc a magyar lóversenyzés jövőjéért – Privatizáció zárt ajtók mögött?

Hanthy Kinga

2008. július 22., kedd 00:00

A Kincsem park nem eladó! Vagy mégis? A Nemzeti Lóverseny Kft. (NL Kft.) első
privatizációs kiírásakor nem hirdettek győztest. A második körre már más feltételeket tervez a tulajdonos állam: a hírek szerint a három évvel ezelőtt hárommilliárd forintért felújított pesti lóversenypályát önálló ingatlanként értékesítené. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV Zrt.) közben azt fontolgatja, feljelenti a vállalkozót, aki a titokszobában látott,
a vállalattal kapcsolatos adatokat nyilvánosságra hozta.
Mélyütések„Tárgy: Titoktartási nyilatkozat megsértése
Az NL Kft. írásos tájékoztatása alapján az MNV Zrt. tudomására jutott, hogy ön a Winkler Márton Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. képviselőjeként olyan, a lóversenytársaságokkal kapcsolatos információkat hozott nyilvánosságra országos napilapoknak adott nyilatkozatok útján, amelyeket ön a társaságok privatizációs eljárása során ismert meg, és amelyek tekintetében titoktartási nyilatkozat aláírásával is alátámasztott titoktartási kötelezettséget vállalt.
Ez a magatartás sérti a lóversenytársaságok, az MNV Zrt., valamint a magyar állam érdekeit, és ezzel kárt okoz. Erre tekintettel felszólítom, hogy a fent említett titoktartási nyilatkozat megsértésére irányuló vagy azt eredményező jogsértő magatartásával a jövőben hagyjon fel. Tátrai Miklós vezérigazgató”

1.

A fenti levél figyelmeztetés Winkler Mártonnak, az első lóverseny-privatizációs tranzakció nagy vesztesének, aki bár az egyetlen érvényes pályázatot nyújtotta be, mégsem lehetett győztes. Száraz Gábor, az MNV Zrt. kommunikációs igazgatója kérdésünkre, lesz-e folytatása az ügynek a bíróságon, annyit felelt, folyamatban lévő döntésekről nem adhat tájékoztatást. Hozzátette azonban: az üzleti titok megsértése a tulajdonos számára nem elfogadható, nézeteltérés esetén rendelkezésre állnak azok a hivatalos csatornák, amelyeken azt rendezni lehet. Ha Winkler Márton bűncselekményre utaló adatokat talált, akkor azt a rendőrségen és nem a sajtóban kellett volna jeleznie.
Ezzel szemben áll Földes Ádámnak, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ügyvivőjének a véleménye, aki szerint állami vállalat gazdálkodásával kapcsolatban csak rendkívül szűk körben lehet bármilyen adat üzleti titok tárgya. Ebben az esetben a privatizálandó cégnek még vetélytársa sincs, hiszen nincs a piacon még egy magyar lóversenyvállalat, így nem vetődhet fel a jogszerű üzleti érdek sérelme. Az MNV Zrt. nem tehet olyan kikötéseket, amelyek a hatályos jogszabályokkal ellentétesek, a titoktartási kötelezettség pedig ilyen. Földes szerint bíróság előtt nehezen lenne védhető ez a korlátozás, a közérdekű adatok közzététele ugyanis nem törvénytelen. Korábbi esetek, nyert perek bizonyítják, hogy a bíróság állami cég esetén a titoktartást nem akceptálja, mivel az állami tulajdon működését átláthatóvá kell tenni. Feljelentési kötelezettségük pedig hivatalos személyeknek van, más állampolgároknak csak egyes állam elleni és katonai bűncselekmények esetében.

2.

Úgy tűnik tehát, szerepzavarban van az MNV Zrt., amely az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. utóda. Ahelyett, hogy minden lehetséges eszközzel törekedne egy felügyelete alá tartozó vállalat tiszta és átlátható működésének biztosítására, inkább a titkok birodalmába vonul.
*
A Nemzeti Lóverseny Kft. jelenlegi gazdasági helyzete és a cég eladásának a tervei is inkább találgatások, mint tények tárgya. A bizonytalanságra jellemző, hogy a tízmillió forintért árusított privatizációs pályázati kiírásban a következő bekezdés szerepelt:
„Sem a kiíró, sem a társaság, illetve azok tisztségviselői, munkavállalói vagy tanácsadói nem felelnek az adatszobában található írásbeli, illetve másként hozzáférhetővé tett szóbeli vagy írásbeli információk valódiságáért, pontosságáért, teljességéért, illetve a pályázók által az adatszobába delegált személyek biztonságáért.”
Kérdés, hogy a gazda tényleg nem tudja vagy csak nem mondja, hogyan is áll az NL Kft. Mi az oka, hogy tavaly már több mint egymilliárdos rekordveszteséget termelt? Kérdésünkkel a vállalat hattagú felügyelőbizottságához fordultunk volna (a tagok nevét először az NL Kft. gazdasági igazgatójától szerettük volna megtudni, de közölte, hogy ő még erről sem nyilatkozhat), ám tőlük csak üzenetet kaptunk: a privatizációra való tekintettel havonta ellenőrzik a vállalat gazdálkodását, és éppen e helyzet miatt nem kívánnak nyilatkozni. Nyilatkozzon a tulajdonos MNV Zrt. Száraz Gábor, a vagyonkezelő szóvivője pedig csupán annyit árult el, hogy a vállalat múlt év végén 350 millió forintos tulajdonosi kölcsönt kapott, ez biztosítja a két társaság, a Nemzeti Lóverseny Kft. és a Magyar Lóversenyfogadást Szervező Kft. működését, amíg a vagyonhasznosítási koncepciót az MNV Zrt. véglegesíti. E koncepció nagy súlyt helyez a társaságok lehetséges finanszírozási forrásainak vizsgálatára és ezzel együtt a társaságok pénzügyi helyzetének rendezését érintő további kérdésekre. Nem kaptunk azonban választ arra, hogy valóban inkasszót rendeltek-e el az NL Kft. számlájára, amely esetben csődöt kellene kérnie maga ellen.

3.

Ezek után sok lehetőségünk nem marad, hogy betekintsünk az állami lóversenyvállalat gazdasági „titkaiba”. Használjuk fel tehát azt a kérdéssort, amely miatt Winkler Mártont üzleti titok megsértéséért és nem rágalmazásért tervezik feljelenteni. Ez ugyanis azt jelentheti, hogy kérdései mögött igazság lehet. Az egyik kérdése azt firtatja: hogyan lehet, hogy 200 ezer forintos havi díjért adták bérletbe öt plusz öt évre a pálya több ezer négyzetméteres területét (összes büfé plusz külső terület) egy rendezvényszervező cégnek, miközben Budapest hasonlóan frekventált területén a lóversenypálya 10 százalékának megfelelő ingatlanért ugyanettől a cégtől hárommillió forint feletti havi bérleti díjat kért egy másik cég? A bérleti díj megállapításához milyen vagyonértékelés készült, illetve történt-e versenyeztetés? A másik így szól: hogyan lehet, hogy a társaság által 2007-ben lómentés céljára vásárolt terepjárót az igazgató magáncélra használja? Hogyan biztosítható a vállalat törvényes működése, ha nem rendelkezik sem ÁNTSZ-, sem telephelyengedéllyel? Ki a felelős azért, hogy az idomárok 70 millió forint bokszbérlettel és indulási díjjal tartoznak? Hová tűntek azok a telivérek, amelyeket Vajtó Lajos igazgató egyik televíziós nyilatkozata szerint tavaly New Marketben vásároltak? Mennyi bérleti díjat fizet az ezer négyzetméteres stúdióért Galambos Lajos, vagyis Lagzi Lajcsi, akinek neve, illetve cége, a Dáridó Kft. felmerült a New Marketben vásárolt lovak kapcsán is?
Galambos Lajos cáfolta azt az értesülésünket, hogy a lovak átkerültek volna az ő cége tulajdonába. Jelenlegi lovai valóban nem magyarországi születésűek, de azokat nem az NL Kft.-től vásárolta, mondta.
Vajtó Lajos, az NL Kft. ügyvezető igazgatója korábbi cikkünkben már válaszolt Winkler Márton kérdéssorának egy részére. Nem reagált a terület bérbeadási díjával kapcsolatosan. A gépkocsivásárlásáról akkor azt nyilatkozta, hogy ő jogosult szolgálati gépkocsira. Évekig a saját autójával közlekedett, most pedig az L–200-as Mitsubishi áruszállító tehergépjárművel, amely szükség esetén startautóként és lószállító vontatóként használható. A New Market-i üzletről azt mondta, hogy a lóvásáron nem vásárolt lovat állami pénzen, csupán másoknak szakmai tanácsokat adott. A kintlevőségek behajtásával kapcsolatban azt felelte, soha ilyen szigor nem érvényesült. A legnagyobb adósnál elkezdődött a végrehajtás, a bérleti viszonyát felmondták. A korábbi cégvezetés által kötött rendkívül előnytelen szerződéseket szigorították, megkezdődött a kintlevőségek bírósági behajtása. Hozzátette, az esetek jelentős részében a telepen a létminimum alatt élő családok tartozásairól van szó. Ugyanakkor az adósok versenyből való kiszorításával több száz versenyló pusztulását okoznák, ezek ugyanis a versenyekkel keresik meg a zabravalót. Egy drasztikus lépés, vélte Vajtó, egyben a versenyek megszűnését is jelenthetné.

4.

Vannak azonban jó néhányan, akik nem az adósságbehajtástól, hanem az állam privatizációs elképzelésétől féltik a 180 éves magyar lóversenyzés jövőjét. A hírek szerint a kormány a Kincsem parkot ingatlanként és nem lóversenypályaként adná el, a másik lovas ingatlannal, az alagi tréningteleppel kapcsolatos újabb tervekről még ennyi sem tudható. Winkler Márton nem titkolja, hogy a következő privatizációs körben is elindul az alagi telep megszerzéséért. Itt egy lépéssel birtokon belül is van, mivel korábban már megvásárolta a téli tréningpálya több mint ötvenhektáros területét. A vállalkozó, aki ügetőlovakat is futtat, többek között ügetőpálya építését tervezi Alagon.
Nem csak Winkler úr aggódik. Július 6-án a civil kezdeményezésként megalakult Összefogás a Magyar Lóversenyzés Jövőjéért Egyesület majd kétszáz ember részvételével figyelemfelkeltő békés megmozdulást tartott. Élőláncot alakítottak ki a Kincsem park főbejárata és a Kerepesi úti sétány között. A demonstráción részt vett az amatőr ügetőversenyző Fábry Sándor is. A résztvevők „A Kincsem park nem eladó!” feliratú táblákat tartottak. Az egyesület a lovas szakmán belül korábban nem tapasztalt öszszefogás eredménye, úgy tűnik, mostanra minden, a lóversenyzésben érintett szervezet és csoportosulás felismerte, hogy nem szemlélheti tétlenül az eseményeket. Aláírással csatlakozott hozzájuk az ügető- és a galopptenyésztők országos egyesülete, a Magyar Lótenyésztő és Lovasszervezetek Szövetsége, sőt a Magyar Lovaregylet nevében Farkas Ferenc elnök is, aki amúgy az NL Kft. igazgatója. (A tüntetésen személyesen már nem jelent meg.)
Az Összefogás a Magyar Lóversenyzés Jövőjéért Egyesületet hárman vezetik: Pécsi István, az NL Kft. marketing- és kommunikációs igazgatója, akit azonban Vajtó Lajos igazgató mindennemű nyilatkozattól eltiltott, Krebs András szakújságíró, valamint Horváth Zalán, a vállalat egykori hendikepere, aki a cégtől távozásával visszanyerte függetlenségét, így magára vállalhatta a szóvivő szerepét. Horváth szerint a vállalat vezetése tudatosan ellehetetleníti mindazokat, akik értenek a lóversenyzéshez, illetve akiknek a jelenlegi menedzsmenttel ellentétes véleményük van. Takács Zoltán versenytitkár például nemrég kapta meg a felmondólevelét.
– Meg merték azt tenni, hogy amikor az élőláncot alkotó tömeg bevonult a Kincsem parkba, az In-Kal Security a vezetés parancsára kezdte elkobozni a demonstrációs lapokat. Kis, A4-es lapokról volt szó, tehát senkire és semmire nem jelenthettek veszélyt. Cenzúrázták a versenynap élő televíziós közvetítését is. A vezetés azzal fenyegetőzött, ha bármelyik operatőr venni meri a demonstrálókat, kirúgják. A vezetők ki sem mertek jönni az épületből. Ezzel is bizonyították, hogy a céljuk a Kincsem park eladása és nem a megmentése – mondja Horváth Zalán.
Az egyesület 15 ezer támogató aláírást is összegyűjtött. Úgy vélik, mindenekelőtt fel kell rázniuk a polgárokat, akik közül sokan talán azt sem tudják, hogy létezik még lóversenyzés Magyarországon, de fel kell ébreszteniük a lóversenysport szakembereit is, akik nem akarják elhinni, hogy bezárhatják a Kincsem park kapuját, és ezzel megszűnhet a magyar lóversenyzés. Fontos üzenet a döntéshozók felé, hogy egységes a szakma az ügye képviseletében, és szeretne beleszólni a sorsába. De a lótulajdonosoknak is meg kell érteniük, hogy vége a 18 éve tartó állami támogatásnak. Sokan gondolják úgy, hogy a lóversenyből meg lehet élni, pedig a világ minden táján ez a gazdag emberek hobbija, nem pedig megélhetési forrás.
Az egyesület azt követeli, hogy hozzák nyilvánosságra azokat az anyagokat, amelyek a privatizációval kapcsolatosan készülnek.
– Amikor Winkler Tamás 2002-ben, a kormányváltáskor távozott a vállalat gazdasági igazgatói székéből, négyszázmilliós volt az éves veszteség – mondja Horváth –, és érezhető volt a minőségi javulás. Azután érkezett Galambos Iván (őt követte 2005-ben Vajtó Lajos – H. K.) és Farkas Ferenc – utóbbi a lovaregylet elnökeként a szakmát képviselte volna –, és a kettős vezetés, a megosztott felelősség minden hátránya érvényesült. Nem szakmai döntések születtek. Így történhetett, hogy közvetlenül a régi műemlék tribün elé, a világon egyedülálló építészeti megoldásként, felépült az új. A hárommilliárd forintért felújított Kincsem parkot három éve adták át, akkor azt mondták, egyszer és mindenkorra megnyugtatóan megoldódott a hazai lóversenyzés helyzete. Majd arra hivatkoztak, hogy a vállalat veszteséges, ezért el kell adni. Vajon a tulajdonos, az MNV Zrt. miért nem tesz semmit a veszteség folyamatos növekedése ellen? Az ingatlan az államé és nem az MNV Zrt.-é. A vagyon kezelőjének az lenne a dolga, hogy azt hatékonyan gyarapítsa, működtesse, nem pedig, hogy elherdálja.

5.

A készülő civil-szakmai stratégiai terv megmentené, közparkként tartaná állami kézben a Kincsem parkot, amely, átkerülve az államkincstár tulajdonába, megtakaríthatná a X. kerület által kivetett évi 180 millió forintos ingatlanadót. Javítani lehetne a terület kihasználtságát, koncerteket, lovasversenyeket lehetne rendezni, a bizonytalan helyzetű tattersallt odaköltöztetve lovasparkká lehetne fejleszteni. Javítani kellene a fogadási rendszert is, amelyből a világon mindenhol finanszírozható a versenyzés. A hazai adatok a mai sanyarú helyzetben is biztatóak, a magyarok fogadási kedve ötvenszer nagyobb, mint más országokban. Csehországban 15 lóversenypályára évente százezer euró fogadási bevétel jut. Szlovákiában öt pályán rendeznek versenyeket évi százezer eurós bevétellel. Nálunk az egyetlen pályán évi ezer futamra 5,5 millió euróért kötnek fogadásokat. Ebből több mint 300 millió forint áramlik vissza a rendszerbe, de a gazdaságtalan, elavult és drága kábeles hálózat üzemeltetése el is viszi ezt a pénzt. Lenne pedig olyan külföldi fogadásszervező cég, amelyik néhány százalékos jutalék fejében ingyen vállalná a korszerű és olcsó internetes rendszer kiépítését. Ha a fogadási rendszer kiépülne, lenne közönség, növekedne a bevétel, és az 1200 tréningben lévő ló köré kiépülhetne egy sok embert foglalkoztató iparág.
Hol a pénz, kérdezik a lovasok is? Miért van szüksége egy állami vállalatnak két igazgatóra, 78 dolgozóra, amikor elég lenne öt is? A vállalat éves bérkifizetése ötszázmillió forint. Miként lehetséges, hogy miközben a forgalom nem csökkent, a versenydíjak évek óta nem nőttek, a cég mégis sok millió forint versenydíjjal tartozik a tulajdonosoknak? Át kellene világítani a céget, megvizsgálni az átláthatatlan istállóbérleti rendszert, behajtani a bokszbérlettartozásokat, rendezni a Kincsem parkban és az alagi telepen lakók helyzetét.
A hazai lóversenyzés egy mélyütést már kapott. A Kerepesi úti ügetőpálya eladásával nemcsak egy régi ingatlanját herdálták el, hanem elriasztották a fogadókat is. Vége lett a hangulatos villanyfényes versenyeknek, megszűntek azok az intim sarkok, ahol a társaságok összegyűltek. A magyar lóversenyzés tizennyolc éve tetszhalott állapotban van. Ha eladják az ingatlanait, valódi halott lesz. Pedig lehetne fényes társasági dáma.
Csak meg kellene előbb menteni.

A szerkesztő ajánlja

Lázár Fruzsina

A magyar költőnő, akinek el kellett fojtania nőiességét, hogy sikeres lehessen

Nemes Nagy Ágnesnek még mostoha sors jutott. Vajon a mai írónők átveszik a hatalmat az irodalomban?

Pintér Bence

Olyan vérfagyasztó a valóság, mint a legkegyetlenebb mese

Az elmúlt évtizedekben számos, a 13 gyermekét ágyhoz láncoló, megkínzó Turpin családéhoz hasonló eset került napvilágra.

R. Kiss Kornélia

Apátia lett úrrá a baloldali bicskei ellenzéken

A szír származású jelölt a migránskampány miatt visszalépett, a másik szocialista is idő előtt visszavonulna. Csak a Jobbik száll szembe a Fidesszel.

Katona Mariann, Hutter Marianna

Szél tanácsadója: Kósa azt mondta, magyar vagyok, nem afgán

Megszólalt a tanácsadó, akit Szél Bernadett javasolt a nemzetbiztonsági bizottságba.