Millenáris kiállítás a Ganz-telepen

2000. november 4., szombat 00:00

Lázas munka folyik Budán, a Lövőház utcában. Bontanak, takarítanak és építenek a Millenáris Kht. megbízottai: hatalmas kiállítóteret létesítenek a Ganz Ábrahám által alapított gyár helyén – az ipartörténeti nevezetességű épületrészek megtartásával – az ezeréves magyar állam ünnepén, a magyar elme tiszteletére. A „magyar korona” területén termett sikereket jelenítik meg (Gazda István és Frank Tibor útmutatása és forgatókönyve szerint, Jerger Krisztina rendezésében, Árvai György és Szegő György látványterveivel), hasonlatosan az 1896-os Országos Általános Kiállításhoz, és természetesen el is térve tőle. A legjavát kívánják bemutatni ezen az újjászülető területen annak, amit a hazánkban és külföldön alkotó magyarok a világnak adtak. Céljuk a magyarság alkotókedvének, leleményességének, kreativitásának bemutatása – többek között – a magyar vagy magyar származású Nobel-díjasok életművének, a kiemelkedő jelentőségű magyar szabadalmaknak, termékeknek, de a magyar nyelvnek, művészetnek és a magyar sportnak a szemléltetésével is. „Láthatatlan térképet” szeretnének a millenniumi idők után is látogatható impozáns létesítménnyel a látogatóknak – hazaiaknak és külföldieknek – átnyújtani, amelynek a segítségével könnyen eligazodnak szellemi sikereink régiójában, és önállóan értelmezik is, amit megtapasztalnak, és a problémamegoldó gondolkodás, a találékonyság és az újítás iránt fogékony emberek hazájának tekintik Magyarországot.*Nem ismeretlen feladat az építésztervezők (Benczúr László, Bozsó Annamária, Karádi Gábor, Takács Ákos, Wéber József, Répay András és Tóth Attila) számára az ipartörténeti jelentősége miatt műemlékvédelmi felügyelet alatt álló Ganz-gyár épületének áttervezése, új feladatokra alkalmas terület kialakítása. Noha többnyire új épületeken dolgoznak, tanulmányaik és korábbi munkáikból adódó tapasztalataik jól eligazítják őket a 2001. március 15-én megnyíló Millenniumi Kiállítás- és Rendezvényközpont kifundálása közben. Részben ők döntötték el, a Buda szívében levő, hatalmas épületkomplexum mely részei maradnak meg, mely részei ítéltetnek megsemmisítésre. Benczúr Lászlónak, aki pályáját a hatvanas években az Ipartervnél kezdte, a világháború után a romba dőlt részlegek helyén emelt falakért is fáj kicsit a szíve. A hírlapíróval együtt „siratja” az éppen beszélgetésük idején megsemmisített próbaüzemet, amely drótokkal átszőtt betonkolosszus képében modern műalkotásként is megállná a helyét. (Ganz Ábrahám svájci vasöntő munkás százhatvan éve érkezett Magyarországra. Pár esztendő múlva a városi tanács engedélyével önálló öntőműhelyt indított Budán, a Vízivárosban, és nem sokkal később itt kezdte meg világhírű szabadalma alapján az úgynevezett kéregöntésű vasúti kerekek gyártását. A világszínvonalat azok is tartották, akik halála után a helyére léptek. Mechwart András a malomiparban, Jendrassik György az általa szabadalmaztatott dízelmotor által a motorvonatok és a tengerjáró hajók gyártásában tette nevezetessé a Ganz-gyárat.) Amibe belevágtak – műemlék gyárépületek átalakítása, profilírozása –, mindenütt a világon szokásban van, hazánkban azonban újdonságnak számít. Kiváltképpen a millennáris kiállítás szomszédságában szinte gomba módra szaporodó bevásárlómamutok ellenpontjaként. A környék lakossága – úgy tűnik – örül neki, a levegő tisztulását ígéri ugyanis a sok növénnyel, vízzel (is) csalogató új létesítmény. A meghagyott vasszerkezetek, a régi szerelőcsarnokok vázai állandó és időszakos kiállítások megrendezésére alkalmas galériák tartópilléreiként szolgálnak, de lesz a millenáris kiállítás területén színházi előadás megtartására, tévéközvetítésre alkalmas stúdió s a látogatók kényelmét biztosító szolgáltatóház is. A megbízókkal közösen kialakított építészeti tervek lehetővé teszik, hogy a látogató az első pillanatban elkülöníthesse a materiális múltat és a jelent – mondja Benczúr László. Készségesen követik a múlt században és a századfordulón kialakított, ma már különlegesnek, egyedinek mondható építészeti elgondolásokat, és azon fáradoznak, hogy a modern kiegészítések, továbbépítések méltó és harmonikus egységet képezzenek a megmaradt elemekkel. A tervezők álmait anyagi természetű akadályok nemigen korlátozták, azonban a későbbiek során elképzelésüket gazdasági kontroll alá vetették. Ritka magyar történet: a Ganz-gyár helyén létesítendő millenáris kiállítás szervezői, felügyelői, a Millennáris Programiroda Kht., valamint a szakemberek, az építészek, a tájtervezők, a látványtervezők, a témavezetők, az ökológusok, sőt most már a kivitelezők is békés egymásmellettiségben dolgoznak. A sürgető idő, a március 15-i megnyitó is ezt a munkamódszert írja elő számukra, de a feladat jelentősége is. A kormányhatározat, amely kimondja, a magyar államalapítás 1000. évfordulójának a tiszteletére alakuljon Budapesten Millenniumi Kiállítás- és Rendezvényközpont, a kiállítás célját is meghatározza: „a magyarság alkotókedvének, leleményességének, kreativitásának bemutatása… a problémamegoldó gondolkodás, a találékony személyiségek hazájának, a sokoldalúan tehetséges, eszes és az újítás iránt fogékony magyar népnek” az ábrázolása.A millenniumi ünnepségek befejeztével a Magyar elme, magyar siker című kiállítás egy részét lebontják, más részét változatlanul meghagyják a vízivárosi millenáris parkban. A Ganz-gyár helyén létesített kulturális centrum azonban megmarad, és, mint a városligeti millenáris, sok-sok év múltán is hirdetni kívánja, miként köszöntötte ezeréves önmagát a magyar nép. A legfontosabbat azonban – tartja az építész, az Ybl-díjas Benczúr László – nem a 2000. évben eltervezett és emelt épületeink mondják el rólunk a jövőnek, hanem az a felemelkedési vágy, az a bizakodás, amely az ezredfordulón Magyarországot általában jellemzi.Gazda István művelődéstörténésztől, a kiállítás reáltudományokért felelős főtanácsadójától megtudhattuk, a kiállítást nem legendákra, hanem szigorú tényekre, új adatokra támaszkodva állítják össze. Egyetemi és akadémiai kutatók, muzeológusok, levéltárosok és könyvtárosok ellenőriznek olyan adatokat, amelyekről ugyan eddig tényként írtak a magyar technikatörténetben, ám hiteles levéltári adatok nemigen támasztják alá. Nincs például bizonyíték arról, hogy valóban Puskás Tivadar találta volna fel a telefonközpontot, így az ő munkásságát más kutatásai kapcsán akarják bemutatni. A helikopter magyarországi történetében is sok a bizonytalan adat, csakúgy, mint a merev rendszerű léghajó magyar feltalálójának tevékenysége kapcsán.A vetítőtermekben archív filmeket mutatnak majd be, és olyan sikeres televíziós sorozatokat, mint Öveges professzor kísérletei. A zenei programokra, művészeti bemutatókra és ismeretterjesztő előadásokra szerény belépési díjat terveznek, így egy-egy család akár többször is vissza tud térni egy-egy hétvégén. Gazda István szerint a kiállítást egyetlen napon nem is lehet áttekinteni.– Szeretnénk, ha a gyerekek jól éreznék magukat, és minél több érdekes eszközt, híres magyar találmányt ki tudnának próbálni. A könyvtárban több tucat számítógép lesz, ahol értékes szakcikkek és ismeretterjesztő írások által még többet lehet megtudni a kiállított tárgyakról és személyekről. Nyugodtan mondhatom hát, hogy az eddigi legnagyobb tudomány-, technika- és művelődéstörténeti gyűjtemény kerül majd az érdeklődők elé.*A kiállítást nem klasszikus értelemben vett múzeumi tárlatnak szánják. A rendezők olyasfajta bemutatót akarnak létrehozni, amelyből kitűnik majd, hogy a nagyvilágban élt magyar tudósok nevéhez mennyi tudományos felismerés és felfedezés fűződik. Hogy több mint tíz holdkrátert magyarokról neveztek el, hogy számtalan állat, növény, ásvány és földrajzi név, matematikai tétel és orvostudományi eszköz és eljárás egy-egy magyar tudósról kapta a nevét. Hogy a világ számos akadémiája választott tagjai sorába magyar tudósokat. A millenniumi kiállítás tehát a magyar kultúra, tudomány, technika múltjának és jelenének egyfajta seregszemléje lesz. Gazda István és munkatársai abban bíznak, hogy a látogatók segítenek majd e történet „továbbításában”:– Az idősebbek azzal, hogy még fel nem kutatott adatokkal ismertetnek meg bennünket, a fiatalok pedig azzal, hogy egy-egy híres alkotót választva példaképül, a XXI. században a saját felismeréseikkel fognak hozzátenni valamit az elődök munkájához. Hiszen a tárlatnak az is az egyik célja, hogy bemutassuk a fiataloknak: még ebből a kicsiny országból is lehetett és lehet a tudomány bármely területén diadalmaskodni.Az adott pénzügyi keretből, rövid határidővel, meglehetősen nehéz körülmények között, de igen gyorsan folyik a munka. Minderről Berkecz Mária, a kiállítás előkészítésére létrehozott Millennáris Kht. ügyvezető igazgatója beszélt.– Azt tudtuk, hogy az elmúlt száz évben végzett munka során e talajba került fáradt olajat és egyéb szennyezést kell majd eltávolítanunk, és másfél méter földet elhordanunk ahhoz, hogy egészséges talajba kerüljön fű, fa, virág. Ezzel szemben a szennyezettség a vártnál jóval nagyobb volt, a kiszivattyúzás után a talajvizet is alaposan át kell mosnunk. Azzal sem számoltunk, hogy a talajszint alatt olyan hatalmas, hajdanán a gépek stabilitására szolgáló vasbeton talapzattal találkozunk, amelyet csak újabb robbantásokkal tudunk eltávolítani.A tervezők látványos, barátságos, angol parkra emlékeztető tervet tettek le az asztalra: szabálytalan alakú tóval, bokrokkal, facsoportokkal, sétautakkal, padokkal. A gyerekek számára játszópark épül, ahol magyar népmeséket játszhatnak el.– A park elnevezésében valószínűleg az élethez fogunk igazodni. Mához egy évre valószínűleg sokan csak úgy fognak egymásnak randevút adni, hogy „hétkor a Ganz-parkban”.*– A művészetek és társadalomtudományok magyar vívmányait is az eredeti ötletekre, az újításokra, a „leleményekre” összpontosítva mutatják be, lehetőleg nem elkülönítve őket a többi újítástól, felfedezéstől, mindenkor a magyar szellemi élet egységének, a gondolkodási folyamatok közös vonásainak feltárására törekedve – mondja Frank Tibor professzor, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára. – Így például mindjárt a kiállítás elején Utazás a koponyánk körül címmel bemutatjuk a magyar gondolkodás néhány sajátosságát: az intellektuális (és nem csak intellektuális) kíváncsiságot, a játékosságot, a versenyszellemet, a problémamegoldó képességet, a humort, a racionalitást, a szókimondást, úgy, ahogyan ezek íróink, tudósaink, művészeink munkáiban tetten érhetők.De ugyanilyen érdekesnek ígérkezik az Édes anyanyelvünk elnevezésű blokk is, ahol a magyar nyelvet mint össznemzeti „terméket”, valamennyi holt és élő magyar nemzedék közös eredményét mutatjuk be, s azt mint a magyar társadalomtörténet, a mi gondolkodásmódunk egyfajta lecsapódásaként interpretáljuk. Előtérbe állítjuk azt az igyekezetet, ahogyan ez a nyelv képes volt a maga elszigeteltségében nemcsak fennmaradni, hanem folyamatosan megújulva lépést is tartani a nagyobb lélekszámú nemzetek nyelveinek fejlődésével, és állandó, intenzív és dinamikus kapcsolatban maradt azokkal. Ennek egyik látványos dokumentuma a hazai egy- és kétnyelvű szótárkultúra, amelynek termékeit igyekezni fogunk hiánytalanul felvonultatni.A „humán” csomópontok közül örömmel emeli ki Frank professzor a zenét is, s különösen azokat az iskolákat és műhelyeket, amelyek a magyar zenei életet a világ élvonalába emelték, és a mai napig is ott tartják. Liszt Ferencre és a budapesti Zeneakadémia megalapítására, Liszt máig ható zongoraiskolájára, Hubay Jenő hegedűiskolájára, a nagy magyar zenei hagyomány továbbörökítésének egész rendszerére gondol elsősorban. Ide tartoznak természetesen az itthon iskolázott, de külföldön ismertté vált nagy karmesterek, hangszeres előadóművészek, énekesek, zenekari tagok, kamarazenészek is.– Kiemelten, már-már szellemi „világítótoronyként” mutatjuk be Bartók Bélát, a zeneszerzőt, a népzenekutatót, a zongoraművészt, a humanistát, aki Magyarországnak ma talán nemzetközileg legjobban ismert és elismert neve, s akinek szellemi útját, gondolkodásmódjának máig megdöbbentő eredetiségét, valóban teremtő géniuszát aligha lehet eltúlozni.Külön nagy súllyal számolnak be a magyar sport eredményeiről, különösen azokról, amelyek mögött gondolkodási többlet, módszerbeli vagy technikai újítás, edzéskultúra, csapatjáték, összmunka húzódott, húzódik meg. A kiállítás felvillantja majd, hogy milyen szellemi munka, iskolázás, tanítás-tanulás húzódott meg Iharos Sándor futástechnikája, az Aranycsapat világraszóló eredményei, vagy vívóink, vízipólósaink, öttusázóink nagyszerű sportteljesítményei mögött, s hogy ezek az eredmények mennyiben tekinthetők valóban magyar eredményeknek.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.