Nincs diplomáciai kibúvó

Magyarországnak vétóznia kell a Benes-dekrétum-vitában

Jeszenszky Géza

2009. november 9., hétfő 00:00

A kommunista dominókat a lengyel és magyar rendszerváltozás döntötte le. A szabadság viszszaszerzésének és a jogtalanságok megszűnésének ígéretes időszakában mi, magyarok azt reméltük, hogy megszűnik a békeszerződések következtében elszakított magyar kisebbségek diszkriminációja, és az ellenük 1945 óta elkövetett jogsértésekért legalább erkölcsi elégtételt kapnak. A jogsértések között kiemelkednek az úgynevezett Benes-dekrétumok. Még Magyarországon sem sokan tudják pontosan, hogy ezek mit tartalmaznak, a csehek és a szlovákok hajlamosak tudatosan félremagyarázni azokat, a világ pedig nem is akar tudni róluk. Idézzük csak föl, miről van szó!
A Csehszlovákiában 1945-ben hozott elnöki rendeletek nem az 1938-as határmódosítások érvénytelenítéséről, hanem a jogfosztásról szóltak. A hárommillió német kitelepítését a győztes nagyhatalmak jóváhagyták, de a nyolcszázezer magyar elűzését nem. Ezért Benes elnök rendeletei minden magyar nemzetiségűt megfosztottak az állampolgárságtól, földjétől, házától, állásától, nyugdíjától, bankbetétjétől. Bezárták az összes magyar iskolát, a tanárokat kiutasították az országból, betiltották a magyar nyelv használatát (még a templomokban is), a magyar diákokat kizárták a felsőoktatásból. A németek és részben a magyarok kitelepítését, az ennek során elkövetett kegyetlenkedéseket és gyilkosságokat ma minden emelkedett gondolkodású cseh és szlovák elítéli, Havel korábbi elnök ezt már 1990-ben megtette, de mai utódja, és a cseh, valamint a szlovák parlament a közelmúltban egyenesen megerősítette a dekrétumok érvényességét. Sajnos az Európai Unió, közte az elsődlegesen érintett Németország, ezt egyetlen szóval sem kifogásolta.
Nem Magyarországon múlott, hogy napjainkban ismét előtérbe kerültek a Benes-dekrétumok. Klaus cseh elnök azt követeli az Európai Uniótól, hogy az Európai Uniót hatékonyabbá tevő lisszaboni szerződés ratifikációs okmányának aláírása fejében Csehországot mentsék fel az európai emberi jogi charta hatálya alól. Szerinte csak így lehet megakadályozni, hogy a második világháború után Csehszlovákiából kitelepített németek visszakövetelhessék elkobzott vagyonukat.
Fico szlovák miniszterelnök október 19-én bejelentette, hogy amennyiben a Benes-dekrétumok ügyében Csehország megkapja a Klaus által követelt biztosítékokat, de ezek Szlovákiára nem vonatkoznának, akkor Pozsony az Európai Tanács október végi ülésén megvétózza a lisszaboni szerződés kiegészítésére vonatkozó javaslatot.
A magyar kormány hosszabb hallgatás után végre megszólalt. Balázs Péter magyar külügyminiszter október 21-én a BBC brit rádiónak nyilatkozva ugyan még „puha” volt, kijelentve, hogy „meg lehet találni a megfelelő jogi módszert a lisszaboni szerződéssel kapcsolatos cseh és szlovák felvetések helyes megválaszolására,” de a Hírszerzőnek október 27-én nyilatkozva már határozottabbnak hangzott: „Magyarország soha nem fogja elfogadni, hogy az EU a Benes-dekrétumokra hivatkozva mentességet adjon Csehországnak és Szlovákiának a lisszaboni szerződés alól.” Ezzel mintegy elébe vágott Szájer József, a fideszes európai parlamenti delegáció vezetője szerdán, október 28-án Brüsszelben magyar újságíróknak tett nyilatkozatának, amely felszólította a magyar kormányt: ne vállaljon olyan kötelezettséget, amelynek értelmében a Cseh Köztársaságot és/vagy Szlovákiát mentesítené az Európai Unió az alapvető emberi jogok chartájának a hatálya alól. Ezután hangzottak el Bajnai miniszterelnöknek a Kormányszóvivői Iroda útján közzétett, megnyugtatónak szánt szavai: Magyarország „az Európai Tanács ülésén támogatni fogja a lisszaboni szerződéssel kapcsolatos esetleges félreértések tisztázását, nem támogat viszont semmilyen olyan törekvést, amely akár közvetlenül, akár közvetve a németeket, az osztrákokat és a magyarokat a kollektív bűnösség elve alapján sújtó Benes-dekrétumok rehabilitálására, igazolására irányul.”
Bocsánatkérés és erkölcsi rehabilitálás helyett Csehország és Szlovákia ragaszkodik a dekrétumok érvényességéhez, ezért nem tudom, hogy a magyar miniszterelnök, egykori egyetemi tanítványom, miért tesz úgy, mintha Klaus most akarná rehabilitálni ezeket az embertelen intézkedéseket, de a lényeg az, hogy Magyarország végre legyen kemény ebben az ügyben, ahogy ezt a Fidesz képviselője is követeli. Ha már Klaus jóvoltából az európai politika is kénytelen szembesülni az 1945-ös és az azt követő antihumánus lépésekkel, akkor ne engedjünk semmiféle diplomáciai kibúvót. Ha az elvtelen békítgetők ilyet kínálnak föl a cseh elnöknek, akkor Magyarország vétózza azt meg. Nem a múlt újbóli megnyitásáról van szó, hanem a múlt lezárásáról, ami nem történhet meg a véghezvitt igazságtalanságok elfelejtésével, pláne nem elfogadásával.

A szerző történész, 1990–94 között külügyminiszter

A szerkesztő ajánlja

Tompos Ádám, Schuszter Csaba

„Jelentsen fel, úgysem fog történni semmi”

A Központi Nyomozó Főügyészség előtt a fideszes „jelölt” karácsonyi csomagjának ügye.

Majláth Ronald

Szélesedő szakadék, és egy elveszett nemzedék

Egyre nehezebb tapasztalatlan fiatalként boldogulni a globalizált világban.

Pallagi Marianna

Aggódnak a magyarok, amiért ukrán katonákat telepítenének Kárpátaljára

A helyi magyarok úgy vélik, hogy a nacionalisták után a frontot megjárt harcosok is célba vennék őket.

Tölgyesi Gábor

Meggyógyítani a törött szárnyú lelkeket – interjú Vásáry Tamással

A zongoraművész, karmester Cziffra Györgyről, a zenén túli jótékonysági koncertjéről és a kalandos hangversenyekről.