Pár csepp Magyarország

Harminc éve tartó folytatásos regény a Celladam-sztori

2010. november 30., kedd 00:00

Nehéz eldönteni, vajon arról van-e szó, hogy Kovács Ádámnak, a Celladam nevű csodaszer megalkotójának az ötletei sosem voltak igazán életképesek, vagy arról, hogy a világ változott akkorát hazánkban az elmúlt évtizedben, hogy ez idő alatt a szépreményű üzletember meg nem értett zsenivé változott. Tény, az idén 73 éves feltaláló nevével manapság leginkább az ellene csődbűntett miatt indított eljárás okán találkozhat az újságolvasó.
A Celladam-sztori az elmúlt három évtized talán egyik legfordulatosabb és legnagyobb érdeklődést kiváltó históriája. Kovács Ádámot, az eseménysorozat főszereplőjét a nyolcvanas években nagyreményű feltalálóként és a rákkutatás egyik úttörőjeként tartotta számon a hazai közvélemény. Az üzletember a kilencvenes évek elején is számos nagy ívű elképzeléssel rukkolt elő, ám terveit nem tudta megvalósítani.
Az évtized második felében már inkább kétes cégügyeivel és büntetőeljárásával foglalkozott a sajtó. Az idő tájt a kor botrányhősévé kiáltották ki Kovács Ádámot, aki az ezredforduló után sem tett le ötletei megvalósításáról.
Ám a kétezres évek sem hoztak áttörést az újításokon gondolkozó üzletembernek: előbb gyógyhatású készítményeinek betiltásáról lehetett hallani, majd a labdarúgás világában tett sikertelen próbálkozása miatt került az érdeklődés középpontjába. A most már nyugdíjas üzletember napjainkban sem adja fel – annak ellenére sem, hogy csődbűncselekmények elkövetése miatt nemrégiben ismét vádat emeltek ellene.
Kovács Ádám 1938-ban született Hajdúböszörményben. Híradás-technikai tagozaton technikumi érettségit tett, feleségével az ötvenes évek végén költözött a fővárosba. A hatvanas évektől jegyeztetett be szabadalmakat, például szirénát és hangágyút fejlesztett ki. A feltaláló 1980-ban tett szert nagyobb ismertségre, méghozzá azzal, hogy szerepelt Vitray Tamás televíziós műsorában.
A tévés 1982-ben és 1984-ben is meghívta Kovács Ádámot, aki akkoriban már nemcsak műszaki eszközökkel foglalkozott, hanem a Celladam fantázianévre keresztelt, rákellenesként hirdetett készítmény kísérleteit is folytatta. A szer 1984-ben kapott szabadalmi védelmet: a jogi oltalom a Celladam készítmény összetétele mellett kiterjedt a Celladam-tesztnek nevezett diagnosztikai eljárásra, valamint egy lézerműtétes technikai megoldásra is.
A szer felkeltette az akkori döntéshozók érdeklődését, amit jól mutat, hogy miniszteri biztost neveztek ki Kovács Ádám gyógyító anyagának vizsgálatára. Az ellenőrzések elvégzése után – a feltaláló visszaemlékezése szerint – az állam harmincmillió forinttal segítette a Celladam állatkísérleteit.
Kovács Ádám hamarosan újabb nagyobb összeghez jutott: 203 millió forintot kapott a Magyar Hitelbanktól, s a pénzintézettel közös vállalkozást is alapított. A bank – mint azt az üzletember többször elmondta – 1988-ban a Celladam alapanyagáról, összetevőiről és gyártási módszeréről szóló összes adatot, információt államtitokká nyilvánította.
A nyolcvanas években a Celladam népszerűségnek örvendett. Erre kijelölt gyógyszertárak Celladam-cseppeket és -kúpot kínáltak, valamint injekciót is lehetett kapni. A patikák előtt sorok kígyóztak. Az idő tájt megindult a Celladam gyógyszerként való törzskönyvezési eljárása. Gyógyszerré nyilvánítása azóta sem zárult le.


Kilencvenes évek: Kovács, a botrányhős

Már a rendszerváltoztatás hajnalán fellángoltak a Celladammal és a diagnosztikai eljárással kapcsolatos szakmai viták. Az immunológiai szakmai kollégium 1990-ben közzétett állásfoglalásában például azt írta: „a Kovács Ádám-féle eljárás a rosszindulatú daganatos betegségek korai felismerésére alkalmatlan. Az egészségesek között magas százalékban mutat pozitív, a biztosan rosszindulatú betegségben szenvedőknél pedig magas százalékban mutat negatív eredményt”. A szakemberek hozzátették azt is, hogy „a Celladam-tesztet általános szűrésre alkalmazni felelőtlenség, és az egész nem más, mint a hiszékeny emberek vámszedése”. Az Országos Onkológiai Intézet pedig arra jutott: a Celladam nemhogy hatástalan, de egyenesen toxikus, mérgező.
Akkoriban Kovács Ádám a vádak kapcsán több helyütt úgy nyilatkozott, hogy az állami szervezetek manipulált jegyzőkönyvek alapján fogalmazták meg negatív véleményüket, s perrel fenyegette meg a Magyar Tudományos Akadémiát.
A szakmai konfliktus dacára a kilencvenes évek elején több Celladam-laboratórium működött az országban, ahol – ismét csak Kovács adatai szerint – egymillió szűrést végeztek el. A feltaláló emellett országos immuntérképet is készített például a mecseki uránbányában dolgozók, a rohammentősök és a bevonuló katonák egy részének megvizsgálásával.
Kovács Ádám ekkoriban már nem csak rákkutatással és egészségügyi szolgáltatások kimunkálásával foglalkozott. A feltaláló 1990-ben például bejelentette: robbanómotoros és villamos meghajtású, úgynevezett hibrid üzemű kisteherautó kialakításán fáradozik, s gondolkozik a nap-, a szél- és a geotermikus energia hasznosítási módozatain is. Emellett Wartburg-motorokkal működő minierőműveket tervezett, Pilisborosjenőre pedig mintafarmot álmodott.
A kilencvenes évek közepén gyülekezni kezdtek a viharfelhők a több társaságot is birtokló Kovács Ádám feje felett. Az üzletember egyik cége például százmilliókért megvette a budakalászi lenfonót és egy másik gyárat, ám a vételár kifizetése körül utóbb problémák támadtak. A feltalálót – 1994-ben – más tartozása miatt csődbűntett vádjával perbe fogták. A Celladam-injekció pedig jó ideig azért nem volt kapható, mert a szérumot gyártó kft. csődbe ment.
Ebből az időszakból még egy fontos történés emelhető ki. Az újságok 1993-ban számoltak be arról, hogy a Celladam hatóanyagát felbecsülte egy vegyész szakértő, s rögzítette: az összetevő grammonként egymillió forintot ér. Ebben az évben Kovács Ádám a Magyar Nemzeti Banknál tízkilónyi hatóanyagot helyezett letétbe, amelynek értéke így kereken tízmilliárd forintban volt megállapítható.
Az üzletember a későbbiekben több cégének is juttatott az értékesnek kikiáltott hatóanyagból, s ezzel azt érte el, hogy vállalkozásai – papíron – milliárdos vagyonnal bírtak. Az egyik céges ügylet azonban szemet szúrt az APEH-nak: a hatóság és az üzletember között százmilliós jogvita alakult ki.
Ahogy az idő haladt, a Celladam egyre csodálatosabb szernek tűnhetett a nyilatkozatok alapján, és egyre több betegség gyógyítására vált alkalmassá – legalábbis Kovács Ádám szerint.
A feltaláló 1997-ben és 1998-ban több figyelemfelkeltő nyilatkozatot tett. Közölte, hogy a Celladam nemcsak a rák, hanem a kergemarha-kór és a Creutzfeldt–Jakob-szindróma ellen is hatásos. Állításait akkori állatkísérleteinek eredményével igyekezett igazolni. A szaktárca illetékesei ugyanakkor közölték, hogy Kovács Ádámnak nincs joga efféle kísérleteket végezni, álláspontját pedig komolytalannak nevezték. A feltaláló máskor arról beszélt, hogy széruma az Ázsiában pusztító SARS vírus és az AIDS megfékezésére, gyógyítására is alkalmas.


Kétezres évek: Wartburg és Fradi

Az ezredforduló táján újabb összetűzés alakult ki a hatóságok és Kovács Ádám között. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet ugyanis 1999-ben nem hosszabbította meg a Celladam-injekció, -kúp és -cseppek gyártásának engedélyét. Méghozzá azért, mert Kovács nem árulta el, miből és milyen technológiával állítja elő a készítményeket. A feltaláló fellebbezett a döntés ellen, de 2001-ben a legmagasabb fórumon is úgy határoztak: a Celladam nem gyártható. Kovács Ádám ezután külföldön igyekezett gyártósort találni, felvetődött szlovákiai, svédországi és kínai üzem felépítése is, ám arról nem lehetett hallani, hogy az elképzelést tett követte volna.
Két év múlva ismét Kovács Ádámmal foglalkoztak az újságok. Az üzletember ugyanis 2003-ban szponzori szerződést kötött a Ferencvárosi Tornaklubbal, s egyebek közt azt vállalta: három év alatt összesen 1,2 milliárd forintot ad a Fradinak, majd 2006-ban további háromszázmilliót utal át az FTC részvényeinek száz százalékáért. A pénz előteremtésére akkor összetett üzleti tervet vázolt fel a vállalkozó. Kovács Ádám azt állította, első lépésként – 2001-ben – megállapodott a kínai katonai egyetemi klinikával, hogy a Celladam kínai törzskönyvezése után ezer laboratóriumot és további ezer mozgólabort hoznak közösen létre az ázsiai országban. A költségekhez egy amerikai vállalat ötmillió dollárral járult hozzá. A terv szerint az együttműködés évente egymilliárd dollár nyereséget hozna. Az Ázsiából érkező bevétel azonban nem egyből az FTC-hez került volna. Kovács Ádám a Kínából befolyó összegből indította volna el minierőmű-programját. Ennek lényege, hogy idehaza országszerte százezer darab, egy-egy kétütemű Wartburg-motorral működő, egyenként 10–15 kilowattos bioerőművet telepít, s az innen származó profit lett volna a Fradié.
A nagy ívű terv legfurcsább momentuma, hogy a Fradi akkori vezetése rábólintott az elképzelésre.
A feltaláló elgondolása szerint a motoros erőművek a növényekből nyert metánt égetnék el, így egyrészt áramot, másrészt „biohumuszt”, tulajdonképpen trágyát termelnek. Az eszközök tömeggyártásába kisiparosokat szeretett volna bevonni a feltaláló.
A kínai vállalkozás azonban nem indult be, így az erőműprogram sem vehette kezdetét, következésképpen a Ferencváros sem jutott pénzhez. Az FTC 2004 elején felmondta a Kovács Ádámmal kötött szerződést.


Aki nem hagy félbe soha semmit

A feltalálót a hét elején kerestük fel cégének pilisborosjenői székhelyén. Az udvar egy részét műhelyek és tárolóhelyiségek foglalják el. A 73 éves Kovács Ádám a szépen gondozott kertben fogad, s elsőként a minierőmű prototípusának egyik elemét mutatja meg: a Wartburg-motort rejtő szerkezet nem sokkal nagyobb egy átlagos hűtőládánál. Az üzletember elmondja: az erőmű a Wartburg-motor hajtotta gázmotorból, négy darab tonnás súlyú „reaktorból” és úgynevezett teljesítményelektronikai egységből áll. Ezután az egyik kis raktárba invitál, ahol a polcokon több száz Wartburg-motor sorakozik. Azért csak ennyi – magyarázza –, mert a többi általa megvásárolt kocsit korábban valakik az ócskavastelepre vitték.
Mint mondja, a közelmúltban találkozott számos önkormányzati vezetővel, s többüket érdekli is a minierőmű-program. A feltaláló nem tett le arról, hogy országosan százezer efféle berendezést helyezzen üzembe, már csak azért sem, mert, mint mondja, vállalkozói szövetségek figyelmét is felkeltette a rendszer. Szerinte az elképzelés azontúl, hogy csökkentené a munkanélküliséget, a gazdasági fellendülést is segíthetné. Majd hozzáteszi, hogy az erőművek által előállított biotrágyába Celladamot keverne, amely erősítené a lakosság immunrendszerét, így előzve meg a rák kialakulását.
Tehát ismét újabb alkalmazási terület a Celladam számára: trágyába keverve fejtené ki áldásait a termőföldben. Hogy a gyógykészítmény mezőgazdasági alkalmazása hatásos, azt Kovács Ádám szerint bizonyítja a már elkészített celladamos permetszer is.
Az eszközök között sétálva rákérdezünk, miként áll a hibrid üzemű kisteherautó. A felvetésre – magabiztos mosollyal – rávágja: hamarosan elkészül azzal is.
Ezután dolgozószobájába vezet. A nem túl nagy helyiség falát térképek díszítik, a szekrényben dokumentumok lapulnak, az íróasztalon hatalmas mikroszkóp áll. Arról faggatjuk, híradás-technikai szakemberként hogyan keveredett a rákkutatás területére.
– Mindig válaszokat kerestem – feleli –, s már régen is érdekeltek az élet, a természet rejtelmei.
Elmeséli, hogy annak idején egy teljes nyáron át tanulmányozta az apósa fáskamrájában élő egyik pókot. Megfigyelte, hogyan szövi hálóját a csöppnyi állat, s miképp viselkedik, ha rásüt a napfény, ha esik az eső. Később pedig a Medicor Műveknél dolgozott, ahol orvostechnikai laborvezetőként számos műtétet nézett végig. Ott készítette el lézermikroszkópját is, s ez idő tájt fogalmazódott meg benne a kérdés: miért siklik félre a földi szerveződések működése, miként szakad ki egy sejt az egészséges szerkezetből? Vizsgálódásai végén fejlesztette ki a Celladamot.
Feszegetjük, miként lehetséges, hogy Kovács Ádám gyógyító készítménye hatásos a rák, az AIDS és a kergemarha-kór ellen is. A feltaláló elmagyarázza, hogy ezek a betegségek lényegében azonos módon működnek, így az az ellenszer, amely az egyiknél hatásos, gyógyítja a többit is. Ezután arról tudakozódunk, hol és mennyit gyártanak a Celladamból.
– Erre a kérdésre az államtitok miatt nem válaszolhatok – mondja, azt ugyanakkor kifejti, hogy a Celladam gyógyszerré nyilvánítása, két évtized után, már az utolsó fázisnál tart, lényegében csak a pecsétet kell ráütnie a hatóságnak a papírokra.
Kovács Ádám szerint ellenlábasai tehetnek arról, hogy két évtized alatt sem minősítették gyógyszerré a Celladamot. A feltaláló piaci kiszorítósdira gyanakszik, s ennek tulajdonítja azt is, hogy készítményét egyesek hatástalannak nevezik.
Kíváncsiak vagyunk rá, kapható-e ma Celladam-kúp vagy -csepp.
– Elvileg igen, gyakorlatilag nem biztos – feleli, majd hozzáteszi: jelenleg gyógyhatású készítményként forgalmazhatók idehaza a szerek. Érdeklődünk, mikortól árusíthatják a gyógyító anyagot Kínában.
– Az ázsiai országban hamarosan megindulhat a Celladam tömegtermelése – mondja határozottan.
A szükséges előkészítő lépéseket már megtette: tárgyalásokat folytatott, most pedig két kínai cég létrehozásán fáradozik.
A feltaláló azt javasolja, nézzük meg laboratóriumát is, amelyet pár percnyi járásra cégétől, a pilisborosjenői egészségházban rendezett be.
A felújított létesítmény váróhelyiségébe belépve fehér köpenyes aszszisztens fogad. Mikroszkóp, számítógép és egyéb eszközök találhatók a laborban. Kovács Ádámtól megtudjuk, az ÁNTSZ munkatársai gyakori vendégek itt.
Az épületből kisétálva a Fradiról kérdezzük az üzletembert. Mint mondja, 2003-ban az adóhivataltól nem kapott vissza 350 millió forintot, ezért nem tudott akkor fizetni. Ám ha az ázsiai elképzelések valóra válnak, és a minierőművek is dolgoznak majd, megvásárolja az egyesületet.
Hogy miért? Mert nem hagy félbe soha semmit.
– A szorgalmas munkában hiszek, és vallom, hogy a tudás többet ér a pénznél – mondja Kovács Ádám, aki még mindig úgy gondolja: a régi, hagyományos eszközökkel, például esztergapaddal és Wartburg-motorral is lehet piacképes, környezetbarát, az egészséget védő technikai megoldásokat kialakítani.
Úgy tűnik, álláspontjától nem tántoríthatják el. Sem a Celladam gyógyszerré nyilvánítását megakadályozó, közelebbről nem ismert erők, sem az, hogy nemrégiben csődbűncselekmény miatt ismét vádat emeltek ellene. A jogi eljárásról nem akar beszélni, csupán azt jelenti ki, hogy a törvényeket nem sértette meg, nem csalt adót, és minden vállalkozásának több vagyona van annál, mint amennyivel tartozik.
Búcsúzóul arról faggatjuk, mit gondol, mégis mikorra valósulhatnak meg például az erőművekről, a hibrid teherautóról vagy éppen a Celladam tömegtermeléséről szőtt elképzelései.
– Nem kapkodok, tulajdonképpen nem sietek – mondja, majd hozzáteszi: – Mégiscsak 73 éves vagyok, az idő tehát kissé sürget.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.