Prima Primissima Díj a spontán privatizáció atyjának

Semmi esélyünk a modernizációra részvénytulajdonosi középosztály nélkül · Latin-amerikai tulajdonszerkezet jött létre

2010. január 16., szombat 00:00

Sárközy Tamás jogászprofesszor Prima Primissima Díj kitüntetésben részesült. Ezt a díjat Demján Sándor alapította, akinek Trigránit nevű vállalatóriása most Szentpéterváron végez óriásberuházásokat, illetve aki most hatalmas pénzt fektet be az orosz szerencsejáték-piacba. Nyilván ebből nem fognak Magyarországon munkahelyek képződni…
Sárközy Tamás 1988 és 1990 között igazságügyminiszter-helyettes, 1989 és 1990 között deregulációs kormánybiztosként vezette azt a kodifikációs bizottságot, amely az emlékezetes spontán privatizációt lehetővé tevő társasági törvényt kidolgozta. Csak emlékeztetőül: a Németh Miklós-kormány idején a spontán privatizációval kezdődött a közvagyon törvényesített szétlopásának folyamata, egy szűk csoport által. Az Antall-kormány idején is nagy szerepet játszott a privatizációs folyamat jogi megalapozásában. Már akkor is nyíltan hirdetett alapelve az volt, hogy ha kapitalizmust akarunk, ahhoz kapitalisták kellenek, márpedig mi nem tudunk várni százévnyi eredeti tőkefölhalmozásra, ezért ezt a folyamatot fel kell gyorsítani. Amit persze nem hirdetett nyíltan, de igencsak előmozdított: a gyors privatizáció érdekében fel kell függeszteni mindenfajta jogállami ellenőrzést, azt rá kell bízni egy szűk csoportra, és hagyni kell egy hasonlóan szűk csoportot, hogy széthordják minél rövidebb idő alatt a közvagyont.
Bevezették az egzisztencia-hitelkonstrukciót (E-hitel), amelynek lényege, hogy a kiválasztottak saját erő nélkül, hitelből jutottak milliárdos vagyonokhoz. Aztán a hiteltartozás törlesztését is sajátos konstrukcióban oldották meg, amire jó példa volt Gyurcsány Ferenc balatonőszödi nyaralótulajdon-szerzése: miután hitelből megkapta a kormányüdülőt, az állam azonnal visszabérelte tőle, és így Gyurcsány bérleti díj formájában törlesztette a hitelkamatokat és részleteket.
1994-ben jött a Horn-kormány. Elődje ugyan meghozta a privatizációnak elkeresztelt törvényesített lopás jogi feltételrendszerét, amelynek kidolgozásában Sárközy Tamásnak oroszlánszerepe volt, ám magát a privatizációt a „szocialista”, „baloldali” Horn-kormány végezte el, főként Suchman Tamás privatizációs miniszter vezérletével. Suchman 1996-ban belebukott a hírhedt Tocsik-botrányba, utóda, Csiha Judit 1997-ben a parlamentben elkotyogta a vérlázító valóságot: hétmilliárd dollár (nem elírás, dollár!) privatizációs bevétel nem folyt be. Gondoljuk végig, ha ezt adósságtörlesztésre fordíthattuk volna! Hát persze, hogy nem folyt be, ha E-hitel formájában lopta szét a közvagyont egy szűk csoport.
És itt hangsúlyozom a közvagyon kifejezést. Nem egyszerűen állami vagyonról van ugyanis szó, hanem egy nemzet által, két nemzedék által véres verítékkel megteremtett közjavakról. Nem hiszem, hogy létezhet jogállam, amelynek jogrendje – akár átmenetileg is – lehetővé teheti az ilyenfajta tulajdonforma-váltást. Még akkor is, ha éppen egy választott parlament hozta ezeket a törvényeket. Emlékeztetnék rá, hogy Adolf Hitler 1932 novemberében a német birodalmi gyűlési választások megnyerésével szerezte meg a hatalmat, utána 1935-ben már ez a parlament (Reichstag) hozta a szégyenletes nürnbergi faji törvényeket. Ezen az alapon valaki is megkérdőjelezi ma a civilizált világban, hogy a fajüldözés emberiség elleni és törvénytelen cselekedet volt?
Ki kell mondani, hogy az 1989–90-es évek fordulóján hozott privatizációs törvények törvénytelenek voltak. Létrejött egy latin-amerikai típusú, túlkoncentrált tulajdonszerkezet Magyarországon, ami önmagában termeli-élteti a korrupciót, a gazdaság, a politika és a bűnözés szoros összefonódását, immár súlyos gátját képezve a modernizációnak is. Ez önmagában zsákutcába vitte a magyar gazdasági felzárkózást, a magyar társadalmi modernizáció ügyét. (Lásd erről bővebben Magyarország úttévesztése című könyvemet, Mundus Kiadó, 2009.)
Sárközy Tamás a magyar tévében nemrég azzal hencegett, hogy „a vizsgálat lezárult, felejtsük el”. Ez ugye egy klasszikus olasz krimi címe volt anno, a maffiáról. Úgy gondolom, hogy még nem kell elfelejteni a magyar privatizációnak elkeresztelt szabadrablás szomorú, nemzetnyomorító történetét. Semmi esélyünk a modernizációra, a vergődésből való kijutásra a korrupció felszámolása nélkül, a széles, milliós részvénytulajdonosi középosztály létrejötte nélkül. Ha marad a jelenlegi, túlkoncentrált tulajdoni és jövedelemszerkezet, akkor maradunk az EU hátsó udvara, cselédszobája, Európa harmadik világa.
Még egy apró megjegyzés: a mai napig föltáratlan olajügyek mögött is ez az ideológia húzódott meg: hagyni lopni, csalni pár évig egy szűk csoportot, hogy létrejöjjön a magyar kapitalista osztály. Nagy Pongrác, a Világbank egykori kenyai szakértője, aki 1990-ben tért haza nyugatról, 1991-ben írt egy könyvet Készül a magyar gazdasági csoda? címmel. Ebben azt javasolta, hogy a privatizációt húzzuk el nyugodtan egy-másfél évtizedre, az állami vagyont kisrészvények formájában értékesítsük, 1. hogy létrejöhessen egy széles részvénytulajdonosi középosztály, 2. hogy bevétel folyjon be a privatizációból, amit adósságszolgálat teljesítésére tudnánk fordítani.
Ha megfogadták volna tanácsait, ma nem itt tartanánk. Talán a most Prima Primissima Díjjal kitüntetett Sárközy Tamásnak is volt némi szerepe abban, hogy a dolgok sajnos úgy alakultak, ahogy, a rendszerváltás zavaros éveiben.

A szerző közgazdász, egyetemi docens

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.