Sáska középkori temploma

Rejtőzködő Magyarország

2008. április 1., kedd 00:00

Rejtőzködő MagyarországVisszatérve kedves dunántúli tájunkra, a Bakony délnyugati hegyeinek, rengeteg erdeinek rejtőzködő emlékei nyomában folytatjuk hetedik esztendeje tartó barangolásunkat. Tapolcáról a zalahalápi csonka bazalthegyig haladunk a devecseri országúton, onnan három kilométerre keletre találjuk Sáskát. Az 512 méter magas Agár-tető lábánál fekvő parányi zsákfaluról nem sok adat maradt fenn a régmúltból. Csánki Dezső történeti földrajza (1897) szerint a község neve 1385-ben szerepelt először oklevélben – jelentése inkább a sás növényből, mintsem a sáska rovarból ered –, templomára vonatkozóan azonban csupán a hagyományokra támaszkodhatunk. Ezek szerint a tatárjáráskor elpusztult első kápolna helyére épített Szent Imre titulusú templom felszentelését 1250 nyarán személyes jelenlétével tisztelte meg IV. Béla király. Az Árpád-korban egy ideig az udvari vadászterületek, majd a XIII. század második felétől a Rátold nembeli Gyulafy család birtokai közé tartozó Sáska közelében az 1260-as években egy Gyulafy földesúr alapíthatta a bakonyszentjakabi kolostort a pálos szerzetesek számára. Guzsik Tamásnak (1947–2002) a hazai pálos rend építéstörténetét feldolgozó alapműve szerint II. Pál veszprémi püspök, királyi alkancellár 1263-ban vizitációs szemleúton járta be egyházmegyéje építkezéseit, s szerepel a jegyzőkönyvében „Bokon Sancti Jacobi”. Sáska – és a kolostor romjainak – közelében egy érdekes sziklaalakzatot máig „kőembernek” hívnak a környékbeliek, amelyet tavasszal így köszöntenek: „Dicsértessék Csáky Pál, nyílik-e a hóvirág?” A helyi hagyomány e köszöntésben a hajdanvolt püspök emlékét őrzi, vélekedett Guzsik.
A halmazfalu nyugati szélén áll a római katolikus templom. Keletelt tengelyű, 23 méter hosszúságú épület, egyenes záródású szentéllyel, a nyugati homlokzat elé kilépő toronnyal. A hajó alaprajza kissé szabálytalan téglalap – a déli fal a szentély felé enyhén szűkül –, északon középkori sekrestye csatlakozik hozzá. Bejárata nyugatról, a torony átjárója felől nyílik. A déli oldalon összesen négy íves ablak látható: három a hajón, egy a dongaboltozatos szentélyen; a torony magasan lévő ablaka szintén félköríves. Kívülről vaskos, rézsűs tetejű, párhuzamos pillérek támogatják a négyszögletes, kősisakos harangtornyot, a déli mellett a külső homlokzaton rőt színű freskótöredék látható. Az épület alaprajza és formái az 1200-as évek második felére vallanak, a kálvária részletét ábrázoló falkép a XIV. századból származhat. A templomot egykor körülvevő kőfal nyomvonala még ma is kivehető.
1531-ben 14 jobbágytelket és négy puszta lakhelyet írtak össze Sáskán. 1548-ban a törökök felperzselték a települést, 1555-ben és a következő évben két adófizető telket számláltak meg a faluban. 1700-ban a csobánci vár birtokai közt szerepelt az akkor lakatlan Sáska 20 holdnyi erdeje. 1759-ben lakott volt, az ekkori renoválásból származnak a barokk stílusú épületrészletek. Rómer Flóris 1861 nyarán járt a faluban és környékén. Vázlatkönyvének 120. oldalán a Szent Imre-templom látható a gúlasisakos torony felől nézve, mellette az ablakok formáját rögzítő rajzocskákkal. Rövid feljegyzése ennyi: „Sáska Haláp filiája Eszt(erházy – L. E.) herczegé, kopár egész vidéke, úgy hogy a hegy lábán alig van fa. Tán legszegényebb határ, melyet eddig láttam…”
Az alig több, mint kétszáz lakosú zsákfalunak az 1980-as népszámláláskor még négyszáznál több lakója volt. Van egy szép faluháza a régi Sáska emléktárgyaival.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.