Szobafogság

A csodaló tündöklése és…

Hanthy Kinga

2009. szeptember 29., kedd 00:00

Már lábra sem tud állni, nem lesz abból ló soha, legyintenek a versenypálya környékén, ha Overdose-ra terelődik a szó. Tipikus magyar csoda, mondják, nagy fellángolás, aztán a nagy semmi. Mikóczy Zoltán, a különleges galoppló tulajdonosa nemcsak a siker idején vállalta, a bajban is segíti Overdose-t, és őszintén beszél az elmúlt időszak rossz döntéseiről.
Lovas körökből származó hírek szerint Overdose lábproblémáit patkolási hiba, elrontott abrakolás, a rosszul karbantartott alagi tréningpálya okozta – együtt vagy külön-külön –, ehhez járult, hogy elvitték rehabilitációra Franciaországba, ahol pihentetés helyett tréningbe fogták, ezért megszakadt az ina. Mi igaz mindebből?
– Mindegyikben van valami kis igazság.
– Hol van most a ló?
– Október végéig, november elejéig Angliában, Pulboroughban marad, ott gyógykezelik.
– Mi a baja pontosan?
– A hat fokot elferdült patacsontnak megfelelően kell megváltoztatni a pataszerkezetét. Ez nem valami extra beavatkozás, arra van szükség hozzá, hogy a ló stresszmentesen, nyugodtan álljon a bokszpihenőben, ne végezzen koordinálatlan mozgást. Ha ez sikerül, akkor az állás során megerősödik a pataszerkezete, és február–márciusban már elkezdhetjük a folyamatos terhelését. Meg vagyok győződve róla, hogy a ló rendbe hozható. A lényeg most a minimális mozgás. Ezt a terápiát korábban el kellett volna kezdeni.
– Megéri ennyit áldozni rá?
– Overdose jelenleg a leghíresebb médiaállat. Szokványos esetben egy versenyló a sportrovatban szerepel, Overdose viszont címlapot kapott a The New York Timesban és az International Herald Tribune-ban. Seabiscuittel állították párhuzamba. Ez a ló nem csak az én ügyem. A sikerre kiéhezett magyar nép lett rá büszke, azután, amikor nem minden úgy sikerült, ahogy az emberek elképzelték, változott meg fokozatosan a megítélése. De ez természetes, hiszen a ló körül mindent túlságosan felnagyítottak. Olcsó ló volt, ismeretlen csikó, amelyikről kiderült, hogy rendkívüli képességei vannak. Két-három éves korában előbb hazai pályán, azután már nemzetközi mezőnyben nyert. A lóversenyzésben vannak első és másodosztályú bajnokságok, a bajnokok ligájába csak az angolok, a franciák és az írek tartoznak. Náluk gyengébb a német és az olasz vonal. Overdose háromévesen Németországban bizonyított, látszott, hogy túlnőtt a szlovák–magyar reláción, ezért tavaly elvittük Párizsba. És ott történt, ami történt, a ló nyert is meg nem is.
– Azt beszélik, jól átverték a világversenyeken tapasztalatlan csapatot Párizsban a ravasz milliárdosok.
– Ilyeneket az angolok szoktak feltételezni a franciákról. Tény, hogy a múlt vasárnap a 300 ezer eurós összdíjazású versenyen, szintén a longchampi pályán, a győztes angol lovat diszkvalifikálták, így nyert a franciák üdvöskéje. De a mi történetünket inkább szerencsétlen véletlennek tartom. Végül is kizárólag a mi döntésünk volt, hogy nem engedtük még egyszer futni a lovat, mert nem akartuk túlhajtani. Így lógó orral, 125 ezer euróval szegényebben tértünk haza. A meglepő az volt, hogy ez a döntésünk rendkívül pozitív megítélést kapott, óriási visszhangja lett. Ezt követően tört ki az Overdose-őrület. Azután jött még tavaly ősszel a római verseny, majd a téli pihenő. Tavasszal kezdődött a szezon, az őrület tovább tartott, szakmán belül pedig azt tanácsolták, hogy az európai nagy versenyek előtt még fusson egyet itthon is a ló. Ez volt április 19-én a Kincsem parkban.
– Tehát ott, azon a versenyen történt valami nemkívánatos?
– Overdose-nak vélhetőleg csikó korában volt már patairha-gyulladása. Ezt én nem tudhattam, amikor megvettem, aki eladta, az meg tudta, miért adja olcsón. Annyit azonban mi is láttunk, hogy érzékeny a lába. Két héttel a budapesti verseny előtt vagy kilenc tévétársaság közvetítette a ló patkolását, szegény szlovák kovács alighanem jobban izzadt, mint a ló. Meglehet, hogy a kelleténél többet vett el a patájából. A patkolás után a lónál szokásos érzékenység ezúttal nem múlt el, a kovács ezért a patkó alá behelyezett egy szilikonbetétet, egy alátétet, hogy kímélje vele a patairhát, amely gyakorlatilag a ló rugózását biztosítja a lábcsontja és a patája között. Ennyi történt, a verseny előtt Overdose színegészséges volt. Ennek ellenére ma azt mondom, ha nincs az a nagy várakozás, akkor kihagytam volna a versenyt. Ugyanis túlságosan kemény a pálya a Kincsen parkban, ami Overdose-nak nem fekszik. Ez alkati kérdés, van ló, amelyik kimondottan ezt szereti. Tetézte a bajt, hogy a ló a futás alatt letépte a patkót a hátsó lábával az elsőről a szilikonbetéttel együtt, amelyet a verseny után három nappal visszatettek a helyére. És itt történhetett a hiba. Mivel csak ugyanabba a lyukba lehetett visszatenni a szegeket, a nagyobb biztonság érdekében még be is ragasztották őket. A ragasztó alá kerülhetett valami fertőzés, a góc begyulladt, május 2-ára bedurrant a lába. Levették a patkót, a tályogos patagyulladás nem különösebben súlyos betegség, három-négy nap alatt helyre szokott jönni. Csakhogy következett a bonyodalom. Mivel nem lett drasztikusan leállítva a fehérjebevitel, a ló a másik lábára is patairha-gyulladást kapott, és ettől megsüllyedt és elferdült az addig egészséges lábában a patacsont. Ekkor történt megint egy hiba. A ló bajának híre ment, jelentkeztek híres klinikák vezetői, én is szaladgáltam fűhöz-fához, mindenkivel konzultáltam, és mindenkitől meghallgattam valamit. Bár ne tettem volna! Bár megbíztam volna egyvalakiben! Ebben a helyzetben érkezett a francia patkolókovács, akit a ló zsokéja, Soumillon ajánlott, és hozta magával a francia mentalitást. Ott az a nézet, hogy egy lovat minél hamarabb talpra kell állítani, nem kell kímélni, pihentetni, menjen, keressen pénzt, amíg tud. Overdose még nem volt rendben. Jött az öltet, vigyük Franciaországba, ott a kovács hetente kétszer-háromszor ellenőrzi. Így került oda Overdose június közepén. Ez is rossz döntés volt. Mi pihenni küldtük a lovat egy tréningközpontba, ahol kivitték bemelegíteni a többi lóval, pedig addig egyedül dolgozott. Nem volt fokozatos a terhelése.
– És akkor megszakadt az ina… És megint a franciák!
– Nem szakadt el, a patacsontferdülés következményei miatt lett sánta. Nem a franciák sántították le, nem kell mindjárt Trianonban gondolkozni. Tény, hogy ők nem a mi igényünk szerint működtek, azt mondták, nekünk kell alkalmazkodnunk. Ez három hétig zajlott így.
– Végül is mit akar még? Nem az lenne tényleg az okosabb, ha gyorsan talpra állítaná, nyerne, amennyit nyerne, azután menne tenyészménnek? Overdose lábát már régóta rosszallóan nézegették a szakemberek is.
– Rossz lábú ló, csámpás is, ezt fel is emlegetik. A szíve viszi előre. Ha mi nem akarnánk meggyógyítani, akkor is menne, amíg a lába bírná. Csakhogy azt szeretnénk, hogy százszázalékos legyen. Angliában másképp állnak a lovakhoz. Először azért vittük oda, hogy egy kis kezelés után nevezzük az október 5-i párizsi versenyre, és akkor legalább nem is kell olyan sokat utaztatni. Emellett ott van a barátom is, aki szemmel tartja. Az angol állatorvos győzött meg róla, hogy a mostani állapotában a verseny után gyakorlatilag vége lenne a lónak, tehát kezdjük meg inkább a lábkorrekciót. Ez történik most.
– Hogy bírja a szobafogságot? Végtére mozgékony, négyéves ménről van szó.
– Egyelőre gond nélkül, bár egy kicsit csibész. Nyolcadik hete pihen, és még négy hete hátravan. Most már olyan a patája, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ha minden jól megy, akkor nem egy-két, hanem tíz-tizenöt futása van még hátra. Egy galoppló öt-hat éves korában éri el ereje teljét.
– Milyen a döntésük szakmai visszhangja?
– Érzek egyfajta megbecsülést, hogy mindent megteszünk a lóért, de biztos van, aki kicsit hülyének néz. Ne feledjük, sokak szemében Overdose „nemzeti kincs”.
– Hogy lesz tovább? Visszahozza a lovat Alagra, a lepukkant istállóba?
– Természetesen visszahozom, de feltételem, hogy addigra elfogadható körülményeket teremtsenek számára. Nálam elvi kérdés, hogy a ló magyar tréningben marad.
– Már veszteséget termel?
– Szerintem még nem. Keresett már annyit, hogy fedezze a költségeit.
– Mit szól mindehhez a két tulajdonostársa?
– Az egyikük Czucz István osztálytársam, a Transzpetrol kőolajcég volt igazgatója, a másikuk Mario Hoffmann, Szlovákia egyik, ha nem a leggazdagabb embere. Velük kötöttem szindikátusi szerződést, valójában ezzel opciós jogot szereztek a későbbi eladást illetően a meghatározott ár fölötti rész ötven százalékára. De minden döntés nálam maradt.
– Overdose életének legnagyobb részét vélhetőleg fedezőménként éli majd le. Kapós lesz-e a piacon egy olyan apa, amelyiknek gyenge a lába?
– A robbanékonysága és a gyorsasága örökölhető, nem a patairha-gyulladása.
– A magyar kárörvendő fajta. Nem érzi, hogy sok az ellendrukker?
– Szerintem az emberek nagy része szorít ezért a lóért. Azt szeretnék, hogy folytatódjon a sztori. Biztos van, aki ártani akar, de kikezdeni úgysem tudnak.

A szerkesztő ajánlja

Lázár Fruzsina

A magyar költőnő, akinek el kellett fojtania nőiességét, hogy sikeres lehessen

Nemes Nagy Ágnesnek még mostoha sors jutott. Vajon a mai írónők átveszik a hatalmat az irodalomban?

Pintér Bence

Olyan vérfagyasztó a valóság, mint a legkegyetlenebb mese

Az elmúlt évtizedekben számos, a 13 gyermekét ágyhoz láncoló, megkínzó Turpin családéhoz hasonló eset került napvilágra.

R. Kiss Kornélia

Apátia lett úrrá a baloldali bicskei ellenzéken

A szír származású jelölt a migránskampány miatt visszalépett, a másik szocialista is idő előtt visszavonulna. Csak a Jobbik száll szembe a Fidesszel.

Katona Mariann, Hutter Marianna

Szél tanácsadója: Kósa azt mondta, magyar vagyok, nem afgán

Megszólalt a tanácsadó, akit Szél Bernadett javasolt a nemzetbiztonsági bizottságba.