Teller-levél: cáfolat és cáfolat

A piszkozatban a világhírű tudós elutasította a politikai nyilatkozattételt · Eötvös Pál elismerte a hibát

Munkatársainktól

2003. szeptember 17., szerda 00:00

Eötvös Pál, a Népszabadság főszerkesztője elismerte, hogy az állítólagos Teller-üzenet publikálásával hibát követtek el, ám mint a Hír TV-nek adott nyilatkozatában kifejtette, munkatársuk szerinte jóhiszeműen járt el. A lapunk birtokába kerülő levél azonban megkérdőjelezi ezt. A Fidesz a Magyar Újságírók Országos Szövetségének etikai bizottságához fordul az ügy miatt.
A Lawrence Livermore Nemzeti Laboratóriumban (LLNL) folyik a vizsgálat, hogy miként kerülhetett ki az intézet falai közül a Népszabadságban közölt, Teller Edének tulajdonított áldokumentum. A professzor személyes titkárai mind a Livermore Laboratóriumnál, mind a Hoover Intézetnél megerősítették, hogy a levél szerzője nem Teller Ede, és az írás nem is tükrözi a professzor személyes meggyőződését – közölte a kutatóintézet. Mint ismeretes, Teller Ede állítólagos posztumusz üzenetében éles hangon ostorozta a magyarországi ellenzéket.
A lapunk birtokába jutó dokumentum megerősíti a hamisítás lehetőségét. A Kossuth rádió titkárságáról faxon továbbított levél szerint Zeley László, akinek Teller állítólag nyilatkozott, szeptember 4-én még mindig csak kérlelte a professzort, hogy tegyen politikai nyilatkozatot. Mint megírtuk, az agitáló írás létéről a posztumusz üzenettel kapcsolatos botrányt követően Grigory N. Margit is beszámolt, aki a professzor legszűkebb környezetéhez tartozott, nyugdíjasként lett Teller Ede magyar nyelvű segítője, felolvasója és levelezésének intézője. A távirati irodának megerősítette: a tudóst szeptember elején arra kérte Zeley László, hogy írjon cikket a Népszabadságba a magyar politikai helyzetről.
*

Teller Ede ezt elutasította, mondván, hogy ehhez nincs kellő ismerete. A válaszlevelet szeptember 5-én le is diktálta. Grigory N. Margit a levelet hazavitte, hogy legépelje, de a professzor szélütése, majd halála miatt aláíratni és elküldeni már nem tudta. A piszkozatban maradt írásban Teller elutasítja a politikai nyilatkozattételt, ám aggályait fejezi ki, hogy Orbán Viktor nem helyesli Magyarország iraki szerepvállalását. Mint írja, ezen véleményét szívesen megosztja a magyar közvéleménnyel. Szavainak felhasználásáról értesítést kér.
A szeptember negyedikén Zeley László aláírással elfaxolt dokumentum alátámasztja Grigory N. Margit szavait. A kézzel írt levélben olvasható: „Nagyon szükségét érzem, hogy a Népszabadságban (mint egykor) fölemeld pár sorban a szavad a „Magyar Nemzet” és a „Vasárnapi Újság” „szélsőségesen jobboldali, az antiszemitizmus határát súroló” hangneme ellen, fölvesd a „Nyugati magyarság szembeszökő mellőzését” és a határainkon túli magyarsággal szemben folytatott, „annak megosztására irányuló politikát”, valamint az „iraki helyzet kapcsán nem titkolt Amerika ellenes fellépést, amely egybeesik a Medgyessy kabinet lejáratásával és a terrorizmussal való rémisztgetéssel.” A javasolt állásfoglalás pontjai kísértetiesen megegyeznek a Népszabadságban közölt állítólagos Teller-dokumentum tartalmával.
Zeley László viszont állítja: ő nem küldött ilyen tartalmú levelet a tudósnak. Azonban a levélben olyan régi ügyekre is található utalás, amire ma már leginkább csak az érintettek emlékeznek:
„Nagyon szépen kérlek, tedd meg ezt, mert lassan Te vagy az egyetlen hiteles személy az országban. (Valahogy úgy, ahogy 93. okt.-ben tetted – mellékelem!)” – olvasható a dokumentumban. Az MTI a médiaháború tetőpontján, 1993. október 29-én arról tudósított: Zeley László, a Kossuth főszerkesztő-helyettese bejelentette, hogy P. Szabó József főszerkesztő a rádióban történtek miatt hamarabb hazatér kínai útjáról. Zeley tudatta azt is: Teller Ede professzor telefaxüzenetet juttatott el hozzá, melyben „mint a magyar demokráciáért felelősséget érző tudós, aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a televízióban és a rádióban munkatársakat függesztettek fel és műsorokat szüntettek meg politikai okokból” – eddig a tudósítás. Amiből az is kiderül: Zeleyt többek között a Vasárnapi Újság felügyeletével bízták meg.
A Zeley által hamisítványnak tartott levélben olvasható az is:
„Sajnos volt munkahelyem, a Rádió is feléjük húz, eltávolítják a másként gondolkodókat, s most egy olyan új tudósítót küldenének ki a D.C-be, hogy kénytelen voltam az itteni nagykövetségetekhez fordulni. Téged is megneveztelek referenciának.”
Kondor Katalin, a rádió elnöke lapunk kérdésére elmondta: hivatalosan nem értesültek arról, hogy bárki is panaszt tett volna az új tudósító személye miatt az amerikai nagykövetségen, ám „pletykaszinten” eljutott a rádió vezetéséhez a hír, hogy „valakik” meg szeretnék akadályozni Járai Judit akkreditációját. A történtek kapcsán elmondta azt is: Zeley László múlt pénteken neki is ajándékozott egy aláírt Teller-névjegyet:
– Azt mondta, hogy a professzor úr nagyrabecsülése jeléül küldte nekem, mivelhogy évek óta „szerelmes belém”. (…) Igazán megtisztelve éreztem magamat – idézte fel a történteket, hozzátéve, hogy tudomása szerint mások is kaptak ajándék névjegyet.
Az eset pikantériája, hogy Zeley – legalábbis elmondása szerint – aznap faxolta el Joanne Smithnek, Teller Ede kutatóintézeti titkárnőjének a Népszabadságban később megjelent állásfoglalást. Joanne Smith egyébként a dokumentumot közlő lapban cáfolta, hogy a posztumusz üzenet eredeti lenne. Állítása szerint Teller nem diktált ilyesmit.
Zeley László egyébként elismerte: valóban mintegy húsz aláírt névjegyet kért és kapott a professzor nevében ajándékba szánt könyvekhez, dedikáció helyett. Ezeket augusztus 23-án adták postára, de csak Teller Ede halála napján érkeztek meg. Zeley azonban azt állítja: a professzor már augusztus 27–28. táján telefonált neki, az iránt érdeklődve, hogy megkapta-e a névjegyeket. Beszélgetésük során közölte vele a tudós, hogy egy példányt a politikai állásfoglalása aláírásának szánt. Tehát hozzájárul a publikációhoz. Arra kérte Zeleyt, hogy ez ügyben keresse meg titkárnőjét, Joanne Smitht. Zeley elmondása szerint erre csak a névjegyek megérkezte után került sor.
Az aláírásra szánt kártya egyébként legalább 8-9 éves, hiszen Teller hooveri irodájának telefonszámát 415-ös körzetszámmal jelöli. A körzetszám csaknem egy évtizede 650-re változott. Teller magyar titkárnője egyébként elmondta: valóban régieket küldtek Zeleynek, alig tudták a fiókok aljáról összekaparni a kért mennyiséget.
Zeley úgy nyilatkozott, hogy szeptember 9-én kereste meg telefax útján Joanne Smith titkárnőt. Mint mondta, azért nem előbb, mivel az aláírásul szolgáló névjegyek nem érkeztek meg, csak Teller halála napján. Az MTI-nek adott nyilatkozatában ezt szeptember 11-re teszi. Teller Ede amerikai idő szerint kedden, azaz 9-én délután hunyt el. Az események Zeley által vázolt kronológiája egyébként is sok kérdést vet fel.
Zeley állítja: szeptember 12-én közölte a titkárnővel, hogy Teller hozzájárul az írás közléséhez. Ezen a napon – amerikai idő szerint kevéssel délután fél három előtt – adták fel a nyilatkozatot tartalmazó faxot a Népszabadságnak. Zeley szerint a titkárnő csak az ő jelentkezése után keresett fordítót, aki ezek szerint igencsak gyorsan dolgozhatott, Zeleynek pedig igencsak korán kellett felkelnie. A Népszabadsághoz péntek éjjel érkezhetett meg a Teller-üzenet, s hogy vasárnap nem egykönnyen ellenőrizhették annak hitelességét.
Eötvös Pál, a Népszabadság főszerkesztője a Hír TV-nek a levéllel kapcsolatban kijelentette: a levelet közlő újságíró jóhiszeműen járt el, hiszen nem jutott el hozzá az a levél, melyben Teller Ede szeptember 5-én visszavonta hozzájárulását az előkészítés alatt álló interjú közléséhez. Ugyanakkor elismerte: a Népszabadság hibázott, amikor közölte az írást.
A Magyar Nemzet birtokába került egy kísérőlevél is, a dokumentumot az aláírás szerint Rozsnyai Bálint küldte el a Népszabadságnak. Az iratban olvasható, hogy a cikket „dr. Zelei László kérésére” küldi a lapnak. Elmondja, hogy miként végezte a fordítás munkáját. Joanna Smith nem szerepel sem megrendelőként, sem az irat továbbküldőjeként, ellentétben azzal, amit Zeley állít. Mint Rozsnyai írja: „Az angol nyelvű cikket próbáltam egy kissé kijavítani. Nem tudom, (Dr. Teller sajnos egy pár nap előtt elhunyt), hogy egy angol, vagy magyar eredetit küldött el? Én számomra az angol volt eredeti (nem nagyon jó), és annak alapján próbáltam átfordítani magyarra. Remélem, hogy a sok fordítás következtében a lényeg nem veszett el.
Ha valami nem stimmel, küldjék el mind az angolt, mint az eredeti magyart az én fax-számomra Livermorban. De remélem az az egész jó lesz ahogy van” – zárja kétségektől sem mentes levelét. Ám rajta kívül másnak nem támadtak kétségei, hiszen az állítólagos Teller-dokumentum azonnal nyomtatásba került.
A kutatóintézet egy másik titkárnője, Gen Phillips az MTI kérdésére elmondta: Rozsnyai Balázsról, az intézet nyugalmazott munkatársáról feltételezik, hogy ő küldhette el az üzenetet az intézet faxán, anélkül, hogy annak használatára engedélyt kért volna.
Susan Houghton, a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium sajtóosztályának vezetője arról tájékoztatott: a faxkészülék, amiről a hamis állásfoglalást küldték, az intézet központi készüléke, és egy folyosón található. Kérdésünkre válaszolva leszögezte: mindent megtesznek a tények feltárása érdekében, mivel Teller Ede és az LLNL tekintélyéről van szó. A sajtóosztály igazgatója ismételten felháborodásának adott hangot amiatt, hogy egyesek saját politikai álláspontjuk alátámasztása érdekében vették a bátorságot ahhoz, hogy felhasználják az elhunyt tudós és intézete nevét. Mivel a nyomozás folyamatban van, nem tudta kommentálni azokat az értesüléseket, amelyek Rozsnyai Balázs szerepét firtatják az ügyben.
A Fidesz bejelentette: a Teller-levél miatt a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) etikai bizottságához fordul. A szövetség elnöke, Wisinger István megkeresésünkre annyit mondott: az újságokban olvasható információkon túl mást nem tud hozzátenni az ügyhöz, örül annak, hogy a Fidesz a legmegfelelőbb fórumhoz, a MÚOSZ etikai bizottságához fordul.
– Soha nem gondoltuk volna, hogy a magyar politikai közélet odáig süllyed, hogy a legnagyobb példányszámú napilap, a Népszabadság kegyeletsértő módon, a napokban elhunyt világhírű magyar tudós nevét felhasználva próbálja meg lejáratni a legnagyobb ellenzéki pártot – jelentette ki Halász János, a Fidesz-frakció szóvivője tegnap a képviselői irodaházban tartott rendkívüli sajtótájékoztatóján.
A politikus feltette a kérdést: vajon kinek állt érdekében ennek a hamisítványnak sajtóban való megjelentetése? Vajon mi az az eszköz, amitől nem riadnak viszsza saját politikai céljaik érdekében, menynyit ér számukra egy világhírű magyar tudós becsülete?
Halász János reményét fejezte ki, hogy a kormánypártok elítélik ezt az akciót. Felháborítónak nevezte ugyanakkor, hogy a Népszabadság bocsánatkérés helyett a keddi lapszámban is kitartott a hétfőn közölt dokumentum hitelessége mellett, annak ellenére, hogy annak eredetiségét Teller közeli munkatársai is egybehangzóan cáfolták. Halász reményét fejezte ki, hogy Eötvös Pál, a Népszabadság főszerkesztője levonja a megfelelő konzekvenciákat.
***
Lemondott.
Janet Cook, a Washington Post újságírója 1981-ben Pulitzer-díjat vehetett át, egy nyolcéves, heroinfüggő kisfiúról írt cikkért. Miután beismerte, hogy műve a fantázia szüleménye, Cook visszaadta az elismerést az adományozóknak. Michael Finkel amerikai újságíró, 2001-ben a The New York Times magazinjában, egy nyugat-afrikai rabszolgafiú történetéről közölt írásáról kiderült: valós részletekből összerakott hamis történet, amelyet saját oknyomozó riportjaként tüntetett fel. Az Izrael-párti orgánumként nyilvántartott The New Republic című amerikai lap, azért vált meg Stepheen Glass nevű munkatársától, mert kiderült: huszonhét esetben jelent meg a lapban eltúlzott, kiszínezett írása. A több Pulitzer-díjjal kitüntetett napilap, a The New York Times fiatal újságírójáról kiderült, hogy fantáziája segítségével különböző helyszínekről tudósította lapját, miközben otthon ült. Jason Blair ellen az ügyészség nyomozást indított, mert hamis számlákkal próbálta igazolni, hogy járt a riportok helyszínein. A lap belpolitikai szerzője több esetben más médiumoktól hivatkozás nélkül átvett részletek felhasználásával készítette el írásait, melyek közül mintegy negyvenről bizonyosodott be, hogy súlyos hazugságokat tartalmaz. A lap főszerkesztője lemondott posztjáról. (S. P.)

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.