Trükkasztal

Mikulás Ferenc a nagyvilág animációs gyűjteményeiről, a kisemmizett műfajról és a pusztulásra ítélt filmművészeti hagyatékokról

2007. június 9., szombat 01:00

Kecskeméten néhány nap múlva kezdődik a nyolcadik animációs filmfesztivál, és megnyitja kapuit az első magyar animációs múzeum. Közben pedig a kecskeméti rajzfilmstúdióban egykori anyaintézményüknek, a Pannónia Filmstúdiónak a megszűnte miatt bánkódnak a szakma kiválóságai. A kecskeméti rajzfilmstúdió vezetője, a fesztivál igazgatója és a Magyar Animáció Házának megálmodója, Mikulás Ferenc bízik abban, hogy a méltán világhírű magyar animációs filmművészet még most is elég erős és tehetséges ahhoz, hogy megmentse önmagát.
A nagyvilágban hol működtetnek múzeumot a nemzeti animációs filmművészet bemutatására?
– Tudomásom szerint két helyen, Franciaországban és Angliában. A franciaországi intézményt ismerem, az angliait nem. Annecy városában, ahol a világ legnagyobb animációs filmfesztiválját rendezik, a vár egy részében kapott helyet a múzeum, termeiben az animációs filmtechnika fejlődését és leghíresebb animációs filmrendezőik munkásságát mutatják be.
– Nem vagyunk-e az utolsó utáni pillanatban, amikor már igen nehéz összegyűjteni azokat a rekvizitumokat, amelyeket az animációs film mesterei hoztak létre?
– Azoknak a tehetséges alkotóknak, akik a nagyvilágban szereztek hírnevet maguknak és szülőhazájuknak, például John Halasnak vagy az első komputeranimációs filmet készítő Földes Péternek az utódai még őrzik édesapjuk hagyatékát. Ők szívesen a rendelkezésünkre bocsátják, ami a birtokukban van. John Halas lánya egyébként június 21-én a kecskeméti animációs filmfesztiválon mutatja be az édesapjáról, illetőleg az általa létrehozott filmstúdióról összeállított könyvét. Földes Péter lányát pedig, aki apja nyomdokain haladva filmproducer és -rendező lett, a nemzetközi zsűri tagjaként üdvözölhetjük Kecskeméten. Tavaly halt meg Jules Engel
– Engel Gyula – egyetemi tanár és az absztrakt animációs film világhírű mestere, az ő szakmai örökségének is utána lehet menni. Ugyanez a helyzet az Oscar-díjas George Pal – Pál György – szellemi jussával vagy a Franciaországban az első egész estés animációs filmet és több televíziós sorozatot is jegyző Jean Image – Hajdú Jenő – rendezői relikviáival, őket előbb vagy utóbb, de mindenképpen be tudjuk majd mutatni a kecskeméti animációs múzeum látogatóinak.
– Sajátos, mondhatni, tipikusan magyar állapot, hogy azoknak a rajzfilmeseknek a hagyatéka, akik elmenekültek Magyarországról, és idegenben kamatoztatták képességeiket, elérhető, hazahozható, kiállítható. Azoké viszont, akik itthon maradtak, és mostoha körülmények között is jelentős életművet mondhattak magukénak, talán már elveszett, pusztulásra ítéltetett, jóvátehetetlenül.
– Friss hír: beszélgetésünk előtt pár órával hívott fel telefonon a Pannónia Filmstúdió könyvelője, és közölte velem, hogy május 31-ével megszűnt a stúdió. Anyagát zárolták, a múzeum, illetőleg a fesztivál retrospektív programja számára kölcsönkért filmeket tehát nem tudják a rendelkezésünkre bocsátani. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. a Pannónia teljes tárgyi készletét, felszerelését, archívumát két helyre telepíti, egyrészt a Mafilm Zrt.-hez, másrészt a Magyar Nemzeti Filmarchívumhoz, tőlük kell megszereznem a nyolcvanesztendős Dargay Attila ünneplésére szánt egész estés produkciókat, a Lúdas Matyit, a Vukot vagy a többi legendás Pannónia-produkciót.
– Évek óta sejteni lehetett, hogy veszély fenyegeti azt a filmes műhelyt, amelyik 1948 és 1998 között a legtöbb elismerést – egy Oscar-díjat, két cannes-i Aranypálmát és ötszáz fesztiváldíjat – gyűjtötte be Magyarországnak. Arra azonban legrosszabb álmomban sem gondoltam volna, hogy a Pannónia megszűntével azokat a hagyatékokat, Macskássy Gyula, Dargay Attila, Foky Ottó, Nepp József, Reisenbüchler Sándor, Rófusz Ferenc munkásságának gazdag tárgyi tartozékát, a világhírű magyar animációs filmkészítés relikviáit abban a történelmi pillanatban zárolják, azaz, tüntetik el a szemünk elől, amikor múzeumi kiállítási tárgyak is lehetnének belőlük. Ki érti ezt?
– Aminthogy azt is nehezen fogja fel az ember, hogy miért nem lett nemzeti alapintézmény a hazai rajzfilmgyártás világhírű stúdiója ugyanúgy, mint a Magyar Állami Operaház vagy a Magyar Nemzeti Galéria… Ez a lehetőség fel sem ötlött senkiben a rendszerváltozás utáni nagy strukturális és intézményi átalakítások során, és a Pannónia Filmstúdió állami tulajdonban maradt. Az állam azonban nem gondoskodott róla jó gazda módjára.
– Pontosabban: sorsára hagyta, ahogyan a többi filmstúdiót…
– Sorsára hagyta? Az állam semmi módon nem szorgalmazta a filmstúdiók működését, ennek következtében ma már nincsenek is játékfilmstúdiók. Magánproducerek vannak. Az animációs filmkészítésnek azonban elengedhetetlen tartozéka a műhelymunka, magánzóként nemigen lehet megbirkózni a különböző munkafázisokkal még a számítógépes filmanimáció térhódítása után sem. A kecskeméti rajzfilmstúdiót gyakran éppen azért keresik fel a külföldi megrendelők, mert elegük van az egy-egy produkcióra szerveződő gyártókból. Idehaza azonban egészen más felfogás van divatban a még életben lévő filmműhelyekkel kapcsolatban, ennek következménye az a jelenlegi furcsa helyzet, amelynek az animációs filmszakma az elszenvedője. A parlament minden évben megszavaz bizonyos öszszeget – 2007-ben több mint ötmilliárd forintot – a hazai filmgyártás támogatására, valamint a magyar film népszerűsítésére. A pénzt a Magyar Mozgókép Közalapítvány feladata szétosztani a különböző műfajok és a gyártók között a megfelelően szabályozott pályázati rendszer révén. A játékfilmgyártó producerek mint magánemberek pályáznak a Magyar Mozgókép Közalapítványnál. A gyártási költségek húsz százalékát – ha a nemzeti filmiroda a költségvetésüket rendjén valónak találja – megkaphatják a befektetési alaptól, rendszerint a kereskedelmi és a magán-tévétársaságok is támogatják a produkciójukat. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. és a Magyar Mozgókép Közalapítvány tulajdonában levő Mafilm Zrt. szolgáltatásait is igénybe vehetik a díszletgyártástól a laboratóriumi teendőkig, minden munkafázisban szinte mindent megkaphatnak. A magánproducernek nincs is egyéb dolga, csak a szolgáltatások megrendelése. E folyamat el nem hanyagolható következménye, hogy az állami pénz menet közben magántőkévé válik. A kecskeméti rajzfilmstúdiónak viszont mindent magának kell előteremtenie, az infrastruktúrát, a technikát, a laboratóriumot… Ezekhez azonban semmiféle központi támogatást nem kaphat, csak a megpályázott filmre kiutalt pénz az övé, de az sem teljes összegben. A magyar játékfilmszemle költségeit teljes egészében a Magyar Mozgókép Közalapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap állja. Mi pedig örülhetünk, ha a kecskeméti animációs filmfesztivál költségeinek a huszonhat százalékát megkapjuk a Magyar Mozgókép Közalapítványtól, a többit úgy kell összekalapozni a médiától, a Nemzeti Kulturális Alaptól, Kecskemét városától, szponzoroktól. Hol itt az igazság? Közben pedig a június 20. és 24. között megrendezett kecskeméti animációs fesztivál és a vele párhuzamosan futó nemzetközi animációs játékfilmfesztivál idején csaknem négyszáz alkotást tekinthetnek meg az érdeklődők. Megismerhetik a hazai és a külföldi műhelyek újdonságait, fórumot kapnak az animációs film műfajának elkötelezett friss diplomások. „Házhoz szállítjuk” a világ legjelentősebb animációs filmszemléin, Franciaországban, Annecy városában, Kínában, a CICDAF-on – China International Cartoon and Digital Art Festival – a legnagyobb elismeréssel jutalmazott műveket, összehasonlítjuk a cseh, a szlovák, az indiai, a japán, az orosz és a magyar népmesék alapján készült animációs produkciókat, megidézzük a nyolcvanesztendős Dargay Attila és a hetvenesztendős Gyulai Líviusz rajzfilmművészi teljesítményét…
– Eközben a mai magyar játékfilm – finoman szólva – bizonytalan üzlet, ha a nézőszámot és a nemzetközi forgalmazhatóságát nézzük, a magyar animációs film viszont kelendő portéka, leginkább Magyarország határain túl… Tudni lehet, hogy a hazai mozgókép állami támogatására jóváhagyott ez évi ötmilliárd forintból mennyit szánnak az animációs film szubvencionálására? És azt, hogy milyen összeggel segítette a kulturális kormányzat a Magyar Animáció Házát?
– Az ötmilliárdból, ha minden igaz, százhetvenmillió forintra számíthat az idén az animációs műfaj. A Magyar Animáció Házát kiemelten közhasznú alapítványként hozta létre Kecskemét városa. A közalapítvány induló vagyona (hárommillió forint) is a megyei jogú várostól származik. A kulturális tárcától, ahol nem győzték hangoztatni, hogy számukra is igen fontos az animációs múzeum ügye, megalapítását nemzeti eseménynek tekintik, és jönni fognak, hogy a helyszínen győződjenek meg róla, mit tehetnek az érdekében, fél éve felénk se néztek. A Kecskemétfilm Kft. a saját épületének egyik önálló – mintegy százötven négyzetméternyi – részét szabadította fel a múzeum számára, ha szükséges, az intézmény bővítéséhez a kft. építési területet is biztosít a Magyar Animáció Házának.
– Így talán az sem elképzelhetetlen, hogy Kecskemétre, a most formálódó objektumba kerüljön a Pannónia Filmstúdió pillanatnyilag zárolt eszköztára és archívuma?
– Jelenleg az is gond, hogy a nálunk készült filmek háttéranyagait tároljuk. De semmi sem elképzelhetetlen, a legelső, 2004-es keltezésű beadványban, amelyet a Magyar Mozgókép Közalapítvány elnökének címeztem, miközben megnyugtattam az érdekelteket, hogy a Magyar Animáció Háza sem a Magyar Nemzeti Filmarchívum, sem az Országos Széchényi Könyvtár feladatkörét nem akarja még részben sem átvenni, azt is az érdekeltek tudomására hoztam, hogy a Pannónia Filmstúdióban az alkalmatlan tárolási lehetőségek miatt pusztulásra ítélt képes forgatókönyveket, grafikai terveket és háttérrajzokat az új kecskeméti létesítmény nemcsak őrizni, de népszerűsíteni is tudná.
– Pillanatnyilag tehát úgy tűnik, hogy az itthoni, világhírű magyar rajzfilmesek hagyatéka kezdetben nem lesz kellőképpen reprezentálva a kecskeméti animációs múzeumban. Azért, mert nem lehet megfelelő módon reprezentálni?
– Ha mégis, alapítványi segítséggel. Kovásznai Györgynek a munkásságát például a hagyatékát megmentő alapítvány közreműködésével tudjuk megjeleníteni.
– Egyelőre azonban nem képzőművészeti ihletettségű festmények és grafikák fogadják a leendő múzeum korai látogatóját, hanem egy félteremnyi trükkasztal.
– Ma már annyira rohamosan fejlődik a filmkészítés technikája, hogy a tíz–húsz esztendeje használt eszközök is múzeumi tárgyaknak minősülnek. Ezért állítjuk ki azt az öreg trükkasztalt, amelyen többek között a Vízipók, csodapók is készült. A Pannóniától kaptuk annak idején, miként a múzeumban szintén megtekinthető, kézzel tekerhető montázsasztalt.
– Mit gondol, mikorra jutnak el odáig, hogy aki Kecskemétre érkezik, nemcsak a fotográfiai múzeumot, a játékmúzeumot és a naiv művészek múzeumát akarja megtekinteni, hanem a Magyar Animáció Házát is?
– Igazából a múzeum még nem is áll, de máris nemzetközi érdeklődés nyilvánul meg iránta. Az Egyesült Államokban sikeres pályát befutó Csupó Gábor játékfilmet forgat Magyarországon a fesztivál ideje alatt, ígérte, egy napra eljön, hogy megnézhesse a múzeumot. David Ehrlich amerikai filmrendező és zsűritag vállalta, hogy cikket ír a múzeumról, Giannalberto Bendazzi olasz filmkritikus és filmtörténész pedig többek között azért utazik el hozzánk, mert a múzeumról szeretne tárgyalni. Valami hasonlót szeretne ő is tető alá hozni Itáliában, mondja.
– Udvariatlan kérdés, mégis kikerülhetetlen: a munkatársak által idejében privatizált kecskeméti rajzfilmstúdiót is elérheti az a vég, ami a Pannóniánál a napokban bekövetkezett?
– Az, hogy a Kecskemétfilm Kft. létezni tud, több lábon állásának köszönhető. Állami pénzeket pályázatok útján nyerhetünk, ezekből készülnek a stúdió rövidfilmjei. Aztán külföldi koprodukciós munkákat vállalunk, és külföldön és idehaza is kelendőek a filmjeink. Most pedig, hogy könyv formában is megjelentettük a magyar népmesesorozatunkat, újabb bevételi forráshoz jutunk. Így tartjuk életben magunkat. De tisztában vagyunk vele, hogy a Távol-Keleten sokkal olcsóbban dolgoznak az animációs filmgyártás iparosai. Ha külföldi megrendelések nélkül maradunk, és Magyarországon továbbra sem sikerül annyi támogatást kapni, hogy a stúdiót fenn tudjuk tartani, akkor bizony mi is bajba kerülhetünk.
– Nem igazán megnyugtató kilátások ezek, aminthogy a magyar animációs filmművészet lehetőségei sem fényesek. „Csak” a színvonal a régi, a műfaj külföldi fogadtatása legalábbis ezt tanúsítja.
– Ha azt nézzük, hogy nem magyar játékfilmet terjesztettek fel Oscar-díjra, hanem animációs filmet, M. Tóth Géza Maestro című rendezését, és ha arra gondolunk, hogy Berlinben az Aranymedvéért egyetlenegy magyar film versenyzett, a Mansfeld Péter emlékére készült Jegyzőkönyv című animációs rendezés, továbbá, ha a Magyar népmesék külföldi fesztiválsikereire és értékesítési mutatóira gondolunk, csakugyan azt kell mondanunk, hogy az animációs film sokkal több elismerést szerez a magyar kultúrának, mint a játékfilmgyártás.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.