Új feljelentés készülhet a Biszku-ügyben

Felelős-e a polgári elöljáró a megtorlásért? · Még nem készült alapos vizsgálat · Várni kell az Alkotmánybíróság döntésére

Kulcsár Anna

2011. június 20., hétfő 00:00

Új feljelentést kellene tenni a Biszku-ügyben, hogy eldönthető legyen, felelőssé tehető-e az egykori belügyminiszter mint civil elöljáró az 1956-os forradalmat követő megtorlásokért. A nemzetközi büntetőjog szakértője szerint alapos vizsgálat nélkül az ügyet nem lehet végérvényesen lezárni. Az Alkotmánybíróság (AB) még nem tárgyalta a kommunizmus bűneinek tagadása miatt benyújtott indítványt.
A kommunizmus bűneinek tagadása. Az MSZP–SZDSZ többségű Országgyűlés 2010. február 22-én törvénybe iktatta, hogy a holokauszt tagadása bűncselekmény. Sólyom László akkori köztársasági elnök aláírta a jogszabályt. A parlament a kormányváltás után, 2010. június 8-án egyéni képviselői indítványra kiegészítette a rendelkezést. A büntető törvénykönyv 269/C paragrafusa ekkor nyerte el jelenlegi formáját. A Btk. most így szól: „Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” A jogszabály indokolása szerint a törvény büntetőjogi szempontból is azonos mértékkel méri a totalitárius rendszerek bűneit, nem tesz különbséget a nácizmus és a kommunizmus áldozatainak emberi méltóságát, kegyeleti jogait sértő megnyilvánulások büntetőjogi megítélésében.

Immár egy esztendeje, hogy nyilvánosságra került egy tévéfelvétel arról, Biszku Béla szerint az 1956-os forradalom után nem voltak koncepciós eljárások. A volt belügyminiszter úgy nyilatkozott: „valamilyen cselekmények alapján történtek az ítéletek”. Arra a kérdésre, elfogadható-e, hogy több száz embert kivégeztek, több tízezret bebörtönöztek, több százezren pedig elhagyták az országot, azt válaszolta: ehhez neki nem volt közvetlen köze. Hozzátette: „az, hogy mennyi ember hagyta el az országot, az akkori helyzet következménye volt, rendkívül sajnáltam azokat az embereket, akik ennek a helyzetnek a következményeként a hazájukat kénytelenek voltak elhagyni. S nagyon sokan, én nem tudom pontosan megmondani, de százezernél is többen visszajöttek Magyarországra, és itt élték az életüket tovább”.
Az I. és XII. kerületi ügyészség úgy értékelte, hogy Biszkunak e kijelentései jelentéktelennek tüntették fel a kommunizmus idején elkövetett bűntetteket. A hatóság emiatt vádiratot nyújtott be, és azt indítványozta, hogy a bíróság ítélje felfüggesztett szabadságvesztésre Biszku Bélát.
Sokan vitatták: helyénvaló-e, hogy a volt belügyminisztert nem a hajdani cselekedeteiért, hanem az ezekről alkotott véleményéért kívánják felelősségre vonni. A találgatásoknak azonban csakhamar vége szakadt, mert a Budai Központi Kerületi Bíróság nem tűzte ki az ügy tárgyalását, hanem 2011. február 24-én az Alkotmánybírósághoz fordult. Kérte a kommunizmus bűneinek tagadásáról szóló 2010 júniusában elfogadott jogszabály megsemmisítését. Álláspontja szerint a törvény sérti a jogbiztonságot, a szólásszabadságot és aránytalanul korlátozza az alkotmányos alapjogokat. A tanács elnöke az Alkotmánybíróság határozataira és a tatai sortűz Strasbourgot is megjárt ügyére hivatkozva egyebek között felvetette: hogyan lehetne a kommunizmus bűneinek tagadásáért elmarasztalni valakit, amikor az 1956-os történéseket még nem minősítették háborús bűncselekménynek, emberiség elleni bűncselekménynek? Az AB még nem kezdte meg az indítvány tárgyalását.
Gellért Ádám jogász, Hágában dolgozó fiatal szakember tavaly október 21-én kezdeményezte a Fővárosi Főügyészségen: az 1956-os megtorlásokban vállalt szerepe miatt indítsák meg a nyomozást Biszku Béla ellen. Gellért szerint a Kádár-rendszer egykori belügyminisztere, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja emberiesség elleni bűncselekményt követett el. Részt vett az 1956-os forradalmat követő megtorlások irányításában. Gellért beadványa konkrétan két koncepciós eljárást említett meg. Az egyikben katonatiszteket vontak felelősségre, a másikban Szilágyi Józsefet, illetve Nagy Imrét, Gimes Miklóst és Maléter Pált marasztalták el. Mindannyiukat kivégezték. A beadvány tartalmazta azt is, hogy 1957-től – három év alatt – 25 ezer embert ítéltek el konstruált eljárásokban, ezer személyt pedig szovjet kényszermunkára szállítottak, s több százezren elhagyták az országot. A főügyészség tavaly október 29-én elutasította a kezdeményezést. Szerinte Nagy Imre és vádlott-társai törvénytelen elítélése, kivégzése előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölésnek, azaz gyilkosságnak minősülhet. Az ilyen bűncselekményt annak idején halállal büntethették, ám a halálbüntetést érdemlő cselekmény elévült. A soha el nem évülő emberiesség elleni bűncselekmény viszont a vádhatóság szerint nem állapítható meg.
Gellért panasszal élt a Legfőbb Ügyészségen. Kérte: rendeljék el a nyomozást Biszku ellen, és fontolják meg a büntetőeljárás megindítását az 1956-os megtorlásokban részt vevő ismeretlen személyekkel szemben is. Gellért úgy vélte: a Legfőbb Ügyészségnek azt kell eldöntenie, hogy a törvénytelen elítélések és kivégzések összefüggésben vannak-e a szovjet katonai agresszióval, illetve a magyar állam hajdani megtorló politikájával. Mindez ugyanis feltétele az emberiesség elleni bűncselekmény megállapításának. A panaszos szerint ugyanilyen fontos, hogy Biszku Béla egy elnyomó apparátus vezetőjeként tevékenykedett, és tagja volt a megtorlásokat irányító operatív bizottságnak. Ez alapozza meg személyes felelősségét. Gellért Ádám szerint az ügyészségnek nemzetközi büntetőjogi, hadtörténész és levéltári szakértők segítségére is szüksége lett volna a körülmények tisztázásához. A panaszt formai okokra hivatkozva maga a főügyészség utasította el. Szerinte a beadvány elkésett. A jogász ez ellen a döntés ellen is panaszt tett, a Legfőbb Ügyészség azonban a jogorvoslati kérelmet 2010. december 17-én elutasította.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem volt tanszékvezető és habilitált docense, Gellér Balázs József ügyvéd lapunknak már korábban (2011. január 28.) kifejtette, hogy idehaza is érvényesek a nemzetközi büntetőjog rendelkezései. Ennek megfelelően a vezető, az elöljáró felelősséget visel nemcsak a saját magatartásáért vagy alárendeltjei tevékenységéért, hanem annak az egész szisztémának a működéséért is, amelynek részese volt. Ez az elv a XV. századtól ismert volt – közölte az egyetemi oktató –, s a második világháború után a nürnbergi perekben, a megszálló hatalmak eljárásaiban és a tokiói törvényszék gyakorlatában is érvényre jutott. Az egyetemi tanár ehhez most azt tette hozzá: a nemzetközi jog szabályai és gyakorlati elvei közvetlenül alkalmazandók, nincs szükség külön jogszabályra. A háború és a polgárháború büntetőjogi szabályrendszere ugyanakkor különbözik. Azt a Legfelsőbb Bíróság köztudomásúan már 2000-ben megállapította, hogy a nemzetközi büntetőjog szerint 1956. október 23-a és november 4-e között polgárháborús állapotok uralkodtak Magyarországon, hiszen az állam saját lakossága ellen használta fel az erőszak-apparátust. November 4-től, a szovjet csapatok bevonulásától az összeütközés nemzetközi jellegűvé vált, és háborúról lehetett beszélni.
A Biszku-ügyben a vádhatóság eljárása nem terjedt ki az összes szükséges körülményre – fejtette ki Gellér Balázs József. Mint mondta: a hatóságnak először is azt kellett volna tisztáznia, hogy 1957-ben és a következő években konkrétan hogyan rendelkezett a nemzetközi büntetőjog. Ez a szabályrendszer ugyanis nem statikus, hanem folyamatosan változik, fejlődik. Elemzésre szorul tehát, miképpen határozhatók meg a háborús és az emberiesség elleni bűncselekmény feltételei, s a háború vagy a polgárháború időszakára meghatározott szabályok érvényesíthetők-e a megtorlás idején is.
Kérdés az is: Biszku Béla mint polgári elöljáró tudott vagy tudhatott-e a tömeges eljárásokról. A gondatlan mulasztás is bűncselekmény lehet. A nemzetközi büntetőjog szakértője úgy véli: a kérdésekre lehet tagadó válaszokat adni, lehet azt mondani a vizsgálat végén, hogy 1957–58-ban Biszku Bélát a nemzetközi jog alapján nem terhelte felelősség emberiesség elleni bűncselekmények vagy adott esetben háborús bűncselekmény miatt. Ebben az esetben el kell fogadni, hogy egy olyan történelmi időszakban követte el a cselekményeket, amikor csak a hazai jog alapján lehetett volna felelősségre vonni, de a belső jog ezt nem tette meg. Ami szakmailag nem fogadható el, azazhogy ez a vizsgálat mostanáig nem történt meg – szögezte le a szakértő.
Az ügyészségnek a feljelentést elutasító tavaly októberi határozata nem zárta le egyszer és mindenkorra az ügyet – vélekedett Gellér Balázs József. Szerinte a tisztázást az mozdíthatná elő, ha új feljelentés készülne. Ennek nem általánosságban kellene hivatkozni a megtorlás eseményeire. Konkrét adatokat kellene tartalmaznia arról, hogy a vezető beosztású Biszku Bélának tudnia kellett a megtorló cselekményekről, s a történésekért a nemzetközi jog szabályai szerint polgári elöljáróként felelősséggel tartozik.

A szerkesztő ajánlja

Lázár Fruzsina

A magyar költőnő, akinek el kellett fojtania nőiességét, hogy sikeres lehessen

Nemes Nagy Ágnesnek még mostoha sors jutott. Vajon a mai írónők átveszik a hatalmat az irodalomban?

Pintér Bence

Olyan vérfagyasztó a valóság, mint a legkegyetlenebb mese

Az elmúlt évtizedekben számos, a 13 gyermekét ágyhoz láncoló, megkínzó Turpin családéhoz hasonló eset került napvilágra.

R. Kiss Kornélia

Apátia lett úrrá a baloldali bicskei ellenzéken

A szír származású jelölt a migránskampány miatt visszalépett, a másik szocialista is idő előtt visszavonulna. Csak a Jobbik száll szembe a Fidesszel.

Katona Mariann, Hutter Marianna

Szél tanácsadója: Kósa azt mondta, magyar vagyok, nem afgán

Megszólalt a tanácsadó, akit Szél Bernadett javasolt a nemzetbiztonsági bizottságba.