Üzletláncok kezében a magyar papíripar

Szomorú karácsony és új év Lábatlanban · Év végi leltár a hónapokra leállított gyár fűtetlen irodáiban

2009. január 15., csütörtök 00:00

Tavaly nyár óta válságban van a magyar papíripar lábatlani zászlóshajója, amely fénykorában több mint ezer főt foglalkoztatott. A görög tulajdonos december elején három hónapra felfüggesztette a termelést. A helyzetet ismerő szakember szerint a külföldi tulajdonban lévő hazai üzletláncok teszik tönkre a magyar papíripart.
A cégvezetés mereven elzárkózik minden nyilatkozat elől a lábatlani Piszkei Papírgyár Zrt.-nél, így lapunk is csak kitérő választ tudott kicsikarni a titkársági telefont kezelő, nevét elhallgató hölgytől, amely így hangzott: a menedzsment mindent megtesz annak érdekében, hogy újraindulhasson a termelés. Nálánál többet árult el egy másik névtelenségbe burkolózó irodai alkalmazott, aki úgy tudja, egy budapesti illetőségű befektetővel folynak tárgyalások bérmunkákról. Tőle tudtuk meg, hogy a két ünnep között fűtetlen irodákban kellett elvégezniük az év végi leltárt.
Az Index hírportál korábbi értesülése szerint a gyárban mintegy 200 alkalmazott elbocsátását tervezik. A dolgozók fizetését a nyár óta késve utalják, étkezési utalványt pedig 3-4 hónapja egyáltalán nem kapnak, noha a bérlapjukon havonta hatezer forintnyi étkezési bont számolnak el. Novemberben – több millió forintos díjtartozás miatt – a Hétforrás Kistérségi Vízmű Kft. egy napra szüneteltette a vízszolgáltatást, igaz, utóbb tartozása felét rendezte a papírgyár. Később az E.ON kapcsolta ki az áramot egy napra hasonló okból.
Ha a titkolózó görög tulajdonostól, illetve a cégvezetőktől nem is tudhattunk meg sokat a papírgyár valós helyzetéről, a város honlapjának fórumán a kényszerszabadságon lévő alkalmazottak alaposan kiteregetik a szennyest. A kétségbeesett írások szerint a hónapokon keresztül gyakran fűtés, meleg víz és világítás nélkül dolgozó munkások másfél éve nem kapnak munkaruhát, fél éve a tisztálkodószert is megvonták tőlük. Beszámolnak arról, hogy sorra szerelik le a gépsorokat, és kiszállítják Bulgáriába, ezért kétségeik vannak az újraindítási szándékok őszinteségét illetően. Többen az aggastyán korú görög tulajdonos, Panos Zeritis kifogásolható vezetői stílusát, a kollektív szerződésben foglaltak semmibevételét sérelmezik, ami ellen sem a helyi szakszervezet, sem az üzemi tanács nem lépett fel kellő eréllyel. Van, aki a görög–magyar cégvezetést okolja, de akad, aki az eleve elhibázott privatizációt tartja a bajok gyökerének, míg mások egyenesen Magyarország gyarmatosításának bizonyítékát látják az egykor prosperáló papírgyár agóniájában.
A papírgyár változatlanul gyönyörű képet fest magáról saját honlapján, amit valószínűleg nem a napokban frissítettek. E szerint „Az 1993-as privatizáció során állami kézből a görög Zeritis-csoport tulajdonába került társaság közép- és kelet-európai hídfőállását helyezte ezzel a lépéssel Magyarországra. A Zeritis-csoport érdekeltségi körébe tartozik a szintén hazai Szentendrei Papírgyár Rt. és a papírhulladék gyűjtéssel foglalkozó Budafok Recycling Rt. is, valamint további papírgyárai vannak Görögországban, Bulgáriában, illetve Egyiptomban. A Piszkei Papír Rt. 2000-ben a Zeritis-csoport több mint 150 millió dolláros árbevételének csaknem egyharmadát adta. Noha árbevételének 80 százaléka a hazai piacon realizálódik, jelentős exportpiacokat szerzett és szerez folyamatosan a világ más országaiban is. (…) A gyár évről évre növekvő mennyiségű papírt állít elő, egyetlen olyan hazai papíripari vállalatként, amely teljes körű technológiai háttérrel rendelkezik, vagyis nemcsak gyárt, hanem a feldolgozást és kiszerelést is elvégzi.” A cég jelenlegi helyzetéről a honlapon semmilyen információ nem található.
A titkolózás ködébe rejtőző menedzsment Lábatlan önkormányzatát sem tájékoztatta – tudtuk meg Török István polgármestertől. A város első embere csak a megyei munkaügyi felügyelőségtől értesült arról, hogy nagy létszámú elbocsátásra készül a Piszkei Papírgyár Zrt. Mint lapunknak elmondta, sérelmezi, hogy egyáltalán nem keresik a kapcsolatot az önkormányzattal, holott a munkahelyek védelmében készek lennének tárgyalni iparűzésiadó-kedvezményről is. Török István, aki egykor maga is a papírgyárban dolgozott, ennek ellenére kívülről próbál segíteni egy olyan új üzleti partner megtalálásában, aki képes lesz megmenteni a nyolcvanéves ipari kultúrát. Mint mondja, általa évek óta tudott, hogy a jelenlegi tulajdonos szeretne megválni a gyártól, noha nem hirdette meg nyíltan eladásra. A cég megmentéséhez szerinte mindenekelőtt új és versenyképes termékekre volna szükség. A piaci versenyben már nem elég olyan három évtizedes márkanevekkel rendelkezni, mint Crepto toalettpapír, Szilvia törlőkendő vagy a Nárcisz papír zsebkendő.
Ez utóbbi véleménnyel egyet ért Bodrogai Ferenc, a Forest-Papír Kft. többségi tulajdonosa is. A lapunk által megkeresett konkurens cég vezetője egykor maga is a Piszkei Papírgyár menedzsmentjéhez tartozott. A patinás gyár árnyékában 14 évvel ezelőtt megalapította máig magyar tulajdonban lévő vállalkozását. A Forest-cégcsoportnak jelenleg mintegy háromszáz munkatársa van, évi 10,5 milliárd forintos árbevétele mellett a 2008-as évet illetően is jó eredménnyel számol. Bodrogai Ferenc szerint a Piszkei Papírgyár botladozása akkor kezdődött, amikor jó pár éve egy hibás piaci prognózisra felépített félmilliárdos papírzsebkendő-gyártósor beszerzése nyomán a görög tulajdonos elveszítette bizalmát a menedzsmentben és a magyarországi piacban. Ettől kezdve nem voltak képesek lépést tartani a változó piaci követelményekkel. Ám – fűzi hozzá – alapvetően nem ez juttatta nehéz helyzetbe a céget, ez legfeljebb a magyar papíripar gyenge láncszemévé tette.
A bajok okozói egyrészt ugyanazok a multinacionális kereskedelmi láncok, amelyek piaci erőfölényükkel gátlástalanul visszaélve más hazai iparágakat is a csőd szélére juttattak, másrészt a magyar fogyasztók, akik még nem olyan régen is alig preferálták a magyar termékeket. Miközben a magyar kormányok lehetővé tették a multik számára, hogy elfoglalják csaknem a teljes hazai kiskereskedelmet, aközben hagyták, hogy a hazai gyártók kiszolgáltatott helyzetbe kerüljenek. Van több olyan üzletlánc, ahol jószerével nincs magyar higiéniai papírtermék a polcokon, de más magyar áru sem sok. A gátlástalansággal kapcsolatban a saját történetét hozza fel példának: miután sikeres termékfejlesztéseknek köszönhetően tavalyelőtt sikerült az egyik kereskedelmi láncban jelentősen növelni a Forest-termékek eladásait, az adott multi közölte, hogy a Forest egyébként virtuális és általa számolt hetvenmilliós többleteredményének ötven százalékára igényt tart, ellenkező esetben pedig nem forgalmazzák tovább a Forest-termékeket. Ez persze pofátlan, jogszerűtlen és abszurd, de ez a beszállítókon kívül senkit nem izgat! – állítja az üzletember, hozzátéve: a gazdaság irányítóinak fel kellene ébredniük. A Magyarországon működő fogyasztásicikk-gyártók bér- és egyéb költségterhei extra magasak. Ebből is következően az átlagos minőséget nagy élőmunka-igénnyel előállító gyártók versenyképtelenek a sokkal kedvezőbb költségviszonyok között dolgozó, Szlovákiában működő cégekkel szemben. Piszke története nem egyedi. Ha lényegi változások nem lesznek a gazdaságpolitikában és persze a fogyasztók fejében, csak idő kérdése, hogy ki, mikor dől be – vélekedik a versenytárs.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.