Verhetetlenek

Farkasházy Tivadar Overdose-ról

Ugró Miklós

Ugró Miklós

2009. március 17., kedd 00:00

Legendák nélkül a történelem is unalmas adathalmazzá szürkül. A magyar lóversenyzést is a legendái éltetik, sőt már puszta léte is a legendák világába tartozik. Az utóbbi húsz évben elhivatott illetékesek annyi erőfeszítést tettek a lóversenyzés tönkretételéért, hogy annyi energiával akár rendbe is tehették és felvirágoztathatták volna. A turf szerelmesei könnyen és szívesen hitelt adnak a legendáknak, nemcsak azért, mert egy-egy történetet olykor csodás elemekkel kell kikerekíteni, hanem azért is, mert a legenda jelenti a reményt a jelenben és a jövőben, hiszen ha már egyszer volt egy kivételes képességű lovunk, akkor miért ne jelenhetne meg még egy, s ha már egyszer a fillérekért vett, selejtnek minősített csikó derbit nyert, miért ne nyerhetne egy másik is, s ha már annyi, a mostaninál súlyosabb válságot is túléltünk, miért ne élnénk túl ezt is.
Megjegyzem, ahogy különböző korok lovainak teljesítményét sem lehet objektív módon összevetni, úgy a különböző korok válságait sem. Például a Tanácsköztársaság traumája utólag gyors lefolyású, aránylag könnyű rosszullétnek bizonyult, jóllehet azon 133 nap idején joggal érezhették úgy sokan, hogy a versenyzés ügye oly mélységekbe zuhan, ahonnan soha többé nem lesz visszatérés. Napjaink válsága abban különbözik az összes eddigitől, hogy régen pontosan lehetett tudni, ki az ellenség, manapság viszont, legalábbis látszólag, mindenki csupa jó szándék és segítőkészség. Elképzelhető-e ennél veszedelmesebb helyzet?
Ilyen kataklizmával fenyegető körülmények között Overdose berobbanása sokakra úgy hatott, mint a Messiás érkezése. A ló rendkívüli nemzetközi sikerei újra a figyelem középpontjába állíthatják a magyar lóversenyzést, visszacsalogathatják a nézők, fogadók tömegeit a pályára, vonzóvá tehetik a turfot pénzemberek, befektetők számára. Félő, effajta elvárásoknak még ez a nagyszerű lovacska sem tud megfelelni, de eddigi szereplése így is a csoda kategóriába tartozik. Már a megvásárlása is csodaszámba megy, hiszen ezért az árért (3000 euró, körülbelül 900 ezer forint) a hazai piacon a nem túl ígéretes származású csikókat kínálják. Az átlagban kilenc hosszal megnyert tizenegy verseny is csoda, mert a 250 éves lóversenyzés veretlen lovainak világranglistáján holtversenyben a tizennyolcadik helyen áll, de még bőven javíthat.
Tizenkettedik diadalának elorozásában viszont semmi csodálatos nincs. Nem a franciák az első s nem is az utolsó nyugatiak, akik sportszerűtlen, inkorrekt módon fosztják meg a „keleti betolakodókat” a keményen kiküzdött pénztől, sikertől, dicsőségtől. Jellemző, hogy az érvénytelenített futam lefutási idejét is „korrigálták”, 54,2 másodpercről 54,4 másodpercre. Az első időeredmény pályarekord lett volna, a második egy tizeddel elmarad attól. Kéttized másodpercet a XXI. században kizárólag a francia lóverseny időmérői képesek tévedni. Ám Overdose minden teljesítményén túl az is különös csoda, hogy tulajdonosának, Mikóczy Zoltánnak „magyarkodását” még nem kifogásolták a globalizált hazafiak. De még ennél is nagyobb csoda, hogy 45 év után újra napilapok címoldalára került a magyar lóverseny, nem valami felfújt botrány, ingatlanpanama, doppingvád ürügyén, hanem szépsége, izgalmai, nagyszerűsége miatt, egy csodálatos, már-már csodaló valóságos teljesítménye kapcsán.
Overdose pályafutása elején legendává lett, s remélhetjük, lesz még két-három idénye, amikor folytatódhat káprázatos sikertörténete, s növeli győzelmei számát. Vannak, akik máris Kincsemhez hasonlítják, de az efféle méricskélés felesleges s roppant szakszerűtlen. Ahogy a száz évvel ezelőtti atlétikai versenyek hősei ma a serdülő lányok mezőnyében dobogóközelbe sem kerülnének, úgy – a fennmaradt időeredmények alapján – Kincsem manapság a selejtbe kerülne. Természetesen minden teljesítményt a maga korában kell értékelni, ami mégis időtálló lenne, az 54 veretlen futás, s ez nemcsak megismételhetetlen, hanem megközelíthetetlen produktum is. (A veretlenek örök ranglistáján második helyen álló Eclipse 18, más források szerint 19 győzelemmel büszkélkedhetett.) Kincsem háromévesen már 27 győzelemnél tartott, ráadásul ő rengeteget utazott, és 947 métertől 4200 méterig minden távon nyerni tudott. Overdose is sokat utazik, de ő rövid távú specialista, 1400 méternél hosszabbra még nem futott. A lóversenyzés hierarchiájában a hosszú távú versenyek messze fölötte állnak a sprintnek, ez a többszörös pénzdíjakban is megnyilvánul. Természetesen szorítunk Overdose-nak, érje utol, múlja felül Kincsemet, de ma még elkapkodott eljárás kettejüket azonos szinten emlegetni.
Overdose eddig kétszer futott itthon, győzelmein nem gazdagodtak meg a fogadók. Tulajdonosa, Mikóczy Zoltán elég tisztes díjnyereményekhez jutott, de ő azt a pénzt visszaforgatja a versenyistállójába. Valakinek mégis nyernie kellett Overdose diadalain. Ezt az áldozatot Farkasházy Tivadar vállalta. Overdose – a veretlen 11 című könyve „overdose-i” gyorsasággal készült el s került piacra. Szocialista kormányok idején Farkasházy mindig kap valami jó kis szinekúrát a lovin, ilyenkor úgy sürgölődik a vezetők körül, mintha ő lenne a lóverseny reklámarca. Kétségtelen, sokat tesz a turf népszerűsítéséért, társadalmi elfogadásáért. Számos baloldali politikust, közéleti embert csábított ki a pályára, akik valamennyien támogatást ígértek a versenyzés ügyének. Ebből nem sok látszik, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy jobboldali és nemzeti elkötelezettségű politikusok elvétve sem mutatkoznak a versenypályán, így ők még csak nem is ígérgetnek.
A könyv első részében részletesen megismerhetjük Overdose életútját, majd érdekes összeállítást olvashatunk a veretlen lovakról és a versenyzés történetének más izgalmas legendáiról, kuriózumairól. A lóversenyzés végtelenül szubjektív tudomány, így kár lenne vitát kezdeni Farkasházy némely meglátásáról, feltételezéséről, megállapításáról. De mindenképpen ellent kell mondanunk a Kincsem fogantatásáról szóló „tündérmesének”. Szívós, rendszeresen felbukkanó vándortörténet ez, a bennfentesség, a tájékozottság látszatát kelti, mint sok más butaság. Farkasházy elhiszi és terjeszti azt az ostobaságot, hogy Kincsem anyját, Waternymphet nem Gambuscannal akarták fedeztetni, ezért Kincsem tévedés eredménye. Ezt az állítást semmilyen hiteles adat, dokumentum, komolyan vehető forrás nem támasztja alá. Blaskovich Ernő nem volt felületes tenyésztő, a kisbéri ménesre sem a kapkodás vagy a trehányság volt jellemző, efféle balfogásokat ők nem engedhettek meg maguknak. Kár ezért az epizódért, mert Farkasházy könyve még akkor is érdekfeszítő és hasznos olvasmány, ha a harmadik részét minden változtatás nélkül az előző könyvéből emelte át. Tanulságos a könyv fotóanyaga. A képek jelentős hányada a szerzőt és (vagy) bájos nejét ábrázolja, akár a családi fotóalbumban is. A legendás, diadalmas alakok között szerepelnek lovak is. Igaz, fölösen nagy számban, hiszen úgyis olyan egyformának látszanak.
(Farkasházy Tivadar: Overdose – a veretlen 11. Adwise Media, Budapest, 2008. Ára: 3995 forint)

A szerkesztő ajánlja

Lázár Fruzsina

A magyar költőnő, akinek el kellett fojtania nőiességét, hogy sikeres lehessen

Nemes Nagy Ágnesnek még mostoha sors jutott. Vajon a mai írónők átveszik a hatalmat az irodalomban?

Pintér Bence

Olyan vérfagyasztó a valóság, mint a legkegyetlenebb mese

Az elmúlt évtizedekben számos, a 13 gyermekét ágyhoz láncoló, megkínzó Turpin családéhoz hasonló eset került napvilágra.

R. Kiss Kornélia

Apátia lett úrrá a baloldali bicskei ellenzéken

A szír származású jelölt a migránskampány miatt visszalépett, a másik szocialista is idő előtt visszavonulna. Csak a Jobbik száll szembe a Fidesszel.

Katona Mariann, Hutter Marianna

Szél tanácsadója: Kósa azt mondta, magyar vagyok, nem afgán

Megszólalt a tanácsadó, akit Szél Bernadett javasolt a nemzetbiztonsági bizottságba.