Zuhanás - Magyar Nemzet

Zuhanás

Ősök tere

2010. január 26., kedd 00:00

Hány szovjet gép szenvedett balesetet Magyarországon 1945 és 1991 között? Hány magyar katonai gép zuhant le az utóbbi hatvan évben? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik hétfőn a Hír Tv Ősök tere című műsora.
Több száz, javarészt ma is felderítetlen katonai repülőesemény történt Magyarországon földön vagy levegőben a második világháború végétől a szovjet csapatok távozásáig. Szakértői becslések szerint 1945-től a szovjet csapatok ’91. nyári kivonásáig körülbelül kétszáz baleset történhetett, de minimum száznegyven ilyen eseménnyel kell számolnunk. Magyar viszonylatban érdekes módon még összegszerű eredményt sem tudunk mondani, de a témával foglalkozók hasonló nagyságrendet képzelnek el.
Az 1945–1991 közötti szovjet katonai repülőbalesetek és halálos kimenetelű katasztrófák mondott mennyiségét Vándor Károly saját évtizedes kutatásai alapján becsüli meg. A repüléstörténész ’91 óta kutatja az osztrák és a magyar állam területén állomásozó szovjet repülőcsapatok történetét. Eredményeit nemrég foglalta össze Légierő társbérletben (VPP Kiadó, 2009) című munkájában, amely vállalkozásának első kötete. A korábban angol nyelven is megjelentetett könyvben írja: több ezer interjút készített az egykor a megszálló csapatoknál szolgáló orosz tisztekkel, pilótákkal, főként innen nyerte információit. Érdekes fejleményként említi meg, hogy míg 1958-ig nálunk temették el az itt lezuhant pilótákat – sírkövükről pedig következtetéseket lehet levonni –, ezt követőn hazaszállították a maradványokat. Hivatalos iratokhoz, vizsgálati jegyzőkönyvekhez és katonai dokumentumokhoz azonban máig nem lehet hozzáférni, mondja, de ezeknél gyakran sokkal többet árul el egy-egy, a hatvanas-hetvenes években mondjuk Tökölön szolgálatot teljesítő volt pilóta.
Vándor Károly így fogalmaz: bár nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a százötven–kétszáz szerencsés kimenetelű baleset vagy tragédiával végződő katasztrófa gyártási hibából, egyszeri meghibásodásból vagy földi mulasztásból, esetleg időjárási okokból következett be, azt a feltevést meg lehet kockáztatni, hogy a szovjeteknél gyakran előfordultak problémák az új géptípusok rendszeresítése idején. Példaként említi a légcsavaros PE–2-esről a sugárhajtású IL–28-asra való átállást, amelynek következményeként az ötvenes évek második felében évente két-három katasztrófa történt.
Vándor elmondja: nem legenda, hogy a csepeli forradalmárok „leszedtek” egy gépet. A térség fölött alacsonyan repülve fényképes légi felderítést végző IL–28-ast ugyanis valóban a földről lőtték le, a háromfős személyzet meghalt. 1965. augusztus 10-én viszont egy sokkal fejlettebb típussal történt valami. Egy Kunmadarasról felszálló kétüléses MIG–15-ös (vagy SZU–70-es) a Piroskamajor melletti pusztán landolt, s miután pilótái katapultáltak, a hasán csúszó gép szárnya beakadt egy gémeskútba, és halálra sebzett egy juhászt. 1973 őszén – folytatja Vándor Károly a nevezetesebb esetek sorolását – a Vértes, ’73 hadgyakorlat végződött katasztrófával, amikor három szovjet MIG–21-es zuhant le. A moszkvai berkekben nagy vihart kavart ügy kivizsgálására a szovjet légierő főparancsnok-helyettese is Magyarországra érkezett. A jegyzőkönyvekhez lehetetlen hozzáférni, de a kutató által megkérdezett egykori rajtag úgy nyilatkozott neki, hogy a rossz idő párosult a lokátorsegítség nélküli gépeket a földről irányító tábornok hibájával. Az első nyilvánosságra került eset szintén súlyos presztízs- és katonai veszteséget jelentett. 1987. október 19-én egy Tökölről felszálló MI–9-es helikopter csapódott a Kőris-hegynek, aminek következtében a személyzeten kívül meghalt a déli hadseregtörzs főnöke, a szovjet vezérkari főnök helyettese és más három magas beosztású vezérkari főtiszt. A Magyar Nemzet másnap írt ugyan „egy szovjet helikopter” lezuhanásáról, de hogy vélhetően nálunk történt az eset, arra csak a hírforrásként megjelölt MTI szerepeltetése utalt.
Laczkó Mihály repülési szakértő, repülőgépész-technikus szintén ’91 óta kutat a magyar légierő témájában. Repülési szaklapokban publikált írásai alapján mondja: ’45 után a legtöbb bajt magyar vonatkozásban is az új típusok bevezetése okozta. A MIG–15-ösöket említi meg, mint amelyeknél az ismeretlen technika, a sugárhajtású gép eltérő paraméterei, más repülési képességei és például a katapultülés gyakori meghibásodásából fakadó stressz vezethetett balesetekhez, katasztrófákhoz. 1951 és 1959 között több mint húsz, a magyar légierő szolgálatában álló MIG–15-ös szenvedett balesetet. Amikor a MIG–21-esek rendszeresítésével a szuperszonikusok korába lépett a Magyar Néphadsereg, ismét ugrásszerűen megnőtt az események száma. A hatvanas évek több mint negyven balesete és katasztrófája után azonban a hetvenes-nyolcvanas években húsz-húsz ilyet számolhatunk.
Érdekes, mondja, hogy az 1945–51 közötti erőltetett fejlesztő periódusból nem ismerünk idevonatkozó adatokat. Márpedig e fél évtized alatt bevezetett vagy a magyaroknak átadott tucatnyi különböző géptípus megjelenése bőven okozott fejfájást, főleg, mivel az eltérő technikák párosultak a „használt vasak” megbízhatatlanságával, gyakori meghibásodásával. Jellemző azonban, hogy a „leesett” gépeket a Rákosi-retorika szabotázsnak állította be. Laczkó a magyar légierő történetéből is említ ötvenhatos esetet: október 27-én egy kecskeméti légibázishoz tartozó MIG–15-ös zuhant le Szentes mellett. Ekkor azonban nem „ellenséges tevékenység” történt, hanem vélhetőleg a tüntetők fölött zavaró repülést végző főhadnagy vétett el valamit. Műszaki jellegű meghibásodás okozta egy magyar gép balesetét, amely az 1985-ös díszszemlére készülő MIG–23-as kötelék tartalék gépe volt. A repülő Csömör mellett zuhant le. Három év múlva egy magyar SZU–22-es anyaghibás turbinalapátja miatt gyulladt ki a levegőben. A pilóta az utolsó pillanatban katapultált, gépe azonban belevágódott a Kaposvár–Taszár közti vasút töltésébe. A nyilvánosság megjelenésével ’90 után a repülőeseményekről való lakossági tudomásszerzés is rohamosan szaporodott. Ennek nyitánya volt, amikor 1990. szeptember 16-án a pápai repülőnapon lezuhant egy MIG–23-as, s pilótája meghalt.
A második világháború utáni, elhallgatott repülőbalesetekről szól hétfőn az Ősök tere. Az adás időpontja a Hír Tv-ben: hétfő 22.05. Ismétlések: kedd 10.30; szombat 15.05.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.