Dögkeselyűk a kazah uránbányák felett

2018. január 13., szombat 14:38, frissítve: szombat 14:40

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy birodalom. Úgy hívták, hogy Szovjetunió. Ez a birodalom azonban felbomlott, a jogutódja Oroszország lett. A többi utódállam ment a maga útján, és már rég túllépett a XX. század e hét évtizedén. Így Kazahsztán is, amely nem érti, hogy egy kanadai cég hogy követelhet tőle kártérítést egy olyan szerződés alapján, amelyet még az említett birodalom kormányfője, Nyikolaj Rizskov írt alá. Azt még kevésbé, hogy miért támogatja e keresetet a kanadai állam. Ez a Szovjetunió felbomlása után 26 évvel is tartó tragikomédia jól mutatja, hogy a nyugati cégek miként csaptak le dögkeselyűként Kelet-Európa javaira. Különösen az olyan zsíros falatokra, mint a kazahsztáni uránbányák. Árulkodik arról is, hogy adott esetben hiába az ENSZ bécsi konvenciójának a jogutód államokról szóló szabályozása vagy a bíróság döntése, ez a régió sokak szemében még mindig másodrendűnek számít: olyan térségnek, ahol szabadon lehet garázdálkodni. Már, ha hagyják!

A World Wide Minerals (WWM) kanadai bányászati cég 1995-ben tett ajánlatot a kazah kormánynak az ország uránkészletének bányászására és az ehhez kapcsolódó feldolgozó ipar megszerzésére. Cserébe vállalta, hogy legalább 100 millió dollárt invesztál a szektor fejlesztésébe, keres további befektetőket, fenntartja az ágazat körül a szociális infrastruktúrát. A WWM emellett nemcsak arra kötelezte magát, hogy nem bocsátja el a kazah munkásokat, de tovább is képezi őket. Egy év múlva meg is kötötték a szerződést, amelynek révén a cég jogot kapott az urán exportjára. Azzal a kikötéssel, hogy e kérdésben a kazah törvénykezés a döntő. S ez a mondat a későbbiekben kulcsfontosságú tényező lesz. Már csak azért is, mert a kanadaiak tisztában voltak azzal, hogy a kazah urán amerikai exportjának kvótája felett ekkor már a Nukeminc cég rendelkezett. Így aztán hiába akart rátenyerelni erre is a WWM, ezt a követelését elutasították.

Erre a kanadai befektetők azzal kezdték el zsarolni a kazah kormányt, hogy leállították a termelést. Ma már egyértelmű, hogy a WWM egy pillanatig nem gondolta komolyan a vállalt kötelezettségek teljesítését. E cinikus magatartás következményeként fél év múlva az egyik kombinát termelése több mint a felére zuhant. A World Wide Minerals az amerikai exportra mutogatott, mire a kazah kormány felbontotta a szerződést. A WWM csődöt jelentett, majd megkezdődött a máig tartó jogi huzavona. A kanadaiak Kazahsztánt perelték, míg a Kazatomprom a stockholmi nemzetközi bíróságon és az Egyesült Államokban kereste az igazát. Ám hiába döntött a javára a columbiai fellebbviteli bíróság, sem a részvényeket nem tudta visszaszerezni, sem kártérítést nem kapott. A World Wide Minerals azonban nem nyugodott bele a vereségbe, egymilliárd dolláros kártérítésre perelte Kazahsztánt, amelyet egy kanadai bíróság meg is ítélt a számára. Ám mivel a szerződés megkötésekor több más állammal ellentétben Kanada még nem kötött megállapodást Kazahsztánnal, a még a Szovjetunióval kötött korábbi hasonló dokumentumra alapozta azt. A WWM, a kanadai bíróság és a kanadai kormány is úgy tartja ugyanis, hogy Kazahsztán jogutódja a Szovjetuniónak. Asztana pedig nem érti, mi köze neki egy még Nyikolaj Rizskov által aláírt megállapodáshoz.

Az ügy sötét árnyékot vet Asztana és a WWM mellett kiálló Ottawa kapcsolataira. Közben felmerül a kérdés, miért e harcias kiállás? Talán az elmaradt befektetésvédelmi törvény miatt van lelkiismeret-furdalása? Esetleg a WWM korrumpálta a kormányhivatalnokokat? Vagy csupán úgy gondolják, hogy egy nyugati céggel szemben a posztszovjet térség egyik államának sem lehet igaza? A választ a jogászok tudják megadni, a történet azonban enélkül is tanulságos és önmagán túlmutató.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.