Milyen jövőképet vázol Putyin az oroszoknak?

2018. február 28., szerda 21:52, frissítve: csütörtök 07:17

Eddig igencsak lagymatag az orosz elnökválasztási kampány. Jelöltségének bejelentését követően Vlagyimir Putyin megkezdte az országjárást, az utóbbi időben azonban egyszerűen eltűnt. A sajtó azóta is azt találgatja, beteg-e, a külpolitikai problémákra koncentrál, vagy csak unja már az egészet. Az is igaz, hogy semmi nem készteti nagyobb aktivitásra, ellenfelei ugyanis magukkal és a saját kis táborukkal vannak elfoglalva. A kommunisták jelöltje, Pavel Grugyinyin még mindig nem igazolta hitelt érdemlően a központi választási bizottságnak, hogy bezárta két ausztriai és két svájci bankszámláját, Kszenyija Szobcsak és Grigorij Javlinszkij pedig a maroknyi liberális tábor vezetéséért versenyez. Jellemző, hogy az első választási rádióvitán egyetlen elnökjelölt, a szereplésre mindig kapható Vlagyimir Zsirinovszkij jelent meg, a többi három meghívott megbízottat küldött maga helyett. Ha pedig elmentek a vitára, az csupán arról maradt emlékezetes, hogy Szobcsak nyakon öntötte egy pohár vízzel Zsirinovszkijt.

A téli álomnak azonban vége. Csütörtökön a dumában Putyin felolvassa szokásos elnöki üzenetét, amelytől az elemzők és a választók is valamiféle program kirajzolódását várják. Hat évvel ezelőtt és 2014-ben ilyenkor ugyanis már ismert volt Putyin választási programja. Az üzenetnek egyébként még tavaly decemberben kellett volna elhangzania, ám folyamatosan halogatták, az utóbbi hetekben pedig már a májusi dátum is előkerült. Most azt találgatja mindenki, hogy milyen jövőképet vázol Putyin. A fő kérdés ugyanis most ez.

A Kremlhez közel álló forrásokból származó információink szerint az elnök az eredmények ismertetése mellett mindenekelőtt a gazdaságra koncentrál, és már körvonalazódnak a következő hat évnek a választások után, májusban ukázok formájában megjelenő súlypontjai. Forrásaink szerint Putyin kibontja, hogy milyen szektorokra támaszkodva akarja elérni a már emlegetett „nagy ugrást a jövőbe”. A fejlődés és a modernizáció elsősorban az energetikai szférától – s ez alatt nem csak a nyersanyagokat kell érteni –, az űrtechnológiától és a gazdaság digitalizálásától várható. Ehhez jön még a hadiipar, amely hagyományosan egyszerre serkentheti az ipari növekedést és a technológiai megújulást. E szektor fejlődésének azonban nemcsak katonai téren, hanem a polgári életben is meg kell mutatkoznia. Kitüntetett szerepet szán a Kreml a negyedik ipari forradalom, a digitalizáció, a robotizáció, a technológiai megújulás felgyorsításában az olyan cégeknek is, mint például a Roszatom. Forrásaink felhívják a figyelmet arra is, hogy Putyin gondolkodásában kiemelt helyet foglal el a stabilitás, mint a fejlődés előfeltétele. Éppen ezért várhatóan a 2012-es, a szociális igazságosságot központi kérdésként kezelő ukázokhoz hasonlóan most is komoly figyelem irányul majd a szociális szférára. Az ígéretekkel azonban Putyin csak csínján bánhat, mivel nagyon jól tudja, hogy Oroszország modernizációs pályára állítása csak úgy lehetséges, ha a következő hat évben nem riad vissza a fájdalmas intézkedésektől sem. Kérdés, hogy az eddigi fontolva haladást a versenyképesség növelése érdekében felváltja-e egy bátrabb politizálás.

Erre azonban csak a választások (március 18.) után kaphatunk választ, de addig is az utolsó két hétre a várakozások alapján felpörög a kampány. Már csak azért is, mert a Kreml célja, hogy Putyin megfelelő felhatalmazással vághasson neki a könnyűnek semmiképp sem mondható hat évnek. Ezt pedig leglátványosabban a magas részvétel mellett aratott biztos győzelem biztosíthatja. A győzelemhez nem férhet kétség, hiszen Putyin támogatottsága a VCIOM állami közvélemény-kutató intézet friss adatai szerint kis híján 70 százalékos, és a részvételi hajlandóság is lassan közelít ehhez a számhoz. A második helyen Grugyinyin áll 7,5 százalékkal, míg Zsirinovszkij a szavazatok 5,3 százalékára számíthat. A többi jelölt, így Kszenyija Szobcsak (Polgári Kezdeményezés), Grigorij Javlinszkij (Jabloko), Szergej Baburin (Oroszországi Össznépi Szövetség), Makszim Szurajkin (Oroszország Kommunistái) és Borisz Tyitov (Növekedés Pártja) jelenleg egy százalék körül vagy jóval az alatt áll.

Az orosz berendezkedést egyébként jól jellemzi, hogy e nyolc jelölt leképezi ugyan a társadalmi hangulatot és elvárásokat, ám ez a sokszínűség azért érezhetően irányított. A kommunista jelölt nem igazán kommunista, a maximum 10 százalékos liberális szegmens képviselete tompított formában jelenik meg, és a radikális irányzat reprezentáltsága is csak jelképes.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.03.01.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.