„Nem tiltakoznék amiatt, ha Ungvár felett magyar zászló lengene”

Az információs térben teljes erővel dúló új hidegháború áldozatának tartja magát az EU-ból lengyel döntésre kitiltott moszkvai politológus

Stier Gábor

Stier Gábor

2018. január 22., hétfő 12:31, frissítve: hétfő 15:50

A napokban Varsó kitiltó határozata alapján a berlini repülőtérről fordítottak vissza egy orosz politológust. Oleg Bondarenko esete nem egyedi. Az utóbbi időben Lengyelország és a balti államok „jóvoltából” több orosz politológussal és újságíróval is bővült az Európai Unióban nemkívánatos személyek listája. Miért ez a szovjet időket és módszereket idéző hullám? Miért kerültek a politológusok és az újságírók is a célkeresztbe? Mi a helyzet a Nyugat és Oroszország között dúló információs háború hadszínterén? Erről beszélgettünk az érintettel, Oleg Bondarenkóval a moszkvai Progresszív Politika Alapítvány vezetőjével.

– Nagyon meglepődött, amikor a napokban a berlini repülőtéren félreállították, s közölték, hogy nem utazhat be az Európai Unióba?
– Nagyon, hiszen nem volt ennek semmi jele. Tavaly rendszeresen jártam Németországba. Most is a Die Linke (Baloldal) egyik tanácskozására mentem volna, hogy ott átadjam az orosz kommunisták elnökjelöltjének, Pavel Grugyinyinnak a meghívását a párt egyik vezetőjének Sahra Wagenknechtnek. A határőrök csak annyit kérdeztek, hogy milyen problémám volt nekem Lengyelországgal, majd közölték, hogy Varsó tavaly november 17-én kelt előterjesztése alapján 3 évre kitiltottak az EU-ból. Ehhez képest decemberben jártam Rómában. A kitiltó határozatot Lengyelország nem indokolta, mint ahogy az orosz külügyminisztériumnak a kérésére sem reagált.

– Az orosz lapok hősként emlegetik, aki sebet kapott az Oroszország és a Nyugat között dúló, egyelőre csak információs háborúban. Lengyelország ezzel szemben orosz ügynököt, a nemzetbiztonságra leselkedő veszélyt lát önben. Hogy keveredett erre a csatamezőre?
– Teljes mértékben egyetértek azzal a megállapítással, hogy visszatértünk a hidegháborús időkhöz, amelynek mások mellett én is az áldozata vagyok. Felhívnám azonban ezzel kapcsolatban a figyelmet arra, hogy újságíróként, politológusként a tevékenységem teljesen mértékben a nyilvánosságban zajlik.

– Tehát nem tartja magát ügynököknek?
– Nézze, ha úgy tetszik, én az orosz kultúra, Lev Tolsztoj, Fjodor Dosztojevszkij vagy Alekszandr Puskin ügynöke vagyok.  Ilyen értelemben pedig a nézeteim miatt büntetnek.

– Ezt értsem úgy, hogy ma az Oroszország és a Nyugat között megnövekedett feszült hangulatban előszeretettel nevezik ügynöknek és propagandistának mindazokat, akikkel nem értenek egyet?
– Ami most az Egyesült Államokban zajlik, az nem egyszerűen boszorkányüldözés, hanem az ellenségkép tudatos és hagymázos építése. Őrület nagyköveteket, újságírókat vagy politológusokat azzal vádolni, hogy politikusokkal találkoznak. Hiszen ez a dolguk, enélkül nem tudják végezni a munkájukat. Az én tevékenységem egy része is szorosan kapcsolódik Európához. Mindenek előtt Németországhoz, Olaszországhoz vagy Ausztriához, ahol különböző politikusokkal, elemzőkkel találkozom, konferenciákat szervezek, s következetesen kiállok amellett, hogy Oroszország minden ezt tagadni próbáló törekvés, a szankciók ellenére Európa elválaszthatatlan része. Olyan hatalom, amely hatással van az európai politikára.

– Ez manapság sokaknak nem tetszik. Mit gondol, miért?
– A fő oka ennek az, hogy a jelenlegi európai elit túlnyomó többsége az amerikai érdekek kiszolgálója. A német fősodor a washingtoni konszenzus hálójában vergődik, szintén ennek köszönhetően lehetett a semmiből elnök Macron, és ezen érdekek mentén golyózták ki anno Strauss-Kahnt. Csak néhány olyan önálló, az országa érdekeit képviselő politikust tudok megnevezni, mint a magyar kormányfő vagy az új osztrák kabinet vezetői.  Az európai elit megújulás előtt áll, s az alternatívák már az osztrák FPÖ-től a német AfD-ig mindenütt megjelentek.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

– Mondja, miért érdeklődik Oroszország oly látványosan az európai radikálisok iránt? Csak azért, mert ezek az erők szimpatizálnak Putyinnal?
– Nem nevezném ezeket az erőket radikálisnak. A német Baloldal vagy az AfD, az osztrák Szabadság Párt például nem radikális. Fogalmazhatunk inkább úgy, hogy a szemben a teljesen Amerikának alárendelt fősodorral, önállóan gondolkodnak. Oroszország érthető módon tárgyal azokkal, akik nem tekinthetők az Egyesült Államok meghosszabbított kezének. Persze mindenkivel kell beszélgetni, csak van, akivel nem érdemes.

– Az, hogy az utóbbi időben az EU-ból kitiltott oroszok között egyre több az újságíró és politológus, az információs háború fokozódásával magyarázható. Mi változott meg ezen a „fronton”?
– Mindenekelőtt az, hogy megtört a Nyugat információs monopóliuma. Oroszország megkésve, de megjelent ezen a harcmezőn. Félnek az RT-től, a Sputniktól. Félnek attól, hogy nem ők mondják ki az igazságot. Rávilágít például valaki arra, hogy Putyin legnagyobb ellenfele a választásokon nem a nyugati sajtóban hősként kezelt Navalnij, hanem Grugyinyin. Nem lehet a vágyakat valóságként bemutatni, figyelmen kívül hagyva Navalnij büntetett előéletét, és azt a tényt, hogy nemegyszer a Kreml kártyáiból játszik. S hogy mennyire félnek, mutatja az én történetem is. A lengyeleknek nem tetszik, ha az orosz kutatók együttműködnek a németekkel. Én ezt tettem a német választások idején. Azt sem akarják, hogy az olasz szenátusban közvetlenül orosz politológusoktól hallják, mi is a valós helyzet Európa keleti felében. Ehelyett ugyanazt teszik a velük egyet nem értőkkel, mint egykor a szovjet rendszer.

– Tény tehát, hogy Oroszország felvette a kesztyűt az információs fronton is…
– Ez tény, de nem gondolom, hogy annyira aktív lenne, mint arról beszélnek. Továbbra is túlságosan puha az álláspontja. A másik oldaléhoz képest mindenképpen. Megengedi, hogy gúnyolódjanak rajta, ami megengedhetetlen. Vegyük az én esetemet. Válaszként lengyel politológusokat kéne kitiltani Oroszországból. Remélem, sor kerül erre.

– Az AfD-vel vagy a Die Linkével ápolt kapcsolata aligha tetszik a német hatalomnak, mégis a lengyelek tiltották ki. Miért Varsó és a balti államok járnak az élen az orosz újságírók, politológusok és politikusok szankcionálásában?
– A történelmi terhek mellett megint csak Amerika kezét látom ebben. Ezek az államok Washington leghűségesebb kiszolgálói. Utoljára 2015-ben jártam Lengyelországban, amellyel soha nem volt konfliktusom, sőt: az országaink között lévő történelmi ellentéteket figyelembe véve visszafogottan viszonyultam hozzá. Tíz éven át állandó meghívottja voltam a krynicai gazdasági fórumnak, részt vettem Varsóban a volínyi mészárlásról szóló film bemutatóján.  Ami a kitiltást illeti, úgy gondolom, hogy Varsó az Ukrajnával kapcsolatos határozott és soha nem titkolt álláspontom miatt teszi meg ezt a szívességet. Ha valakire veszélyt jelent, amit én gondolok, az kétségkívül Ukrajna. Mint annyi oroszt, engem is sok szál fűz Ukrajnához, 8 éven dolgoztam Kijevben, valamint a négy évvel ezelőtti lezajlott puccshoz finoman szólva sem viszonyultam közömbösen. Minden tőlem telhetőt megtettem például az „orosz tavasz” sikeréért. Megfigyelőként ott voltam a krími népszavazáson és a luhanszki valamint a donecki választásokon, konferenciát szerveztem több kutatótársammal Luhanszkban az akkori helyzetről. Emellett felhívtam a figyelmet az ukrán nacionalizmusban rejlő veszélyekre, s minden lehetséges alkalommal elmondtam például európai barátaimnak is, hogy a Krím miért Oroszország szerves része. Azt is vallom, hogy Lengyelország, Románia, Magyarország és Oroszország érdekei a kisebbségek kérdésében azonosak. Nem tiltakoznék amiatt, ha Lviv fölött lengyel, Ungvár felett magyar, Csernovci fölött pedig román zászló lengne. Kérdés, kell-e ez az említett országoknak. No ezt nem tudják Ukrajnában megbocsátani, Varsó pedig egy mesterségesen kreált érdek nevében áll helyettük bosszút.

– Azt tehát normálisnak tartja, hogy Ukrajnában az új hatalom nem szereti, persona non gratának nyilvánítja, de hogy jön ehhez Lengyelország. Jól értem?
– Igen. Éppen ezért nem értem, amikor valamiféle titkos ügynöknek tartanak. Hogy Ukrajnáról mit gondolok, nyíltan elmondtam mindig.

A szerkesztő ajánlja

Stier Gábor

„Kijev nem írhat minden bajt a háború számlájára”

Az egykor Viktor Janukovics csapatában dolgozó politológus, Koszty Bondarenko nem csalódott a Majdanban, mert nem is várt tőle semmit.

Kuthi Áron

Későn ébredt az összes kisebbségi magyar párt

Öt hét alatt még legalább 300 ezer aláírást kell összegyűjteni az őshonos kisebbségek uniós védelme érdekében. A kudarcot is meg kell tudni magyarázni.

Radványi Benedek

Burján Csaba: Amikor kijöttünk Phjongcshangba, korizni alig tudtam

Az aranyérmes gyorskorcsolyázót már az általános iskolában azzal cukkolták, hogy olimpiai bajnok lesz. Interjú.

B. Kovács Gergely

A magyar falu, ami kis túlzással a fél világnak készít fakanalat

Pedagógiai fenyítőeszköz, konyhai alapfelszerelés és a nemzeti minimum. Egy nógrádikum nyomában.