Putyinnak régóta esedékes lépéseket kell megtennie a következő hat évben

(Moszkva)

2018. március 18., vasárnap 07:09, frissítve: vasárnap 18:39

Oroszország a hét végén elnököt választ, és nem kétséges, hogy a nagyjából 70 százalékos támogatottságú Vlagyimir Putyin marad az ország élén. Az azonban már nagyon is valódi kérdés, merre fordítja Oroszország nehézkes hajóját negyedik, minden jel szerint utolsó elnöki ciklusában. Megmarad-e a manapság meglehetősen mély szakadék az ambiciózus globális célok és a gazdaság teljesítménye, az ország versenyképessége között? Miként alakul a politikai rendszer? Egyáltalán, mi lesz 2024 után?

Putyin a hat évvel ezelőttinél jóval komfortosabb politikai környezetben készülhet negyedik elnöki ciklusára. A Krím „hazatérése” körül kialakult széles társadalmi konszenzus az egekbe emelte Putyin népszerűségét, aki immár nemcsak az ország önbecsülését megadó vezetőként képes feltűnni, hanem az „orosz földeket” egyesítő politikusként is. A patrióta lelkesedést közben folyamatosan fenntartja a Moszkvára nehezedő külső nyomás, a Nyugat és Oroszország közötti viszony kiéleződése, a mindkét oldalról táplált hidegháborús hangulat. A legfőbb különbség 2012-höz képest nem is az elnök népszerűségének, hanem a hatalom legitimációjának a megerősödése. A miniszterelnöki kitérő után ugyanis 2012-ben a parlamenti választások visszásságai miatt állandósult tüntetések közepette tért vissza a Kremlbe Putyin. Az orosz társadalomnak majdnem a fele gondolta akkor úgy, hogy a választások nem tisztességesek, míg ezzel ellenkező véleményt mindössze a lakosság harmada képviselt. Nemcsak a voksolás menete, de a pártrendszer zártsága, a kormányzók közvetlen választásának korábbi megszüntetése, a hatalom személytelenné válása is ellenérzéseket keltett.

A választásokhoz való nyugodtabb viszonyulás azonban nem magától alakult ki. A súlyos legitimációs válságot érezve a hatalom a párt- és a választási rendszert érintő reformok sorával reagált a 2011–2012-es eseményekre. Radikálisan liberalizálta a pártokról szóló törvényt, s ennek következtében lényegesen megugrott a politikai alakulatok száma. A 73 ma bejegyzett ilyenből tizennégy ráadásul képviselői helyhez is jutott a 2016-os parlamenti választásokon a dumában vagy valamelyik régió törvényhozásában. Könnyebbé vált az elnökjelöltté válás is, miután a korábbi kétmillió helyett jelenleg a pártok által delegáltaknak csupán száz-, a függetleneknek háromszázezer aláírást kellett összegyűjteniük. A kamerák felszerelésével és a QR kódok bevezetésével átláthatóbbá vált a szavazás is. Nyugati szemmel a kampány persze bőven hagy maga után kívánnivalót, a jelöltek sokszínűsége is érezhetően irányított, ám az oroszok kétharmada tisztának tartja a választást, ennek ellenkezőjét csupán negyedük vallja. A regnáló elnöknek így most nem is kell az eredményre koncentrálnia, nyugodtan tekinthet a jövőbe, fókuszálhat a következő ciklus gazdasági-szociális elképzeléseire, a rendszer rugalmasabbá tételére és magára a politikai átmenetre.

Nem véletlen, hogy a duma előtt elhangzott éves üzenetében az elemzők a következő évek kontúrjait meghatározó program elemeit keresték. A távlati célokat kijelölte Putyin, mégpedig szokatlanul önkritikus hangnemben. Régóta esedékes lépésekről, az elmaradottság felszámolásáról beszélt. Sokak meglepetésére a szabadságjogok szélesítésének szükségességét emlegette, azt fejtegetve, hogy erősíteni kell a helyi önkormányzatok, a civil társadalom és a bíróságok önállóságát. Célként fogalmazta meg, hogy a termelékenység növekedését az utóbbi évek átlagosan egyszázalékos tempójáról évente ötszázalékosra kell gyorsítani, a következő évtizedben pedig a jelenlegi 20 százalékról 40 százalékra kell emelni a kis- és középvállalkozások részesedését a GDP előállításában, ami az ilyen cégeknél dolgozók számának 19-ről 25 millióra növelésével járna. Egyértelmű célként jelölte meg azt is, hogy a jelenleg a lakosság 14 százalékát, mintegy 20 millió embert érintő szegénység a felére csökkenjen. Ugyanígy elengedhetetlennek nevezte, hogy a születéskor várható – jelen állapot szerint 73 éves – élettartam tíz év alatt meghaladja a 80 évet. Beszélt a születések csökkenő számának növeléséről, ennek érdekében a családtámogatási rendszer további kiterjesztéséről és a reálbérek emeléséről is.

 
Vlagyimir Putyin orosz elnök rituális fürdője vízkeresztkor a Seliger-tó jeges vizében 2018. január 19-én
Fotó: Alekszej Druzsinyin / AFP
 

Szólt továbbá azokról a technológiai kihívásokról, amelyekre Oroszországnak reagálnia kell. Megjegyezte, ha nem mozdul el az ország a technológiai fejlődés irányába, nem lesz jövője, veszélybe kerül szuverenitása. Kitért a gazdaság versenyképességének erősítésére, az ezt gyengítő adminisztrációra, érintőlegesen az üzleti környezetet rontó korrupcióra, valamint a lakosság bürokratikus terheinek csökkentése érdekében bevezetendő, a kormányablakokhoz hasonló informatikai rendszer kidolgozására. Majd jött az új orosz fegyverzeteket bemutató, alapvetően az Egyesült Államoknak címzett üzenet, amelyet egyesek ultimátumként, mások egyfajta tárgyalási ajánlatként értelmeztek.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A szakértők azóta is azon vitatkoznak, hogy tekinthető-e ez a szokatlanul hosszú, kétórás beszéd igazi programnak. Az egyik oldal szerint elemeiben talán kijelöl valamiféle irányt, ám a hosszú távú stratégiánál kevesebb. Fjodor Lukjanov orosz politikai elemző ezen nem is csodálkozik.

– Hosszú távra tervezni a politikában manapság nevetséges dolog. Úgysem valósítható meg egy ilyen program, hiszen a helyzet gyorsan változik. A 2012-es kampányban Putyin még kérdéskörökre lebontva fogalmazta meg elképzeléseit, míg most erről már szó sincs. A duma előtt fellépve a katonai részen kívül is sok elemet érintett, ám ez mégis csupán egy beszéd. Hosszú tematikus programokat most is lehetne írni, de nincs értelme. Fontosabb ennél, hogy egy ország és a vezetése képes legyen a világban zajló változásokra gyorsan reagálni – fogalmazott lapunknak a Valdaj Klub tudományos igazgatója.

Egy másik ismert orosz elemző szerint nagyon is világos, milyen fejlődési modellt ajánl Putyin a következő hat évre. Tatyjana Sztanovaja a Carnegie Központnak írt tanulmányában konzervatív technokrata modellként határozza meg ezt, amely az erőszakszervezetekre épített állam, az IT-technológiák és a technokratizált politikai rendszer egyfajta egyvelege. A szakértő szerint stratégiai megközelítése kétségkívül a geopolitikai résznek van, míg a belpolitikáról szólót áthatja a technokrata rutin, ám a felszínt megkapargatva – mindenekelőtt az irányítás rendszerét és a kihívások értékelését tekintve – ott is politikai újdonságokra lelhetünk. Sztanovaja arra is felhívja a figyelmet, hogy az „Oroszország demokratikus közösségként szilárdult meg” kifejezés világosan úgy értelmezhető, hogy Putyin befejezettnek tekinti a politikai rendszer építését. Szó sincs intézményi reformokról, olyanokat csak a „2024-es probléma” megoldásának [Putyin elvileg alkotmánymódosítás nélkül addig lehet elnök. Korábban azt nyilatkozta, nem kíván tovább a hatalomban maradni. Emiatt viszont utódot kell keresnie – A szerk.], a politikai átmenetnek a kontextusában lehet várni. A politikai elemző rámutat arra a finomságra is, hogy a feladatok egy részét Putyin nem az elnöki ciklus időtartamára, hanem tízéves távlatban jelölte ki, egyrészt kitágítva a tervezés perspektíváit, másrészt csökkentve annak az esélyét, hogy „béna kacsává” váljon. Sztanovaja szerint az elnök egyúttal azt is üzeni, hogy – más, egyelőre nem kidolgozott konstrukcióban – 2024 után is a rendszer meghatározó pontja marad. Fontos jelzésnek látja a szakértő, hogy az új technológiákra korábban nem különösebben érzékeny Putyin megérezte a digitalizációban rejlő, a társadalom ellenőrzésére kiterjedő, a geopolitikai csatákat is érintő lehetőségeket.

Egyértelműen látszik a beszédből az is, hogy Putyin már most a pártok és hatalmi csoportok fölött lévő vezér, aki a jövőben alapvetően a geopolitikát érintő stratégiai tervezéssel foglalkozik, egyébként pedig kijelöli a célokat, de a feladatok végrehajtása alacsonyabb szintre, a kormányhoz vagy az elnöki adminisztrációhoz kerül. Azzal azonban nagyon is tisztában van az elnök, hogy e „földhözragadt” feladatok megoldása nélkül Oroszországnak globális ambícióiból is vissza kell vennie. Így a következő években várhatóan nagyobb figyelem összpontosul a „régóta esedékes lépések” megtételére.

A negyedik ciklus rövid távú feladatai között az egyik legfontosabb, hogy a lemaradás csökkentése érdekében mindenképpen élénkíteni, sőt tartósan és jelentősen a nyugati átlag fölé kell vinni a gazdasági növekedést. Ilyen távlatban nehezen kerülhető meg a függés az olajártól, ám hatásait a költségvetésre már most minimalizálni kell. Rendkívüli politikai kihívás az úgynevezett szilovikok, az erőszakszervezetek képviselőinek a hatalmi befolyása és a gazdasági növekedés mint feladat közötti disszonancia. Ezenkívül reálisan számolni kell vele, hogy Oroszország még inkább elszigetelődik a Nyugattól, és egyelőre fennmaradnak a szankciók.

A középtávú kihívások élére az orosz hatalom személyközpontúsága, az intézmények gyengesége kívánkozik, mely jellegzetességeket már a politikai átmenet levezénylésekor kezelni kell. Aztán, ahogy Putyin is kiemelte, csökkenteni kell Oroszország technológiai lemaradását a világ vezető hatalmaitól. Nem elhanyagolható faktorként középtávon mindenképpen egyensúlyba kell hozni a kül- és belpolitikai prioritásokat is, hiszen a geopolitikai tematika nem konszolidálhatja a végtelenségig a társadalmat a hatalom körül. A rendszer eddigi 18 évének a szociális biztonságot kiemelten kezelő politikáját látva nagyon kényes kihívás lesz a nyugdíjkorhatár szinte megkerülhetetlen emelése. Ennek halogatásával ugyanis aligha lesz fenntartható magának a nyugdíjrendszernek a működőképessége.

A fő vonalakat tekintve Putyin beszédének egyes elemei ellenére is kizárható a teljes politikai liberalizáció. Már csak azért is, mert a jelenlegi vezetők generációjába beleégett a gorbacsovi peresztrojka, így azt a rendszer stabilitását érintő veszélyként élnék meg. Abban ugyanakkor már egyetértés mutatkozik, hogy a kül-, valamint a szociális és gazdaságpolitika egymástól kölcsönösen függ, így egyensúlyban kell tartani. Az is egyértelmű, hogy a külkapcsolatok kedvezőtlen alakulása, így az ukrán és a szíriai válság rendezésének elhúzódása, valamint a Nyugattal folytatott párbeszéd hiánya nagyon megnehezíti a gazdasági átmenetet. A külső környezet megváltoztatására azonban az Oroszország és a Nyugat között fennálló bizalmatlanságot tekintve egyelőre nem lehet számítani. Ez semmiképpen nem érdeke az ebben a nyomásgyakorlás eszközét látó Egyesült Államoknak, de az is akadályozza, hogy mindkét oldalon az erőteljes nemzeti érdekérvényesítés hívei vannak hatalmon. Így Oroszországnak gondolkodnia kell azon is, miként oldja meg a Nyugat nélkül, saját erőből a technológiai lemaradás csökkentését.

Az éves üzenetben is jelzett, a versenyképességet javító technokrata reformok felgyorsítása minden bizonnyal prioritást élvez majd. E tekintetben elkerülhetetlen az egészségügy és az oktatás rendszerének átalakítása, a digitalizáció, a vertikális társadalmi mobilitás meritokratikus, nem az egyéni teljesítményekre, hanem az „érdemekre” alapozottan elkezdett működtetésének dinamizálása. Ugyanígy az egyes népszerűtlen intézkedésekre, így a nyugdíjkorhatár felemelésére érvényes moratórium feloldása is várható. Mindezeket a lépéseket lassíthatják a biztonságpolitikai prioritások, a rendszerszintű korrupció, a szilovikok túlzott befolyása a gazdaságban, a társadalomnak a nagy léptékű változásokat gátló konzervativizmusa és a konzervatív politika és a modernizációt sürgető, abban érdekelt társadalmi csoportok hangulata közötti szembenállás is.

És akkor még nem beszéltünk a nemzetközi helyzet és a politikai átmenet jelentette kihívásokról. Egészen biztos, hogy nem lesznek unalmasak az elkövetkező évek Oroszországban. A mostani választási kampány lagymatag csendje tudat alatt talán ennek is szól.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.03.17.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.