– 1974-ben már ifjúsági válogatott kerettag lehettem a kitűnő nevelőedzőnél, Fazekas Laci bácsinál, majd a Honvédban felnőve tagja lehettem az 1982-ben BEK-győztes együttesnek – elevenítette fel Kárpáti Miklós a pályafutása legfontosabb állomásait. – 1983-ban hívott Solymárra az MLSZ közelmúltban elhunyt elnöke, Benkő László, aki 1987-re NB I-es csapatot formált. 1993-ban játékosedzője lettem a Solymárnak, amely előbb PEMÜ-Solymár néven játszott, majd 1999-ben PEMÜ-Honvéd néven harmadik lett a bajokságban. Így eljutottunk az európai kupaküzdelmekbe is, ahol a lengyel Plock ellen alulmaradtunk. 

A Kárpáti név már több évtizede is jól csengett a kézilabdában

A Bütyök becenevű sportember egészen 2003-ig védett, az edzősködéssel viszont csak 2021-ben hagyott fel. 

– Azóta még intenzívebben érdekel Krisztián edzői pályafutása, aki egészen fiatal kora óta erre a pályára készült – soha, semmi más nem is érdekelte.

Úgy tűnik, Kárpáti Krisztiánra is igaz, ha valaki valamit nagyon akar és tesz is érte, az előbb-utóbb el is jut a célállomásra. 

– Én tényleg a pályán nőttem fel, mivel szüleim hamar elváltak és így édesapám már hároméves koromtól folyamatosan cipelt magával az edzéseire meg a meccseire – beszélt őszintén a gyerekkoráról Kárpáti Krisztián. – Hatéves koromtól már egyre jobban emlékszem az eseményekre. Így arra is, hogy az üres sörösdobozokba kavicsokat dobáltunk és azokat rázva drukkoltunk a solymáriaknak. Tízéves voltam, amikor elkezdtem edzésre járni, balkezesként lettem az évek során jobbszélső és jobb oldali átlövő. Tizenhat évesen a Pest megyei bajnokságban a felnőttek között játszhattam, miközben solymári játékosként drukkolhattam Éles Jóskának, Sótonyi Lacinak és a többieknek. Két évvel később hívott ifj. Kiss Szilárd az élvonalba, ahol a bonyolult fúzióval létrejött PLER-ben folytathattam. 

Kárpáti Krisztián kényszerből kezdett el már 22 évesen edzősködni

A magát tehetséges, de nem válogatott szintű játékosnak tartó Krisztián húszévesen elszenvedte első, súlyos sérülését. 

– A kényszerpihenőt követően az ugyancsak NB I-es Csömörben folytattam, ahol 22 évesként már vissza is vonultam, mivel a másik térdem is tönkrement. Akkor már egy éve segítettem édesapámnak Solymáron az utánpótlás-nevelésben, mivel csak és kizárólag az edzői pálya jelentett igazi vonzerőt számomra. Miután kétszer is bejutottunk az ország legjobb nyolc serdülő együttese közé, hívott a PLER, ahol öt év alatt az U15-ösöktől az NB I-es másodedzőségig kapaszkodtam fel, Hutvágner István mellé. 

Ilyenkor a történetet a következő lépcsőfok szokta képviselni a tündérmesékben. 

– Nem lettem vezetőedző, hanem ismét fiatalok mellé kerültem, ugyanis a Balatonfüred utánpótlás-szakágvezetőnek hívott, 2015-től 2019 végéig dolgoztam Füreden. Közben a magyar ifjúsági válogatottakat is rám bízták, világbajnoki ötödik és Európa-bajnoki negyedik helyen végeztünk. Büszke vagyok arra, hogy mára már felnőttválogatottakkal – Máté Dominikkal, Szita Zolival és Rosta Mikivel is – foglalkozhattam.