Ha már elkerültem, furcsa felütésként Téglássy Tamarát e sorokkal üdvözlöm. A dohai magyar szurkolókról írt cikkünkre érkezett reakció, miszerint a korábbi kiváló műkorcsolyázó is itt él (ezt tudtuk – a Villaggióban, a jégpályánál dolgozik oktatóként) és családostul ő is a helyszínen szurkol minden meccsen a magyar vízilabda-válogatottaknak (ezt nem). A Magyarország–Egyesült Államok döntőre a lelátón a dohai magyarok közül becslésem szerint úgy százan gondolták úgy, hogy itt a helyük.
Zúgott is a „Ria-ria-Hungária!”, s bizony elkélt a szurkolók támogatása, mert a papírforma alapján a legutóbbi három olimpia bajnokaként az Egyesült Államok volt a finálé esélyese. Kezdésként Vályi Vanda mindenesetre megmutatta, hogy az amerikaiaknál is gyorsabban úszik, simán elhozta a labdát.
Nehezen indult, 3-0-ra elhúzott az USA
Amivel azonban eleinte nem tudtunk mit kezdeni, az első két támadásunk meddő volt, miközben az amerikaiak kettőből kétszer betaláltak, elsőként a Magyarországon is jól ismert Maggie Steffens. 0-2 után az volt az első örömünk, hogy az amerikaiak eltékozoltak két fórt is, avagy Magyari Alda védett, gólt lőni azonban csak a hatodik perc legvégén, 0-3-nál sikerült. Ki más, Garda Krisztina találta meg a rést középtávolról. Aztán Perkes lőtt szép centergólt, így az elfogult kezdés után sikerült 3-2-re feljönni az első negyed végére.
Vályi másodszor is jól sprintelt, ám a negyed első gólját Fattal dobta egy-két másodperccel a támadóidő lejárta előtt – Mihók Attila dühöngött is. Kettős emberelőnyt váltott üggyel-bajjal gólra Keszthelyi (3-4), amire gyorsan jött az amerikai válasz (3-5). Ekkor Mihók Attila meghúzta a szokásos kapuscserét, Magyari helyet beküldte Neszmély Boglárkát.
5-5-ről kezdődött az utolsó negyed
Ám nem is annyira a védekezéssel, mint a támadással volt gond, Ashleigh Johnsont nem véletlenül tiszteli Magyari Alda is a példaképeként, az amerikai kapus többször bravúrosan hárított. Faragó Kamilla aztán egy váratlan lapos lövéssel végre túljárt az eszén (4-5). Ezután ijesztő jelenetek következtek, a megszerzett labdát kétszer is eladtuk a saját kapunk előtt, de megúsztuk gól nélkül. Mintha a kezdeti amerikai magabiztosság is alábbhagyott volna. Még támadhattunk az egyenlítésért, de a rossz kezdés után nem lehettünk elégedetlenek, hogy félidőben 4-5 volt az állás.
Raney törte meg a hosszú amerikai gólcsendet, hittük elsőre, de a VAR-ozás szerencsére igazolta, hogy már lejárt a támadóidő. Több esélyünk is volt az egyenlítésre, s a magyar tábor felerősödő buzdítása mellett Gurisatti a 23. perc legelején egalizált (5-5). A vezetést is átvehettük volna, de emberelőnyben ismét eladtuk a labdát. De ne legyünk telhetetlenek, a hektikus nyolc percből végül is nem jöttünk ki rosszul, 5-5-ről kezdődött az utolsó negyed.
Négyperces rövidzárlat
Vályi negyedszerre is elhozta a labdát, gólt azonban az amerikaiak dobtak (5-6). Emberelőnyben újabb rossz passz, bosszantó, hogy ne mondjunk csúnyábbat... Újabb gólra váltott amerikai fórral hosszú idő után ismét kettő volt a különbség (5-7). Sőt majd három is (5-8).
A magyar válogatott nem adta fel, Garda góljával visszakapaszkodott 8-7-re, sőt a legvégén az egyenlítésért támadhatott, de nem talált be.
Az Egyesült Államok győzött tehát 8-7-re nyert és visszaült a trónra, de a mieinket is csak dicséret illeti.
Borítókép: Csalódott a magyar csapat, de szégyenkezésre nincs ok (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
