Amit a franciáktól megtanulhatnánk, de nem tesszük

Arday Attila

Arday Attila

2018. január 23., kedd 19:19, frissítve: szerda 16:17

A szakemberek évek óta a gladiátorok játékának nevezik azt az egyre kegyetlenebb küzdelmet, ami a kézilabdapályán folyik. Az idősebbek szörnyülködve, a fiatalabbak ámulva nézik a játék felgyorsulását és eldurvulását, többek között a most Horvátországban – immár nélkülünk zajló – férfi Európa-bajnokságon. De melyek az igazi érdekességek?

Ökrös Csaba, a Testnevelési Egyetem (TF) tanszékvezető docense múlt év végén konferencián mutatta be, hogyan változik a sportág, mire érdemes figyelnünk. A vele való beszélgetésünk most, az Eb alatt nyer igazán értelmet. És megannyi tanulsággal szolgál a magyar válogatott szempontjából.

„Az igazán forradalmi az, hogy a franciák egy évtizede uralják a férfi kézilabdát – mondta a világbajnoki címvédőkről, akik az Eb-n közel két hét után is veretlenek még. – Ebben a mai kézilabdában ez különösen nagy eredmény, annak idején a románoknak, vagy később a svédeknek, oroszoknak sem sikerült ilyen hosszú ideig a csúcson maradniuk.”

Mint az európai mesteredző fogalmazott, csoda, hogy a francia kézilabda termeli, termeli a klasszisokat, és minden generációváltást zökkenőmentesen megold. Ezenfelül olimpiáról olimpiára gondolkoznak a franciák. Nagyon jó arányban megtartják a válogatottnál az idősebbeket, figyelnek arra, hogy meglegyen a hármas egység a különböző generációknál.

„Az idősebbek, a harminc év fölöttiek azért kellenek, mert a csapat magját jelentik, segítik a fiatalabbakat a konfliktusok kezelésében is – folytatta Ökrös Csaba. – A középső generáció jelenti az energiabázist, 25–30 éves sportolókkal. Az új generáció közben beérik a csapatba; ki kell próbálni, kik azok a fiatalok, akiket befogad a közösség. A svédek vagy az oroszok ezt a hármasságot nem tartották meg, ezért az aranygenerációjuk után nagyon visszaestek. De így rontotta el nálunk nagyon Talant Dujsebajev szövetségi kapitányként a 2016-os Európa-bajnokságot, csak négy olyan játékost vitt ki Lengyelországba, aki látott már világversenyt. Aztán nem neki fájt annyira, ami ott történt, hanem nekünk.”

A felvázolt hármas egység a jelenlegi magyar együttesben megvan, aligha amiatt esett ki egy hete, pont nélkül. Tegyük hozzá, a franciáktól azt nem tanultuk még meg, hogy olimpiáról olimpiára gondolkozzunk, így a tavalyi tét nélküli világbajnokságon 35–40 éves játékosokkal érte el a jó eredménynek számító negyeddöntőt az együttes. Fazekas Nándor és Nagy László azonban nem vállalt több világversenyt, Harsányi Gergely helyén fiatalított az új szakvezető.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Annál drámaibb lett ezek után a mostani visszaesés, hiszen az új csapat építése időbe telik. A fél éve kinevezett Ljubomir Vranjes kapitány válogatottja ráadásul az első két meccsen gyakorlatilag kettős emberhátrányban, 4 a 6 ellen támadta a kaput: Vranjes csak a harmadik meccsre ismerte meg annyira a keretét, hogy bátran betegye a szélekre a fiatal Fekete Dávidot és Hornyák Pétert. Ők meg is állták a helyüket.

Ezzel együtt Vranjes számára valóban nem lehetett egyszerű itthon nemzetközi szintű, huszonéves szélsőket találni, ezen a poszton lemaradtunk a világhoz képest.

„A szélsőknek is iszonyatosan nagy szerepük van a mai kézilabdában, hiszen néha csak őket engedik be a hatos fölé, sokszor nagyon rossz szögből. Szerintem arról van szó, hogy a gondjaink éppen a szélsőket érték el, mert korábban más posztokkal voltunk bajban” – mondta Ökrös Csaba. Mint hozzátette, a játék valóban felgyorsult (ez leginkább éppen a szélsőket érinti), de a világ megtanult visszarendeződni. Tanulmányai, staisztikái szerint már nem emelkedik azoknak a helyzeteknek a száma, amikor a kapusra egyedül viszi rá a labdát a támadó.

Ha valaki igazán hiányozhatott még a magyar csapatból, akkor az őszi Bajnokok Ligája idényben élete formájába kerülő Faluvégi Rudolf volt az, aki az Eb előtt megsérült. A tavaly Franciaországba szerződő irányító-átlövő két éve a messzire kergetett Dujsebajev felfedezettjének számított az Eb-n, de az egykori csurgói kézilabdázó akkor még nem tudta megmutatni, mire képes.

„Valamit nagyon elrontunk itthon, erre Faluvégi Rudolf a példa – mondta a TF tanszékvezetője. – A 2016-os Európa-bajnokság alatt csak fogta a fejét az egész ország, hogy mit csinál a válogatottban… Ehhez képest most azt látjuk, hogy Nantes-ban jól körülhatárolt feladatai vannak és tudja, mikor mit csinál. Akkor lő át, amikor át kell lőni. Duzzad az önbizalomtól, és közben remekül játszik.”

A szerkesztő ajánlja