„Isten útjai kifürkészhetetlenek” – interjú Miklós Edittel

2018. január 18., csütörtök 13:13, frissítve: szerda 10:39

„Közvetlenül az olimpia előtt terveztünk egy sajtótájékoztatót. Az olimpiát meg is tartsák, csak nélkülem” – kezdte csütörtöki sajtótájékoztatóját a rá jellemző derűs stílusban és erdélyi gyökereire emlékeztető szóhasználattal Miklós Edit. A februári olimpiáról szombati balesete miatt lemaradó alpesi sízővel ezután beszélgettünk.

– Történt olyan a napokban, hogy akár szó szerint, akár képletesen értve felriadt, és átfutott a fején: ugye ez csak egy rémálom?
– A szombat éjszakai műtét előtt voltak ilyen pillanataim, akkor valóban feljött bennem, milyen jó lenne, ha semmi nem történt volna. Azóta már kevésbé elmélkedek ezen, elsősorban a műtét előtt fogott el az érzés, hogy de jó lenne felébredni.

– Mi történt akkor, amikor az MR-vizsgálat után egyértelművé vált, hogy nem lehet ott az olimpián?
– Sírtam…  Nagyon szomorú voltam. Konkrét dolog, úgy emlékszem, nem játszódott le a fejemben, de csak tudatosult, hogy februárban nem az olimpián leszek, hanem itthon.

– Ez konkrétan a szülővárosát, Csíkszeredát jelenti?
– Igen, a hétvégén már ott leszek.

– Legalább ez jelenthet némi pozitívumot.
– Nem mondhatnám előnynek, de igaz, sokkal később mentem volna.

Karácsonykor úgy jöttem el, hogy majd húsvétkor fogok újra hazautazni.

De most nem bántam volna, így nem is tudok pozitívumként tekinteni rá, nem úgy, mint tavaly. Ám most is az ottani gyógytornászom, Zakariás Éva segítségével fogom végezni a rehabilitációt, és az edzőm, Stefan Abplanalp is mondta már, hogy eljön majd Csíkba.

– Korábban is okkal történő nehézségekre, sorsszerűségre utalt, amikor nem várt helyzetbe került, a mostani balesetnél is többször fogalmazott így. Ez az, ami segít?
– Igen, mindenképpen. Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Nem kell megváltoztatni, valamiért így kellett történnie.

– Sérüléséről beszélve olyan szavakat említett nyilatkozatai során, amelyeket a legtöbb ember, sőt a legtöbb sportoló talán nem is ért pontosan: belső és külső szalag, meniszkusz vagy akár a most nem sérülő csonthártya. Ennyire képben van már a sok sérülés miatt, vagy ilyen jól tájékoztatják?
– Az orvosom is részletesen el szokta mondani, de én is utánanézek, hogy pontosan tudjak róla beszélni, és hát az utóbbi időben tényleg sok volt a sérülésem. Egyébként tanultam anatómiát, de ha az ember egyszer megérti, utána már nem nehéz elmondani.

Túl erős

Miklós Edit jobb lábában elszakadt a keresztszalag, emiatt kellett szombat éjjel megműteni, de már kipróbálta, hogy tart a térde, és úgy sem fáj. Négy hétig kilencven fokig hajlíthatja, egyelőre 15 kilóig terhelheti, de három hét múlva már rá is állhat. A csütörtöki sajtótájékoztatón hangsúlyozta, ez egy új sérülés, nem a tavalyira sérült rá. „Mielőtt a mostani baleset megtörtént, már százszázalékosan felgyógyultam. Részben az én hibám is, hogy újra megsérültem, mert nem megfelelő testtartással mentem abba a kapuba, amely után megbillentem, és részben azért is hibás vagyok, mert túl erős vagyok. Ugyanis azt mondják, ahogyan az erő, az izom hatott a térdemre, úgy szakadt el a keresztszalagom. De nem ott, ahol tavaly meg volt műtve, hanem mellette. Ám nem csüggedek, nekifogok a rehabilitációnak, amelyről már most tudom, hogy egyszerűbb lesz, mint a tavalyi.”

– A következő olimpia idején 33 éves lesz. Beleférhet?
– Az életkoromat nézve mindenképpen, de fokozatosan szeretném venni a lépcsőfokokat.

Egyelőre nincsenek hosszú távú céljaim, most van időm,

nem kell sietnem a rehabilitációval. Íratlan szabály egy térdsérülésnél, hogy hat hónap eltelte előtt nem szabad lécre állni, ezt mindenképpen kivárjuk, s majd idővel döntünk, hogy egy, kettő vagy akár négy évet sportolok még.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.