Mérce

- Középpontban -

2002. augusztus 16., péntek 01:00

Moldova György tollára való eset: Koplárovics Béla gólt lőtt a Manchester Unitednak. Egyébként is olyan az egész, mint valamelyik legendás H. Kovács-történet, egy magyar klub, amelynek neve hivatalosan, azaz a szponzorral fölruházva kis betűvel kezdődik (e.on-ZTE), legyőzte a világhíres elitalakulatot. Jogosak a szuperlatívuszok, indokolt a mennybemenetel, hosszú-hosszú időre itt a példa arra, hogy semmi sem lehetetlen.
Szép este volt.

Olyannyira, hogy megint sikerült elrugaszkodnunk a valóságtól. Alighogy lefújták a meccset a Puskás-stadionban, az értékelések között máris jött a szemrehányás: ez a meccs meggyőzhette a kishitűeket, hogy érdemes magyar meccsre járni.

Az indulat érthető, ám az alapállás torz. Ez a kilencvenvalahány perc ugyanis minden volt, csak „magyar meccs” nem. A játéknak ritmusa volt, a futballisták telis-tele voltak ambícióval, alázattal, semmi (indokolatlan) nagyképűség, egy-egy jó megoldásukból építették föl az (egészséges) önbizalmukat, mi több, ellenfelet, és nem ellenséget láttak a másik oldalon pályára lépett játékosokban.

Mércének ideális a szerda esti futballünep. Ehhez kellene (illene) igazodnia mindenkinek, akinek fontos a honi labdarúgás. A nézők már megtették, esztendők óta nem volt akkora érdeklődés a játék iránt, mint ezúttal. A drukker tudja, mit akar, mire vágyik, köszönet a zalaegerszegieknek, hogy ezúttal megfeleltek a fölfokozott várakozásnak.

Európában most nyilván aktuális téma a magyar futball, ám – maradjunk reálisak – nem a ZTE győzelme, hanem a MU veresége okán. Egy-nulla ide, egy-nulla oda, még mindig az angolok a sztárok, évtizedek szisztematikus, körültekintő, hozzáértő munkája után, ugyan miért változna a helyzet kilencvenvalahány, kudarccal végződött perc után.

Nem valószínű, hogy Manchesterben temetik a csapatot. Arrafelé az ilyesmihez egyetlenegy meccs kevés, csak nálunk természetes, hogy rendre a kivételből csinálunk szabályt. A diadal a zalaegerszegi csapat érdeme, a többi első osztályban játszó tizenegy, hogy csak az elitet említsem, nem tett hozzá semmit sem.

Éppen ezért tekinthetik legföljebb mércének a kioktatásra mindig kész bennfentesek a szerda este történteket, jogalapnak a néző fegyelmezésére semmiképpen. Elvégre jó modor is van a világon, meg ott a valóság is.

A hétvégén a Manchester United a West Bromwich Albiont fogadja, a ZTE Dunaújvárosba megy, s lesz még egy rangadó is nálunk, a Győr–MTK. Meggyőződésem, hogy az Old Tradffordon több néző lesz, mint Dunaújvárosban és Győrött együttvéve. Arrafelé még magasabban van a léc, mégis többször ugorják át, mint leverik.

Több nap, mint kolbász, hogy érthetőbb legyek.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.