Miklós Edit: Nehéz most pozitívnak lenni

2018. január 14., vasárnap 22:04, frissítve: hétfő 09:11

Tizenhárom hónappal az olimpia előtt elszenvedett térdsérülése után még sikerült úgy visszatérnie Miklós Editnek, hogy a jó szereplés esélyével legyen ott a februári téli játékokon, ám a Phjongcshangot egy hónappal megelőző baleset ezt már ellehetetleníti. A 2014-ben Szocsiban lesiklásban hetedik helyezett síző szombaton a világkupa-sorozat ausztriai, Bad Kleinkirchheim-i állomásán bukott, a jobb térdében elszakadt a keresztszalag.

Még éjjel megműtötték; vasárnap délután elértük telefonon, és azt kérdeztük, mennyire mély a csalódottsága, dühös-e valakire vagy valamire. Így válaszolt: – Igazából csak azt bánom, vagy azért vagyok dühös, mert elindultam a versenyen. Valószínű, hogy meg lehetett volna ezt előzni, de a baj előbb-utóbb mindig utolér.

Miklós Edit a szombati szuperóriás-műlesiklás során az utolsó kaput kihagyva haladt át a célvonalon, hanyatt esett, többször megpördült a hátán, majd percekig mozdulatlanul feküdt a havon. Hordágyáról helikopterre tették a mentők, a villachi kórházban megröntgenezték, és végül a tavalyi műtétét is végző kezelőorvosa, Christian Schenk mondta ki, hogy operálni kell. A beavatkozás szombat éjjel sikeresen le is zajlott Schrunsban.

Az ausztriai magánklinikán fogadva hívásunkat kifejtette, hogy bár nem volt a legjobb állapotú a pálya, de el akart indulni, hogy a szombati szuperóriás-műlesiklással is a vasárnapi lesiklóversenyre készüljön, amikorra szintén várható volt, hogy „recsegős, kemény” lesz a pálya. – Edzésnek szántam a szombati versenyt. Ha visszafordíthatnám az időt, akkor persze nem indulnék, de konkrétan nem is vetődött fel, hogy visszalépjek, csak utólag visszagondolva mondom, hogy dönthettem volna így is.

A tavalyi, szinte napra pontosan ugyanekkor történt ausztriai baleset után mindkét térdét meg kellett műteni, ám rehabilitációja jól sikerült, augusztusban már havon edzett, decemberben egy világkupa-14. hellyel bizonyította, hogy újra a legjobbak közé kerülhet. A négy évvel ezelőtti olimpiai siker utáni tételmondatát, miszerint olimpiai érmes, sőt bajnok szeretne lenni, ezután sem engedte el, bár egy idő után bevallása szerint már annyian kérdőre vonták emiatt, hogy a sajtónak kevésbé hangoztatta. – De ettől még a célom ugyanaz, vagyis hogy győztesként térjek haza – mondta lapunknak október végén.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Innen nézve még nehezebb lehet elfogadni, hogy lemarad a februári olimpiáról. A tavaly lezajlott folyamatot áthatotta a példaértékű optimizmusa, ám a nagy bizonyítási lehetőség helyett ismét ez az út vár rá. – Ez a sérülés sokkal inkább megviselt, sokkal rosszabbul esett. De próbálok pozitív maradni, csak így tudok előrehaladni – mondta, majd kérdésünkre beismerte: azért most nem könnyű.

Egyébként a műtét előtt nem érzett nagy fájdalmat, ám hiába remélte, hogy csak a belső szalag sérült meg a térdében, kiderült, hogy a keresztszalag is. Kiemelte, hogy nem rásérült a korábbi sérülésére, a szemében ez egy új sérülés.

„Néha elesünk, de fontos, hogy mindig felálljunk, és folytassuk az utunkat!” – posztolta később közösségi oldalán. A 29 éves alpesi síző három hét múlva állhat lábra, neki most ez a legfontosabb. Jövőre világbajnokság lesz, de ezzel kapcsolatban még nem szeretne nyilatkozni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.01.15.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.