Negyven percen át volt esély a dánok ellen a felemelő varasdi légkörben

2018. január 13., szombat 19:51, frissítve: vasárnap 14:27

Magyarok lepték el a büfét, a bejáratot, a kijáratot, a dohányzásra kijelölt helyeket és a tiltottakat is szombat este, már órákkal a magyar–dán kézilabdameccs előtt, a sportcsarnok környékén. Varasd magyar lett, az M7-esen nehéz volt olyan benzinkútnál megállni, amelynél nem tankoltak, kávéztak volna magyarok, ahogy az este közeledett, a határon egyre nehezebb volt átjutni. Pontosabban egyre hosszabb volt a sor.

Nem mondanánk, hogy fényűző helyre építették a varasdi sportcsarnokot, a nagy sötétségben és hidegben viszont fényt és melegséget árasztott magából. Háromnegyed nyolckor, negyvenöt perccel az Eb-meccs kezdése előtt az ötezres lelátón már voltak vagy háromezren, abból mintegy száz volt dán, egyenpólóba öltözve. Férfiválogatottunk számára hazai környezetet teremtett rajtuk kívül az egész létesítmény, pedig a szurkolók többsége még odakint volt, igencsak jó hangulatban. 

Azt a hangrobbanást viszont nem ők okozták, hanem a szolidabb benti társaság, amely a melegíteni jövő legjobbjainkat fogadta a pálya környékén. Nem sok nehezebb ellenfelet lehetett elképzelni a nyitómeccsre, mint az olimpiai címvédő Dánia, de a tavalyi vb-n, a nyolc közé jutásért is összejött ellenük a bravúr.

Bartók Csabát, a szegediek egykori válogatott átlövőjét délután négy óra tájban még egy Balaton menti benzinkútban láttuk nyugodtan kávézni, este nyolc felé már jóval idegesebbnek tűnt a csarnokban.

Magyar mezben, kifestve, sállal a nyakában többek között fiáért, a huszonegy éves Donátért szurkolt, aki az Eb egyik nagy felfedezettje lehet a felkészülési meccsek alapján. A székelyudvarhelyi édesapáról egyébként e napon derült ki, hogy a Fidesz egyik jelölje lesz a választáson, a szegedi 1-es körzetben. A 2-es körzetben pedig B. Nagy Lászlót indítják.  

Mi egy B. nélküli Nagy Lászlót láttunk itt Varasdon, ő is szegedi, illetve 2012 óta veszprémi, és ezt a világversenyt már a lelátóról nézi. A posztján, a balkezes átlövők között éppen Bartók Donát játszhat többek között, akitől az édesapja félórányi játékra számított. Legalábbis úgy tippelt a balatoni benzinkútnál, hogy ennyit ad neki Ljubomir Vranjes szövetségi kapitány. Az pedig a meccs fele, első világversenyén nem is lenne rossz. 

A kezdésre dugig telt természetesen a csarnok, a dánok ekkor már háromszázan voltak, és mi tagadás, gyönyörűen énekelték a himnuszukat most is. Ami a miénk alatt volt, azt úgysem lehet leírni.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

 

 
Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet
 

 Balkezes átlövő nélkül kezdtek az északiak, nekünk viszont volt a pályán kettő is: Balogh Zsolt a saját pozíciójában, Ancsin Gábor a szélen. Egy következő támadásnál viszont már éppen fordított volt a helyzetük, Ancsin mindjárt hatalmas gólt is ragasztott Landin kapujába, ezzel lett 2-2. Lékai Máté Toft Morten Olsennel vívott gólpárbajt, mindketten irányítók (3-4 ide). Mikkel Hansen rendre belőtte a heteseket. Tíz perc eltelt kapusvédés nélkül mindkét oldalon, végre Mikler fogott egyet. Nekünk viszont nem nagyon akartak hetest ítélni. 

Lassú volt a játék. Ez ugyan nem Vranjes stílusa általában, most nem bántuk, egy északi csapat ellen ez sosem baj.

Az eredmény is ezt mutatta, félidő felénél 8-7 volt oda. A védekezésen volt mit javítani, időt is kért a magyarok szerb-svéd kapitánya. 

A támadásainknál addig inkább a jobbszárny működött, Balogh Zsolttal az élen. Emberhátrányban viszont nagyon könnyen kaptuk a gólokat.  

Érezhetően felgyorsult a játék a félidő hajrájához közel, de tartottuk a lépést a dánokkal, gyors középkezdéses gólra is volt erő, a Bodó Richárd helyére érkező Dzsamáli Imán lőtte. Vranjes forgatta a csapatot, Császár Gábor irányított, Bartók Donát lett a jobbátlövő. És mindjárt akkora gólt ragasztott a jobb felsőbe, hogy édesapja örömében és meghatódottságában arcát a kezébe temette. A következőt már páros lábra ugorva ünnepelte, ezzel lett 14-12, de sajnos oda, mert közben a dánok kapust cseréltek, és Jannick Greennel már meggyűlt a bajunk. 

Négy lövésből három gólnál tartott a pályán lévő Bartók, egyre feljöttek a mieink, miután a közönség nagy örömmel nyugtázta, hogy Mikkel Hansent kiállították.

Ligetvári Patrik üres kapura egyenlített, az egekig emelő légkör uralkodott a csarnokban. Mi, magyar újságírók a szünetben már arról beszéltünk, a szokásosnál is nagyobb bennünk a drukk ilyen közönséget látva, hallva.

A pályán viszont megint könnyen kaptunk gólokat, és elmentek a dánok kettővel, hárommal. A széleken is nagyon veszélyesek voltak, szemben a mieinkkel. Ez volt a különbség. Vranjes időt is kért negyven perc után, tenni kellett valamit, elakadtunk. Mikkel Hansen, a világ egyik legjobbja viszont végleg lemehetett a pályáról egy újabb kiállítás nyomán. Ettől viszont még nem játszottunk jobban, emberelőnyben sem. Négy volt már oda, öt lett negyed órával a vége előtt. Hansen helyén Michael Damgaard és Rasmus Lauge Schmidt lőtte a gólokat, Vranjesnek megint időt kellett kérnie, nem is maradt több ilyen lehetősége.

 
Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet
 

Ancsin szélről volt eredményes, de néhány pillanattal később kiállították, és gólt kaptunk hetesből. Kezdett elmenni a meccs, a kapuba Borbély Ádám jött. Green sajnos továbbra is jól védett.

A csarnokot pedig a dánok éneke zengte be, minden helyzetből gólt lőttek, távolról és közelről is. Tíz volt közte, hazaindultak a magyarok, a vége 32-25 lett. Folytatás hétfőn, a spanyolok ellen. 

„A drukkon már átestem a svédek elleni felkészülési meccseken – mondta a Magyar Nemzetnek Bartók Donát, akinek a személyében egy nyílt tekintetű fiatalembert ismertünk meg. –

Megható volt ezt a közönséget megtapasztalni, de amint elkezdődött a meccs, már csak a játékkal foglalkoztam. A második félidőben a dánok védekezésben változtattak a mi oldalunkon, előrébb jöttek, nehezebb volt gólt lőni. De sok technikai hibát is elkövettünk, ezeket ki kell javítani. Nem hiszem, hogy reális ekkora különbség.”

„Forró fejjel nehéz értékelni – mondta lapunknak Császár Gábor. – A második félidőben nagyon könnyen lőtték a dánok a góljaikat, mi pedig megszenvedtünk értük. Ekkor már nem volt feszes a védekezésünk, pedig az első meccsen még nem fáradhattunk el.”

Ancsin Gábort megviselte a vereség, a földet nézte az interjúzónában, de így is készségesen beszélt velünk. „Végig küzdöttünk, negyven percen át volt esélyünk, de a védekezésünk szétesett, és a dánok kapuscseréje is vitathatatlanul sokat számított. Fel kell állnunk ebből a helyzetből.”

Férfi-Európa-bajnokság, D csoport, 1. forduló

DÁNIA–MAGYARORSZÁG 32-25 (14-12)

Varasd, 5200 néző. Vezette: Gubica, Milosevic (horvátok)

DÁNIA: N. Landin, Green (kapusok), Damgaard 5, Hansen 6 (2), Kirkelokke, M. Landin 2, Lauge 7, Lindberg 2 (2), Mensah Larsen 1, Mortensen 3, Mollgaard, Olsen 3, Svan 1, H. Toft Hansen 2, R. Toft Hansen, Zachariassen. Szövetségi kapitány: Nikolaj Jacobsen

MAGYARORSZÁG: Mikler, Borbély (kapusok), Ancsin 2, Balogh 3, Bánhidi, Bartók 4, Bodó 3, Császár 2, Hornyák, Dzsamáli 2, Juhász, Lékai 5 (1), Ligetvári 1, Schuch 3, Szöllősi Sz., Vilovski. Szövetségi kapitány: Ljubomir Vranjes

Kiállítások: 10, ill. 10

Hétméteresek: 4/4, ill. 2/1

A csoport másik meccsén: Spanyolország–Csehország 32-15 (16-9)

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.