Új seprűként sepregettünk a világbajnok páros ellen

2018. január 23., kedd 20:20, frissítve: szerda 10:39

Sosem gondoltam volna, hogy valaha a seprű, a kő, a talp és a ház szavakat egy szövegkörnyezetben fogom említeni, pláne nem egy sportághoz kötődően. Aztán a Magyar Olimpiai Bizottság és a hazai sportági szövetség szervezésében csütörtökön lehetőséget kaptunk, hogy kipróbálhassuk a curlinget.

Igaz, eleinte tényleg úgy tűnt, részemről csak próbálkozás lesz belőle. Egyrészt, mert előzetesen nem tudtam sokkal többet a sportágról, mint hogy a jégen csúszó köveket némi söprögetéssel kísérve kell célba juttatni, másrészt pedig azért, mert a budapesti kamaraerdei pálya jegén megtett első lépéseimkor úgy tűnt, nagyobb esélye van annak, hogy hanyatt vágódom, mint hogy átérek a „túlpartra”.

Ekkor – első leckeként – azt gyakoroltuk, hogy az ügyetlenebbik lábunkra a műanyag csúszótalpat felhelyezve, a másikkal pedig óvatosan lökve magunkat, hogyan tudunk evickélni a jégen. Erre épült a lökés próbálgatása, aminél már jóval összetettebb a helyzet: a hackből (vagyis a „rajtgépből”) megfelelő test- és seprűtartással kell kilőni, miközben csúsztatjuk magunk előtt a kör alakú, húszkilós követ, arra is figyelve, hogy azt miként engedjük el.

Ráadásul a kő fogantyúját (hát, ezt is biztos másképpen mondják a profik…) úgy kell tartani, hogy azt a kívánt iránytól függően 10 óra vagy 2 óra felé forgassuk, ezáltal kissé megpörgetve lökhessük el.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Egy hajszálon múlik, hogy megfelelően eltaláljuk-e a forgatás és a pördítés mértékét,

de megnyugtatólag hatott, hogy a minket oktató Palancsa Dorottya – aki 2013-ban és 2015-ben világbajnok volt Kiss Zsolttal, ám a vegyes párosok első olimpiai fellépésére a felerősödött mezőnyben tavaly nem tudtak kvalifikálni – elárulta: 12 éve játszik, és még így is előfordul, hogy nem talál be a házba.

Hogy hova? A ház jelenti azt a negyven méterrel távolabb lévő területet, amelyet egy jégre festett céltáblához hasonlíthatnánk. Itt kell azt elérni, hogy a mi köveink uralkodjanak minél inkább középen (egy játszmában, azaz endben nyolc-nyolc követ lök a két csapat, egy olimpiai meccs tíz endből áll, de a további szabályismertetéstől ezúttal eltekintenénk).

 
Széles a seprű-választék
Fotó: Szalmás Péter / MOB
 

Akiknek már ennyi összetevő felemlegetésével elvettem a kedvét a curlingezéstől, azok számára van egy jó hírem: nekem is elég volt négy-ötpróbálkozás, hogy egész jó irányba és sebességgel menjen a kövem. Sőt, amikor később három indexes kollégával csapatba verődve megmérkőztünk a Palancsa–Kiss duóval, az első lökésemkor kiütöttem középről a világbajnok vegyes páros kövét. Ám még le sem csengett a viccelődés a rovatból való átigazolásomról, már a profik három köve csücsült a házban, meg is nyerték az első endet 3-0-ra. A második félidő eredményének ismertetésétől szintén eltekintenék...

Pedig előre tisztáztuk: ők nem söpörhetnek. Aki még annyira sem ismerte a curlinget előzetesen, mint én, az is tudhatja, hogy kívülről nézve ez a sportág legmókásabbnak ható eleme.

– A jó söprés rengeteget számít, a kőnek az irányát és a sebességét is lehet vele változtatni – mondja Palancsa Dorottya,

aki szerint egy erősen söprő (vagyis a jég felületét a kő útja előtt a különleges szövettel ellátott seprűvel intenzíven sikáló) játékos akár négy métert is tud húzni egy kövön. Amúgy egy kezdő is segíthet rajta negyedennyit, de a legizgalmasabb talán azt megtippelni, egy-egy lökésnél kell-e egyáltalán söpörni, s ha igen, mennyit a célba éréshez. A rásegítés elengedése azért is előnyös, mert meglehetősen fárasztó tevékenység ez. Aztán két lihegésem között felvilágosítottak: egy vb-meccsen 60 követ söpör, aki csak söprő játékos.

 

Kamaraerdei Curling Club csarnoka ugyan egyelőre az egyetlen szabványméretű versenytér idehaza (bár bő száz igazolt sportolóra nem is biztos, hogy kell sokkal több), és

csúcsidőszakban húszezer forint a két pálya egyikének a bérleti díja egy órára,

de bátran merjük ajánlani a sportág kipróbálását. Persze fel kell készülni a plusz 3 Celsius-fokos hőmérsékletre: vastag zokni, sapka és sál sem árt – igaz, az öltönyben érkező MOB-elnök, Kulcsár Krisztián is megoldotta, hogy játszani tudjon.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.01.22.

Legolvasottabb cikkek

1

Pethő Tibor, Szathmáry István

Megszólalt az egyik utolsó élő csendőr

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.