Vranjes most jött rá, mennyire súlyos gondok gyötrik a magyar kézilabdát - Magyar Nemzet

Vranjes most jött rá, mennyire súlyos gondok gyötrik a magyar kézilabdát

MN

2018. január 22., hétfő 22:30, frissítve: kedd 06:05

Az elmúlt napok csörtéi – a kéziszövetség igen kritikus közleménye, melyben Ljubomir Vranjes kapitány csalódást keltő bemutatkozásáról írnak, Zsiga Gyula szakmai igazgató M4-es interjúja, melyben a svéd edzőt kritizálta – nem maradtak visszhang nélkül. Az M4 behívta hétfőn stúdiójába Vranjest és Zsigát, hogy mondjanak egymás előtt véleményt a nyeretlen Eb-kiesés tapasztalatairól.

Vranjes Zsiga korábbi szavaira reagálva kifejtette, nem lehetett több időt együtt tölteni a válogatottal. „Ha választhattam volna, három hetet készültem volna a fiúkkal. Más válogatottak is ebben a helyzetben vannak.”

Zsiga azonban a következőt látja: „Volt lehetőség egy kétszer három napos összetartásra augusztusban, de kommunikációs hiba lehetett, hogy erről nem tudott a kapitány. Plusz volt még két nap decemberben, és az összetartások alatt sem használtuk ki a teljes időintervallumot.”

Ezek szerint a szövetség nem Vranjessel karöltve alakította ki a válogatott felkészülési naptárát? Súlyos hiba, ha valóban erről van szó, tulajdonképp nem is igazán érthető, ez hogy fordulhatott elő.

A svéd tréner ugyanakkor nem gondolja, hogy néhány plusznap komoly változást eredményezett volna a játékban. „Nem tudtam minden összetartás-lehetőségről, de nem hiszem, hogy egy válogatottnál ez így megy. Vannak olyan napok, mikor a klubok elengedik a játékosokat, máskor nem. Nem egy-két nap befolyásolja a dolgok alakulását egy ilyen fiatal csapatnál, ide három év kell.”

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Majd jöttek a szakmai kifogások: „Ha a csapat visszarendeződésével ilyen gondok vannak, akkor ezzel komolyabban foglalkozni kell. Bizonyos hibákat megértek, másokat nem, mert túl jók a játékosok, hogy ilyeneket elkövessenek.”

Vranjes kérdésre elárulta, nem ment el Dabasra, Budakalászra vagy Tatabányára, hogy megnézze a lehetséges kerettagokat, mert napi szinten hosszú órákon át figyelte a médiát. „Harminc éve vagyok ebben a szakmában a nemzetközi csúcskategóriában, miért lett volna erre szükség? Nincs meg a magas minőség a magyar bajnokságban; ha megnézek hat-hét meccset, el tudom dönteni, kitől mire számíthatok.”

Valljuk be, ez azért durván hangzik. Ha csak a magyar futballválogatottra gondolunk, a nemzetközi klasszis edzőink, Lothar Matthäusnak vagy épp Erwin Koemannak sem fájt kimenni az MTK vagy a Debrecen pályájára játékosmustrára, hisz élőben, játék közben lehet csak eldönteni, ki mire képes, felvételről kevéssé.

A kapitány problémaként hozta fel a nemzetközi rutinnal bíró válogatott játékosok visszavonulása nyomán keletkezett hiányt. „Ahhoz, hogy azt a szintet elérjük, ahol ők játszottak, hetven-nyolcvan nemzetközi meccset kell évente játszani. Ez kevés játékosnak van meg jelenleg. Vannak olyan dolgok, amelyeken lehet változtatni, de szerintem majdnem mindent tökéletesen csináltam.”

Majd jött az egyik legkényesebb pont, legjobbjaink fizikai felkészültsége. A svéd tréner nem kímélt:

„A játékosoknak jobb fizikai állapotban kell lenniük. Tíz-tizenöt percnél nem bírnak többet, kifulladnak a folyamatos védekező-támadó játékban, s ekkor hibáznak. Szeretném tudni, hogyan edzenek a klubokban, mert ez nem elég. Amikor már hozzám kerülnek a játékosok, én nem fizikai képzést szeretnék nyújtani nekik, hanem taktikait.”

Zsiga ekkor arra a kérdésre, hogy mindent száz százalékig jól tett-e Vranjes, diplomatikusan úgy felelt, a szövetségnek az a célja, hogy minden körülményt a lehető legjobbá varázsoljanak a csapat körül. Ő a klubok és a kapitány közti kommunikációt tenné hatékonyabbá.

De Vranjes nem állt le, egy új problémát kezdett boncolgatni, azt, amelyet már évek óta látni a férfiaknál, és már Mocsai Lajos is kifogásolta kapitányként. Nincsenek univerzális játékosaink. „Van, amit már elkezdtem átalakítani, például a Veszprémben csak védekező Schuch Timuzsint támadásnál is be-bevetettem. A játékosok zöme nem játszik kétirányú kézilabdát. Nagyon sok fiatal játékost, csapatot néztem, mióta idejöttem, senki sem tanítja nekik, hogyan kell védekezni, csak azt, hogyan kell támadni. Ez vicc, huszonéves korban nem tanítani kell a védekezést, addigra már tudni kell védekezni. Őszintén, nem láttam a tizenhét-tizenkilenc éves tehetségeket, hol vannak? Azért vagyok itt, hogy a magyar kézilabdát felhozzam, de amikor ezt a sok gondot hallom, az azt jelenti, hogy nagyon sok munkára lesz még szükség. Beszélnem kell a klubedzőkkel, egyedül nem tudom megoldani a problémákat.”

Zsiga erre annyit tudott reagálni, hogy már a nevelőklubokban oda kellene erre figyelni. Persze, ha „Ljubónak” van olyan gyakorlata e téren, amely már bevált, akkor a terjesztésében segít a szövetség. Itthon már elkezdték megpróbálni átformálni a rendszert, hogy ne csak támadni tanuljanak a játékosok. Vannak fiatal tehetségeink, de nem kapnak lehetőséget a klubokban, ennek a gondnak a megoldásán is dolgozik a szövetség.

A sztárklubok nem játszatják a kiemelkedő tudású fiatalokat, viszont az ő bérük már olyan magas, hogy a kisebb magyar egyletek ezt nem tudják kifizetni – mondta Zsiga.

Nos, erre már tényleg nem lehet mit mondani, ezek szerint már nemcsak a magyar focista fiatalok vannak elkényelmesedve a hatalmas fizetésekkel, de a kézisek is. Más ország válogatottjai, klubjai ezt valahogy képesek megoldani.

Mondjuk arra is azért sokan kíváncsiak, hogy a milliárdokból működő, Mocsai Lajos és fia, Tamás által vezetett Nemzeti Kézilabda Akadémia mikor kezdi el ontani végre a tehetségeket, ugyanis már 2013 óta működik.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.