Zombi lett, és orvoshoz megy Stojan Ivkovic

A lemondó szolnoki edző szerint a jövőben még kevésbé egyeztethető össze a kapitánysággal a klubfeladat

2017. január 10., kedd 22:06, frissítve: szerda 13:58

Stojan Ivkovicnál mostanában vagy nagyon fényesre sikerül valami, vagy sehogy. Tavaly februárban a mindössze négy hónapig hivatalban lévő Pór Pétert követve ült le a Szolnoki Olaj kispadjára az addigi szakmai igazgató (már amennyire délszlávnál is délszlávabb habitusával ülni szokott rajta), és vezetőedzőként hozta a kötelezőt a Tiszánál, megnyerte az Olajjal a bajnokságot. Nyáron átment szövetségi kapitányba, és az Eb-selejtezők előtt is járta Európát a felkészülés részeként, sorozatos vereségekkel jókedvre derítve hazai ellenségeit, akikből van bőven. Az ősz elején azonban el is csendesítette őket, tizenhét éve nem látott sikert elérve: az Eb-selejtezőkön hatból hat győzelemmel (köztük a favoritnak vélt Macedóniát idegenben is megverve), látványos játékkal jutott ki az idei kontinensbajnokságra.

A családjával Kecskeméten élő Ivkovicnak ezután jött újra Szolnok, mostanáig hat győzelemmel és hat vereséggel az NB I-ben, ami arrafelé nagyon kevés. Az utolsó csepp a szegedi kudarc volt, egy hónapon belül másodszor is lemondott, és ezt ezúttal el is fogadták.

– Ha valamit másképp csinálnék, akkor az egyvalami: a válogatottat és a Szolnokot nem lehet együtt vezetni, két ilyen feladat egyszerre túl meredek – mondta a Magyar Nemzetnek a szakember. – A tavalyi bajnoki döntő után, júniustól felpörögtünk, tizenöt országban jártunk, ennyi helyen akkor is elfárad az ember, ha csak egy kávét iszik. Óriási terhet jelent a klubmunka mellett. Kellett volna két hónap a felkészülésre a klubnál, lépésről lépésre fejlődhettünk volna így, de nekünk a válogatott után erre nem volt időnk. Két hónap alatt egy edző látja, min kell változtatni taktikailag, mentálisan. Mi azonban elkezdtük játszani a meccseket, szerda, szombat, szerda, szombat.

Stojan Ivkovic úgy érzi, a klubnál semmi sem jött össze, a válogatott játékosok „hullafáradtak” voltak, és a külföldiekkel sem volt minden rendben. Bevallása szerint hatalmasat hibázott a kiválasztásnál, de úgy látja, egy-két korrekcióval a keret gondjai megoldhatók. (Immár Kmézics Zorán vezeti a csapatot, James Kinney-vel szerződést bontanak, és a klub honlapján olvasható, hogy további személyi változások is várhatók. Máris szerződést kötöttek Darry Bryanttel, aki a PAOK Szalonikitől érkezik.) A volt szakvezető úgy látja, ahogy január végén a nagyon erős Bajnokok Ligájában befejezi a csapat a szereplését (12 meccsből egyet nyert eddig), a válogatott játékosok is pihentebbek lesznek.

Amikor a problémás emberekről kérdeztük, inkább magáról beszélt: – Huszonöt éve vagyok Magyarországon, eljött ez a pillanat is. Minden edző életében van ilyen, hibázol és nem megy tovább. Nem jöttek az eredmények, nem játszottunk jól, ez teljesen az én felelősségem. Az utolsó hat év így is gyönyörű volt, extra jól sikerült, de Szolnokon magasan van a mérce, és mi nem tudtunk teljesíteni a bajnokságban.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Levonta a tanulságokat, így a jövőben a kapitánysága idején nem vállal klubedzői teendőket máshol sem. – A következmény az, hogy a válogatottat és egy klubot nem szabad egyszerre edzeni ugyanannak az embernek. Ez rosszabb is lenne mostantól, mert változik a rendszer, és nem nyáron lesznek az Európa-bajnokság selejtezői, hanem a szezon közben – magyarázta. – Én zombi lettem, most pihenek, orvoshoz megyek, mert ötven fölött járok.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.01.10.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.