2017. december 14.,
csütörtök, Szilárda napja

Hász Róbert

Hász Róbert

tovább

Hász Róbert

Az utolsó temetőcsősz

Az én sírjaimat soha nem verte fel a gaz. Itt nincs hátrahagyott szemét, üres üveg vagy szanaszét cigarettacsikk.

Hász Róbert

Élünk, komám

Füleki háborús veterán volt, olyan résztvevője a második világháborúnak, aki aktív harcosként megjárta a front mindkét oldalát.

Hász Róbert

A harmadik könyv

A régi asszonyok kézzel írott receptgyűjteménye a legrészletesebb naplónál is többet őriz és mond el róluk.

Hász Róbert

A karácsonyi lunda

Tudod, melyik volt életem legkeservesebb időszaka? ’94 ősze és tele.

Hász Róbert

Kincshalász a limesen

Nándor, miként egy újkori aranyásó, amikor csak ideje engedte, felült a robogójára, és elpöfögött vele a sáncok irányába.

Hász Róbert

Diplomás szegénység

„Az egyik fele diplomás, a másik fele analfabéta. Kell-e ennél pompásabb elosztás?”

Hász Róbert

A szabadság Nesszosz-inge

„Sose hittem volna, hogy egyszer férjhez megy, éppen ő, a Fekete Angyalunk, aki annyira megvetette a házasság intézményét.”

Hász Róbert

Sosam kuja, sosam kuja, kevet…

Xántus János, akárcsak Old Shatterhand, tanárból lett a Pacific-vasút mérnöke, mindenütt békét teremtett, számos indián barátot szerzett.

Hász Róbert

Káposztatorzsák Balzac fején

Amikor az irodalmi harcokat még lerágott csontokkal, kolbásszal és krumplihéjjal rendezték le.

Hász Róbert

Góóóóól, góóóóól, góóóóól!

„Amikor a válogatott hosszú évtizedek után kijutott végre a vébére, nagyapáék házában háromhetes készenléti állapot lépett életbe.”

Hász Róbert

Együtt a buszon

„Olyan kevesen vagytok magyarok, mégis annyifélét csináltok. Hogy van ez?”

Hász Róbert

A kútásó légiós

Mindenféle legendák keringtek a kútásó Fercsiről, míg ki nem derült, hogy „ötvenhatos”. Hász Róbert írása.