Szociális cirkusz

2016. február 6., szombat 14:20, frissítve: hétfő 18:37

A hátrányos helyzetű, illetve speciális igényű fiatalok hóna alá kíván nyúlni a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. és a Magyar Zsonglőregyesület. Azt találták ki, hogy ezentúl artista- és zsonglőrelemekkel kombinált ügyességi foglalkozásokat szerveznek majd rászoruló gyerekeknek, ez ugyanis a tapasztalatok szerint jótékonyan hat az ifjú páciensekre. A jelszó: ne csak nézzék – csinálják is a cirkuszt.

Számos felmérés igazolja, hogy a cirkuszi elemek élményterápiaként való alkalmazása még a kacifántosabb eseteknél is csodákra képes. A tervezett „szociális cirkusz” (így nevezik majd a leendő attrakciót) az atlétikai készségek fejlesztése mellett kiváló alkalmat nyújt az érintett szellemének pallérozására, akárcsak a közösségépítésre, sőt, az önbizalom erősítésére is. A testközeli csinnadratta ugyanis gyorsan feloldja a gátlásokat. Arról nem is beszélve, hogy segítségével könnyebben kezelhető lesz a sajtkukac típusú (túlmozgásos, hiperaktív) gyermek is, aki az iskolai tanórákon eddig örökké a padok alatt kúszott, mászott, a nagyszünetben pedig az épület ereszcsatornáin…

Bár a hír csak mintegy mellékesen említi, én azt is fontosnak tartom, ha nem a legfontosabbnak, hogy a „szociális cirkusz” a tervek szerint felnőttek számára is hozzáférhető lesz. Ugyanis ebben a kategóriában is rengeteg ám a kezelésre szoruló, túlmozgásos páciens, némelyikük kifejezetten súlyos, azonnali beavatkozást igénylő eset. Elég egy pillantást vetni a hazai közállapotokra… (A szociális cirkuszt elsőre „szocialista cirkusznak” írtam. Csak tudnám, miért…)

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.02.06.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.