„Egy mackós nézésért le tudok menni kutyába”

2016. november 23., szerda 17:40, frissítve: csütörtök 10:55

Villámkérdések és őszinte válaszok lélekről, életről, döntésekről – csak felnőtteknek. Aki válaszol: Bede-Fazekas Szabolcs, a Pesti Magyar Színház színművésze.

– Macska vagy kutya?
– Kutya. Volt már, és imádom, de most macskánk van. Ezért vagyok most kicsit zavarban. Szóval igazából mindkettő.

– Ha visszamehetne az időben, hova menne?
– Sehova, itt jó, ahol vagyok.

– A szüleim…
– Elég nehéz életük volt, de mindent, amit nem tudtak pénzben vagy tárgyiasított formában megadni, azt pótolták szeretettel. Rengeteget kaptam tőlük, leginkább arra tanítottak meg, hogy ez a legfontosabb, illetve az, hogy odafigyeljünk másokra. Nagyon szeretem őket, nekik köszönhetem azt, hogy az vagyok, aki vagyok.

– A ház, amelyben felnőttem…
– Egy öreg, zegzugos, belső gangos ferencvárosi bérház.

– A kocsim…
– Mercedes.

– Mi az, aminek nem tud ellenállni?
– A gyerekeimnek. Igyekeznek ezzel vissza is élni, én pedig igyekszem őket kordában tartani. De sajnos könnyen elcsábulok, és engedek nekik, egy mackós nézésért le tudok menni kutyába.

 
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
 

– Hogy van?
– Köszönöm, mindig jól.

– Mi a legtöbb, amit eddig elért az életben?
– Hogy találkoztam Istennel. Hiszek benne, és abban is, hogy neki köszönhetem a családomat.

– Mire a legbüszkébb?
– Természetesen rájuk. A két csodaszép, hihetetlen gyerekemre, akik mindketten fantasztikus egyéniségek.

– Ki a kedvenc rajzfilmfigurája?
– Nem nézek rajzfilmet, de gyerekkoromban Frakk volt a kedvencem. Illetve nem, a Futrinka utca lakói. Talán mert az volt az első mese, amelyet a tévében néztem, és amelynek értettem a történetét.

– Mi a kedvenc illata?
– A Balaton illata augusztusban. Gyerekkoromban rengeteg időt töltöttünk a tónál, ma is tébolyult szerelmese vagyok.

 
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
 

– Hogyan szokta kipihenni magát?
– Alvással, illetve a gyerekekkel sétálva, a kertben időt töltve. A legnagyobb pihenés az, amikor velük lehetek kint a szabadban.

– Melyik utazására gondol vissza legszívesebben?
– Nagyon szeretem az Adriát, úgyhogy minden percre, amelyet ott töltöttem. Egyszer az unokaöcsémmel majdnem három hétig voltunk Sibenikben, ahol gyakorlatilag csak kerékpárral közlekedtünk. Csodálatos volt.

– Milyen tehetséget hiányol magából legjobban?
– Hogy nincs nyelvérzékem.

– Milyen emlékezetes dolgot vásárolt az utóbbi időben?
– Nem ragaszkodom a megvásárolt tárgyakhoz, inkább azokhoz a dolgokhoz kötődöm, amelyeket kaptam valakitől, amelyekhez valamilyen emlék fűz. Ilyen például a feleségemtől kapott medál. Vásárolni csak szükségből szoktam.

– Mi volt a kedvenc tantárgya?
– Az irodalom, mert nagyon szeretek olvasni. A könyvekre magamtól kaptam rá: volt egy időszak, amikor elég messze laktam az iskolától, mindennap egy órát kellett utaznom hévvel. Akkor kezdtem el sokat olvasni, ez a szokás pedig máig megmaradt.

– Mondjon egy viccet!
– Egy viccet? Ezzel most megfogott.

 
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
 

– Milyen cipőt hord legszívesebben?
– Papucsot.

– Mi volt a legnagyobb büntetés, amit kapott?
– Nem tudom büntetésként fölfogni a dolgokat, mindennek oka van, legyen az jó vagy rossz. Leginkább talán az, hogy az ember tanuljon belőle, bölcsebb legyen.

– Milyen tulajdonságot szeret leginkább egy nőben?
– Az anyai ösztöneit.

– Ki a kedvenc filmrendezője?
– Ujj Mészáros Károly, aki a Liza, a rókatündért is rendezte. Ha külföldit kell mondanom, akkor talán Oliver Stone, nagyon csípem a munkáit. De szeretek másokat is. Kedvencet inkább a filmek közül tudnék kiemelni: a Volt egyszer egy Amerika. A szesztilalom idején, rendkívül jó világban játszódik, olyan örök érvényű dolgokat boncolgat, mint a barátság, a hűség és a szerelem.

– Kitől tanulta a legtöbbet?
– Édesanyámtól.

– Ki vagy mi lenne a következő életében?
– Ugyanaz, ami most, és azért, mert minden jó így, ahogyan most van.

– Hogyan szeretne meghalni?
– Azt a jó Isten döntse el.

Névjegy

Bede-Fazekas Szabolcs 1993-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, utána, bár hívták a Nemzeti Színházba és a Budapesti Kamaraszínházba is, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja lett. 1996-ban a Nemzeti Színház társulatához szerződött, 2000-től a Pesti Magyar Színház művésze. Vendégművészként játszik a Játékszín, a Piccolo Színház és az Utolsó Vonal Társulat előadásaiban. Láthattuk egyebek közt az Angyalbőrben és a Tűzvonalban című sorozatban, a Valami Amerika és a Liza, a rókatündér című filmben is.

Legolvasottabb cikkek

Szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.