Rózsafa kávésasztal

2016. december 29., csütörtök 05:32, frissítve: csütörtök 08:06

Villámkérdések és őszinte válaszok lélekről, életről, döntésekről. Aki válaszol: Judie Jay énekesnő.

– Mi az első emléke?
– Egy fekete, kemény páncélú bogár, amely akkor borzalmasan nagynak tűnt, mászik felém a babaágyon. De nem féltem, s a mai napig nincs bajom a bogarakkal. A pókokkal más a helyzet, nem szeretek hozzájuk érni, de őket is élve teszem ki a lakásból.

– Mit köszönhet a szüleinek?
– A testvéreimet. A zenei érzékenységemet, a maximalista lényemet és a gondolkozásmódomat.

Névjegy

Maitinsky Judit 1979-ben az algériai Bordzs-Minajelben született. Kilencéves korában apja gazdasági diplomataként Kanadába került, így a család Torontóba költözött. Tizennyolc évesen kezdett zenélni Judie Jay néven. Első saját együttesét Travelin’ Reptile Show néven hozta létre. „Dzsesszklubokban, az A38 hajón vagy éppen a Magyar Rádió szimfonikus zenekarával és kórusaival gyakran lép fel. A zenélés mellett kórházi szakápoló, dolgozott félintenzív osztályon, majd krónikus belgyógyászaton, neurológiai mozgásrehabilitációs osztályon.

– Az ingatlant kivéve mi a legdrágább dolog, amit vásárolt magának?
– Egy indiai rózsafa kávésasztal. Húsz évvel ezelőtt ötvenezer forintba került. Egy kirakatban láttam meg, és rácsodálkoztam. Bementem a boltba, s azt mondtam, kérem, mire azt felelték, hogy ötvenezer forint. Az akkor egy átlagember több hónapi fizetése volt. Mivel nem mertem visszakozni, megvettem.

– Mit szeret a hivatásában?
– Mindkettőben ugyanazt. Merthogy hiába vagyok énekes, főállásban kórházi, rendelőintézeti ápolóként dolgozom. Azt szeretem, hogy tudok adni, ha úgy tetszik, segíteni. Ápolóként bajban lévő, beteg, elesett embereken segítek, s amikor egy bárban énekelek, vagy a zenémet hallgatja valaki, akkor is segítek, hiszen azért vannak ott, azért hallgatnak zenét az emberek, mert valamit el szeretnének engedni. A segíteni akarás, számomra mindig központi kérdés volt.

– Macska vagy kutya?
– Kutyát kell mondanom. Volt több is: pulim, német dogom.

– Mi volt a legrosszabb munkája?
– Néhány hónapon át telemarketinges voltam egy utazási ajánlatokat közvetítő cégnél. Én ellenőriztem azt, hogy a dolgozók mennyire udvariasak az ügyfelekkel. Aztán a cég egyik napról a másikra megszűnt. Mentem másnap dolgozni, és az iroda üres volt. Persze nem fizettek ki senkit sem.

 
Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet
 

– Milyen szuperhősképességet szeretne magának?
– Szeretnék? Hát van. Tíz másodperc alatt bármin fel tudjam húzni magamat. Hogy mit szeretnék még? Belelátni az emberek gondolataiba.

– Ki játszaná az életéről szóló filmet?
– Bette Midler. A nyolcvanas évek ikonikus amerikai színésznője, mellesleg popénekes is.

– Kedvenc szava és illata?
– Kedvenc szavam a remek. Szerintem remek. A kedvenc illatom a frissen mosott ruha illata.

– Álmai vacsorájára kit hívna meg?
– Úgy szeretek egyedül lenni mostanában, hogy valószínűleg senkit sem. Talán egy már nem élő családtagot.

– Mit változtatna a múltjában?
– Egyszer elszöktem otthonról, de úgy, hogy a Csellengők televíziós műsorban kerestek. Hát ezt már nem tenném meg a szüleimmel.

 
Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet
 

– Ha időben visszamehetne a múltba, hová menne?
– Az a bajom, hogy mostanában annyi fizikával foglalkozó filmet nézek, hogy előugrik a blokkom: nem lehetséges.

– Milyen emlékezetes dolgot vett mostanában?
– Jófajta töpörtyűt a boltban. Kifejezetten jólesett.

– Miben szokott kételkedni?
– Magamban. De folyamatosan.

– Kedvenc könyve?
– Mika Waltari finn írótól a Szinuhe. Kevesen tudják róla, de megérdemli, hogy elmondjam: bár sohasem járt Magyarországon, a finn–magyar barátság jegyében egykor jelentős összeggel támogatta a fóti gyermekvárost.

– Hol szeretne most lenni?
– Hát itt! Ugyanígy kettesben beszélgetve.

– Mikor volt a legboldogabb?
– Harminchárom évesen. Akkor úgy tűnt, minden úgy megy, ahogy mennie kell.

– Mi a legbűnösebb élvezet az életében?
– Huhhúúúú! Ha én azt elmondhatnám…

Legolvasottabb cikkek

Szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.