Mutatjuk, milyen a jó futócipő

2015. november 11., szerda 15:51, frissítve: hétfő 10:36

Futócipő és futócipő között óriási a különbség, és nemcsak abban a tekintetben, hogy melyik gyártó készít valóban minőségi terméket és melyik nem, hanem abban is, hogy milyen célra és milyen lábra kell a lábbeli. Szín alapján még a legelismertebb cégek cipői közül sem szabad választani, mert ha a termék nem megfelelő, hiába kerül egy vagyonba, nem nyújtja a tőle elvárt védelmet.

Kemény, merev talpú lábbeliben nemhogy futni, de még kocogni sem jó. Ezek fokozzák a sérülésveszélyt, és nem olyan a kiképzésük sem, mint a sportcipőké, futócipőké. Utóbbiak azért is hasznosak, mert csökkentik az ízületek terhelését, védik a gerincet.

Új rovatunk, a Tornasor
A most elindított Tornasor a szabadidősportok kedvelőinek rovata, ahol a testmozgást, az egészségmegőrzésnek ezt a formáját választó olvasóink tájékozódhatnak a legkülönfélébb témakörökben. Tippek és trükkök a futópályáról, a konditeremből, jóga, fitnesz és más sportágak az oldalon. Célunk, hogy a sok hasznos ismeret mellett tudományos igényű cikkek is megjelenjenek itt, amelyek abban segítenek, hogy a testedzés minél hatékonyabb legyen, a helyes gyakorlatot alakíthassuk ki a napi edzésrutin során, a káros praktikákra pedig szintén fel szeretnénk hívni a figyelmet. Cikkeinket megannyi szakértő, a testkultúrában avagy a sportorvoslásban jártas szakember bevonásával készítjük el, hogy a lehető legkörültekintőbb tanácsokat tudjuk adni az érdeklődőknek.

Akkor hajrá, ki a fotelből!

„A nem megfelelő lábbelik miatt a teher nem egyenletesen oszlik el, emiatt pedig minden egyes lépésnél nagy ütés éri a gerincet és az ízületeket, többek közt a térdet. Ez azért gond, mert fokozza a kopás kockázatát” – mondja Podlovics Ágota reumatológus főorvos. A félreértések elkerülése végett külön kiemeli, hogy az ésszel végzett sportolástól nem kell félni, mert az nemhogy nem árt az ízületeknek, hanem éppen hogy használ. Ennek oka, hogy mozgás hatásra több ízületi folyadék termelődik, ez a kocsonyás anyag pedig a „kenőolajként” komoly szerepet játszik az ízületek védelmében, a későbbi porckopás megelőzésében.

Élet a színen túl

A futócipő tipikusan az a termék, amelyet nem szabad szín szerint választani, hiába passzol ugyanis remekül a ruhához, az ízületeket ettől még tönkreteheti. A futótárs tapasztalata sem jó kiindulási pont, hiszen az, hogy neki valami megfelel, nem jelenti azt, hogy másnak is jó. Az egyes termékek között hatalmasak a különbségek. „Több gyártónak is van profi futócipője, de eleve már az egyes cégek különböző technológiákat alkalmaznak. Mindegyik jól működik, azt kell kiválasztani közülük, amelyik az adott lábtípusra a legmegfelelőbb” – mondja Krekács László testnevelő tanár és atlétikaedző, a Nyúlcipő futóbolt tulajdonosa. Hozzáteszi, hogy a technológia nem az egyetlen különbség, lévén a gyártók cipőin belül több kategóriát is el lehet különíteni. Létezik úgynevezett stabil típus, amely a befelé dőlő bokához való, illetve olyan semleges típus, amely a normál és a kifelé dőlő lábra megfelelő. Van naturális vonal is: utóbbiak hagyják szabadabban, természetesebben mozogni a lábat, az ilyesmi már a mezítlábas futáshoz hasonlítható. Ezek nem támogatják a lábat, nem adnak alátámasztást, és csillapításuk is kisebb.

Matek a cipővel

Cipőválasztáskor figyelembe kell venni, hogy ki milyen sebességgel fut, és azt is, hogy hány kilométert pipál ki hetente, abból számítva pedig évente. Ennek oka, hogy a cipők jellemzően 800-1500 kilométerig tartják minőségüket, ezt követően már romlik a csillapítási, tartási képességük. Például aki csak heti néhányszor fut rövidebb távokat, annak nem biztos, hogy érdemes olyan cipőre többet költenie, amelyet elve arra terveztek, hogy valaki éjjel nappal nyüstölje, hiszen úgysem használja ki. Aki viszont napi négy kilométert fut, annak inkább érdemes ilyesmit vennie és egy évig használnia, mint félévente új lábbelibe beruháznia. Velük szemben azoknak, akik csak hetente futnak ennyit, bőven jók azok a cipők, amelyek 800 kilométerig vannak „hitelesítve”, hiszen még azokat is lehet néhány éven keresztül hordani. Azért nem négy évig, mert az anyag állásban is öregszik, nemcsak használat közben.

Az ajánlott kilométer után a cipőket mindenképpen le kell cserélni, akkor is, ha amúgy „még szépek”. A határokat a tapasztaltabb futók már maguktól érzik, de a kezdőknek számolgatniuk kell a távokat is. A cserét még az élettartam vége előtt meg kell ejteni: az ideális az, ha új cipőt már akkor beszereznek, amikor a régi garantált kilométereinek felénél-háromnegyedénél tart. Innentől kezdve hosszabb távokhoz már szerencsés az újat használni, és csak a rövidebbekhez húzni fel a régit. A távszámolgatás ugyan fölösleges mateknak tűnhet, az ízületvédelemben fontos szerepet játszik.

Tömegtől a stílusig

A futási stílus cipőválasztáskor ugyancsak sokat nyom a latban, vannak ugyanis olyan technikák, amelyek bizonyos ponton túl fokozott igénybevételt jelentenek. Ezekhez ugyancsak érdemes külön lábbelit beszerezni. Nézni kell a terepviszonyokat is. „Annak, aki kemény talajon fut – és ez nemcsak aszfaltot jelent, hanem döngölt, nagyon kemény talajt, sőt akár egyes rekortánpályákat is –, aszfaltra való futócipőt kell vennie, a terepfutónak ettől eltérő modellre van szüksége. Itt fontos a jó kapaszkodóképesség, a felső rész nagyobb strapabírása. Ezeknek a cipőknek a stabilitásuk is jobb, csillapítóképességük viszonyt kisebb, lévén ez esetben arra kevésbé van szükség” – emeli ki Krekács László.

Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet

Választásnál fontos szempont a testtömeg is: például egyes termékek középső talprésze puhább, lágyabb anyagból készül, ezek nagyobb tömegű futónak nem feltétlenül megfelelők, mert esetükben nem nyújtanak kellő csillapítást. Ez hosszabb távon nemcsak a lábnak káros, a cipő is sokkal hamarabb tönkremegy miatta.

Fűzési típusból is többféle van, például a triatlonosoknak hasznosak az úgynevezett gyors fűzős modellek. Bizonyos esetekben jók azok az elasztikus fűzők is, amelyeket már több gyártó is készít: ezek akkor praktikusak, ha valaki hosszabb távokat fut. Ilyenkor előny, hogy a fűzők menet közben is engedni tudnak, így amikor a láb dagadni kezd, nem szorítják el.

Pillantás a kamerába

Még az utcai lábbelik beszerzésekor is fontos, hogy az ember ne csak a méret kiválasztása végett vegye fel őket, hanem meg is tegyen bennük néhány lépést. Mindez a futócipőknél végképp elengedhetetlen, ráadásul esetükben nem is néhány lépésről, hanem komolyabb tesztelésről van szó. Ennek során nemcsak a viselő érzi a különbségeket, hanem a felkészültebb, futásban jártas eladó is kiszúrhat dolgokat.

Néhány gyorsan elvégezhető gyakorlat alapján például már szemrevételezéssel is meg lehet állapítani, kinek milyen típusú futócipő lehet jó, egyáltalán melyeket érdemes felpróbálni. Nyugat Európában már elterjedtek azok a technológiák is, amelyek nálunk még csak két-három, futókra specializált boltban elérhetők. Ezek egyik eleme egy futópad, amelyen a delikvensek mezítláb vagy korábbi futócipőjükben futnak, másik eleme pedig egy kamera, amelynek felvételét szoftveresen is elemzik. Ezzel jól kimutatható, hogy merre mozog a boka és a térd, mennyire dőlnek befelé. Az emberek nagy többségének például kicsit befelé dől a bokája, ami valamilyen szinten természetes, az viszont mindig kérdés, hogy ennek mértéke milyen, illetve hogy a dőlés a lépésfázis melyik részében történik. Ha túlzott, akkor mindenképpen olyan cipőt javasolt viselni, amelyben a belső alátámasztás ezt korrigálja.

A mozgáselemzés során a lépéseket ki lehet kockázni, lassítani lehet, szoftver segítségével pedig be lehet rajzolni ízületi szögeket is. Ebből látható, hogy az ízületek melyik mozgási fázisban hogyan viselkednek, hogyan terhelődnek. Ha a mozgási képet már elemezték, és kiválasztották az ajánlható cipőt, akkor a tesztet azzal is megismétlik. Ezt lehet összehasonlítani az eredetivel, az eredményből pedig kiderül, hogy azokban az esetekben, amelyekben valamilyen korrekcióra volt szükség, sikerült-e megoldani.

Legolvasottabb cikkek