Csak megenni nem tudta a dinamitot a lengyel Mata Hari

A kalandos életű titkos ügynök még James Bond alkotóját is inspirálta

2017. szeptember 24., vasárnap 12:23, frissítve: hétfő 18:55

Képzeljünk el egy nőt, akiről volt főnöke az angol hírszerzésnél (MI6) azt nyilatkozta: csak megenni nem tudta a dinamitot, azt leszámítva bármire képes volt vele. De kiválóan bánt a késsel és a pisztollyal is, és nem jött zavarba akkor sem, ha meg kellett fojtani valakit. Ki volt valójában ez a kivételes kém, akit szokás Winston Churchill kedvenc ügynökeként is emlegetni, egyúttal pedig James Bond legelső szerelmének, Vesper Lyndnek szolgált az előképéül? Szerelmem, a háború (Wojna, moja miłość) címmel nemrég tévéjáték készült a lengyelek Mata Harijáról.

A londoni Shelbourne Szállóban járunk 1952 júniusának egyik éjjelén. A filmre rögzített színielőadásban megelevenedik Krystyna Skarbek életének jó pár korábbi akciója és háborús eseménye – közöttük budapesti működésének részletei –, valamint számos romantikus kalandja. A két érdeklődési kör gyakran össze is ért, a magyar fővárosban például egy másik híres kém, egyben akkori szerelme, Andrzej Kowerski (Andrew Kennedy) társaságában tartózkodott, és részt vett a lengyel hadifoglyok nyugatra menekítésében. A visszaemlékezések során előkerülnek a háborút követő évek fontosabb történései is: a kémnő ekkor légiutas-kísérőként találta meg addigra már erősen vágyott nyugalmát. Ami lehet, hogy csak a látszat, hiszen a darab szerint megismerkedik üldözőjével, Muldowney-val, s ez rá nézve igen kellemetlen következményekkel is járhat…

A gyors kézzel felskiccelt összefoglaló alapján is kitűnik, hogy Krystyna Skarbeknek mozgalmas és fordulatos élet jutott osztályrészül. 1908. május elsején, viharos éjszaka született a délkelet-lengyelországi Trzepnica településen. Apja földbirtokos volt, anyja vagyonos zsidó bankárcsaládból származott. Kislányként már magabiztosan lovagolt és vadászott. Érettségiznie nem sikerült ugyan, de az apácák vezette iskolában tökéletesen elsajátította a francia nyelvet, aminek később nagy hasznát látta. 1930-ban indult a Miss Polonia szépségversenyen. Ugyanebben az évben – apja halálát követően – a család Varsóba költözött. Addigra már jelentősen el is szegényedett a família, a lánynak is munkába kellett állnia. A Fiat-gyárban kapott állást, ami abból a szempontból jó volt, hogy itt esélye nyílt módos férfiakkal ismerkedni. Három év múlva az iparos Gustaw Gettlich vezette oltár elé, a frigy azonban nem bírt ki többet fél évnél. 1938-ban hozzáment második férjéhez, az író, gyerekkönyvszerző és utazó Jerzy Giżyckihez, aki vélhetően a brit hírszerzéssel is jó viszonyt ápolt. A második világháború kitörése után – némi kitérőket követően, és férje nélkül, akivel akkor már külön éltek – Angliába költözött, ahol hamarosan jelentkezett a németek által megszállt területeken akciókat végrehajtó SOE (Special Operations Executive) soraiba.

Az 1941-es esztendő őt és Andrzej Kowerskit már a Közel-Keleten találta, de előtte még visszatértek Varsóból Budapestre, ahol letartóztatta őket a Gestapo annak ellenére, hogy közös lakásukon semmilyen terhelő bizonyítékot nem találtak, sőt még Kowerski fából készült lábprotézisét – az első világháborúban lőtték el a végtagját – is átvizsgálták, de annak titkos kis rekeszében sem találtak semmit. A kihallgatást a kémnő végül heves köhögőrohamai miatt úszta meg: elengedték, mert arra hivatkozott, halálos tüdőbaj emészti, a valóság az, hogy a Fiat-gyárban belélegzett gázok – kellemetlen, de nem végzetes – hatására törtek rá a tünetek. Christine Granville fedőnéven első akciója épp hazánkba vezette. A magyar fővárosban újságírónak álcázta magát, és innen elutazva időnként hazájában és Szlovákiában is részt vett különféle akciókban. Brit történeti források szerint olyan információkat is sikerült megszereznie ez idő alatt, amelyek abban segítették Churchillt, hogy előre tisztában legyen a Szovjetunió nácik általi lerohanásának viszonylag pontos időpontjával. Ugyan sikerült meglátogatnia édesanyját Varsóban 1940-ben, ám kimenekítésére tett kísérlete kudarcot vallott, így a nő két évvel később egy német börtönben lelte halálát. Lengyelországban a Muskétásoknak nevezett földalatti diverzáns csoporttal dolgozott együtt, amelytől hasznos információkat tudott szerezni a németeknek dolgozó lengyel gyárak termelési adatairól, a hadmozgásokról és a civil lakosság ellen elkövetett náci rémtettekről is.

Skarbek 1944-ben már a francia ellenállással működött együtt Pauline Armand néven, és komoly szerepe volt abban, hogy a dél-franciaországi Vercors hegységben a partizánoknak sikerült kimenekíteniük a Jockey nevű ellenálló-szabotőr hálózat vezetőit a Gestapo karmaiból.

Ugyanezen év augusztusában kitört Varsóban a felkelés. Ám hiába könyörgött, hogy részt vehessen az eseményekben, felettesei ezt minden alkalommal elutasították. A következő év tavaszán pedig le is szerelték igencsak alacsony végkielégítéssel, ráadásul meglehetősen megalázó módon kellett brit állampolgárságért folyamodnia, és munkaajánlatokkal sem kínálták meg a szigetországban.

Múlt idő hírlevél – történelemrajongóknak

Történelmi tárgyú híreink, riportjaink, elemzéseink heti egyszer az ön postafiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A háború utáni években kalandoktól mentes polgári állásokat vállalt, többek között telefonközpontos, felszolgálói és bolti eladói munkakört is betöltött, utóbbit a híres Harrods Áruházban, majd dolgozott a Dél-Afrika–Anglia-repülőjáratokon. Bár nincs rá bizonyíték, de jó eséllyel ilyen körülmények között találkozott a Bond-filmek alapjául szolgáló könyvek szerzőjével, Ian Fleminggel, akivel egy évig tartó szerelmi viszonyt is folytatott. Innen ered a vélekedés, hogy Skarbek szolgált a Casino Royal című regényben feltűnő Vesper Lynd, őfelsége titkos ügynöke kedvesének előképeként. Érdekes adalék, hogy nemesi származású apja éjszakai csillagnak becézte latinul gyerekkorában Skarbeket, a vesper pedig éjszakát jelent ezen a nyelven. Az egykori kémnő légi közlekedés révén ismerkedett meg későbbi gyilkosával is, és itt már visszaérünk a cikk elején említett tévéjáték helyszínére, a szállodára és arra az éjjelre, amelyik Skarbek számára végzetesnek bizonyult. A stewardként dolgozó Dennis Muldowney – miután nem volt képes elfogadni a visszautasítást – 1952. június 15-én késszúrással végzett a nővel. Halála kapcsán természetesen számos találgatás látott napvilágot, többek között az, hogy a brit hírszerzés számára vált terhessé az állítólag túl sokat fecsegő nő, Muldowney pedig eszköz volt a kezükben, akivel sikerült elrendezni ezt a problémát.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.09.23.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.