A reformáció mint az első médiaesemény

Dominka Ede Harald

Dominka Ede Harald

2017. november 1., szerda 16:17, frissítve: szerda 23:12

Mi köze a mai fiatalságnak a most félezer éves reformációhoz, és hogy jön ide az online média? A Magyar Nemzeti Múzeum Refo-generáció vs. Y-generáció című kerekasztal-beszélgetése éppen erre adott választ. A bevezető tárlatvezetésen az Ige-Idők – A reformáció 500 éve című kiállításon már fölmerült egy különös és nem túl szívderítő párhuzam. A múzeumban megtekinthetők olyan festmények is, melyek egykor templomok falán függtek, a latin nyelvű liturgiát nem értve csupán e szentek életéből vett ábrázolások motívumaiból tudhatták meg a hívek, milyen mintát is kellene követniük életvitelükben.

A képek jelentősége ma hasonló formát öltött: ha egy cikk kétharmada nem kép, már nem is számít érdekesnek – állapítja meg vezetőnk kutatásokra alapozva. Másrészt ezek az úgynevezett külső képek tömkelege kiszorította a belső képeket, azaz átvették a fantázia szerepét, ami végezetül a kreativitást gátolja – állítja a beszélgetés egyik résztvevője, Tari Annamária, a leginkább érintett réteget Y generáció című könyvében is elemző pszichológus. Az Y generációba – akik azért szerepelnek központi helyen, mert ők az a dolgozó réteg, melyet a foglalkoztatók jelenleg leginkább preferálnak – az 1980 és 1995 között születettek tartoznak, e nemzedék már a számítógépek világában nőtt fel. Fölöttük az X generáció, a 1960 és 1979 között születettek, alattuk a Z generáció, a 1996 és 2007 közötti születésűek rétege.

A fiatalok számára égető kérdés, hogyan igazodjanak el, már nemcsak a televízió társadalom szétesését támogató csatornarengetegében, hanem az annál is sokrétűbb interneten. Másfél évtizede egy Heller Ágnes-előadáson valaki elégedetlenkedve kérdezte a filozófust, hogy mit lehet kezdeni a rengeteg fölösleges tévéműsorral. – Ne nézze! – kapta a választ. Majd kiegészítésként az is elhangzott, hogy némi körültekintéssel hamar föl lehet térképezni, melyik csatorna felel meg az igényeinknek, sőt azon belül is tudható, mikor lehet a megfelelő műsorokra számítani. Az internet azonban nem ilyen irányított. A benne eligazodással a múzeumbeli beszélgetés egy másik tagja, Sipos Balázs történész (ELTE) szerint a közoktatásban mindenképpen foglalkozni kell, ott lehet megszerezni a médiaműveltséget, azaz a médiatartalmak sokféle szempontjainak megértését, így kritikus kezelését, illetve az eltérő kontextusokban kialakuló kommunikáció megvalósulását. Saját egyetemi oktatói praxisában nem gondolja szükségesnek, hogy felmentést adjon a hagyományos könyvtárban kutakodás alól az ifjaknak pusztán azért, mert nehezen bújnak ki az okostelefonjaik mögül, hiszen ott még nem találhatnak meg mindent.

Az elején említett kapcsolatot leginkább a harmadik beszélgetőtárs, G. Etényi Nóra történész (ELTE) erősíti meg azzal, hogy a reformáció idején már hét évtizedes könyvnyomtatás előretörését, annak következményeit a kor adottságaihoz mérve hasonló arányú információrobbanásnak minősíti, mint ma az internetet. A párhuzam reformáció és internet között nem új gondolat, mások mellett Ropolyi László, az ELTE Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszékének oktatója is mondott olyat jó néhány éve, hogy amíg a reformációval a vallást alakították át úgy, hogy az Istennel való közvetlenebb viszony által több ember számára lett befogadható, s a könyvnyomtatással együtt lezárult a középkor, az internettel hasonló történt a tudományos tudás terén. Ugyanakkor hozzá lehet tenni azt is, hogy a reformáció előtt nem kizárólag a vallás nyitott kapukat, hanem a nemzeti önérdek és a területi összetartozás tudata, legalábbis Rubens életrajzírója, Donald Braider szerint.

Abban a beszélgetők mindannyian egyetértettek, hogy a világháló információhalmazában, azon belül a médiában el lehet veszni, ha valaki nem tud jól tájékozódni. Mindezért persze a média felhígult bulvárperifériája is ludas. Elhangzott az is, hogy amíg régen az írástudók, azaz a hivatott, képzett tollforgatók írtak csak, most a tágabb szakmai rostán áthullanak az arra méltatlanok is, veszik a bátorságot, s ténykedésükkel sokszor félrevezetik az óvatlanokat. Az ő irományaik már messze nem alkalmasak arra, hogy iskolákba vigyék azokat a diákok tanítása céljából, mint ahogy az korábban szokás volt. A szemétdomb azonban a másik oldalon sem alacsonyabb, az előadók kiemelik a kommentelés azon jelenségét is, mely mint mondják, sokkolja az értelmiséget. A cikkeket felületesen vagy még annyira sem olvasók megjegyzéseit a pszichológusok is jól ismerik: a rivalizáló kommentírók sokszor nevüket sem vállalva, rosszindulatúan, „rendszeresen és következetesen annyit tesznek, hogy bárki gondolatát megtorpedózzák. Mindegy, mi az, mi lenne az üzenete, a lényeg, hogy szerintük az úgy rossz, ahogy van” – írja Almási Kitti sokak által látogatott Facebook-oldalán.

Az internet és a fiatalok kapcsolata természetesen nem egyirányú. Ők maguk is beleszólhatnak a technológia fejlődésébe, ennek egyik fóruma a Microsoft által szervezett Imagine Cup elnevezésű hazai és nemzetközi verseny.

Ami pedig az internet s az online média tartalmainak alakítására vonatkozik – mint azt Alain de Botton is leírta már A hírek című könyvében –, az újságíró számára alapelv a tudatosság, az alázat és a felelősségteljesség – hangsúlyozza Kiss Erika, a kiállítás kurátora, a beszélgetés moderátora.

A szerkesztő ajánlja

Hutter Marianna

Az első Orbán-kormány jelölte Zaid Naffát a tiszteletbeli konzuli posztra

A jordán üzletember már abban az időszakban is elbukott a magyar állampolgársághoz szükséges nemzetbiztonsági átvilágításon.