Az I. világháborúról nem lehet elhallgatni semmit

2014. július 3., csütörtök 19:59, frissítve: csütörtök 12:24

Szarajevóban az első világháború kitörésének századik évfordulóján nemzetközi konferenciát rendeztek, amelyen számos magyar történész is előadott. Pók Attilával, az MTA BTK Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettesével készítettünk villáminterjút a téma kapcsán. A történész úgy véli, akkor sem lett volna rózsás a helyzet, ha Magyarország győztesként fejezi be a háborút.

– Nagyszabású nemzetközi konferencián emlékeztek meg az I. világháborúról Szarajevóban. A magyar delegáció milyen témakörökkel készült? Arra is kíváncsi volnék, hogy 100 év távlatából ma mi jellemzi az érintett nemzetek közötti párbeszédet. Egy ilyen konferencia mennyire adhat lehetőséget erre?

– A magyar delegáció legtöbb tagja a Magyarország, a Habsburg Birodalom és a háború című ülésen adott elő. Szávai Ferenc a dualizmus kori magyar politikai elit Balkán-koncepcióiról, Szőts Zoltán Oszkár a háborús válság magyarországi politikai vitáiról, Szabó Dániel a magyar hadicélokról, Bihari Péter a magyar középosztályok háború alatti helyzetéről, Hornyák Árpád az időszak magyar Balkán-politikájáról beszélt. A háború ideológiai és politikai előzményeit tárgyaló szekcióban Csaplár-Degovics Krisztián az Albániával kapcsolatos nagyhatalmi koncepciókról tartott előadást, Sokcsevits Dénes pedig a háborút megelőző évek délkelet-európai nemzetközi politikai feszültségeit elemző szekcióban elnökölt. Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy kommentálhattam a konferencia főelőadását. Mark Mozower, a Columbia Egyetem professzora a háború történetére vonatkozó újabb kutatásokat tekintette át, én különösen azt fejtegettem, hogy az egyre több tudás segítheti-e az egykori ellenfelek közötti megbékélést és hogyan használható politikai eszközként a háború emlékezete. A konferencia előkészítésében meghatározó társrendezői szerepet játszott az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Történettudományi Intézete. A viták előterében a háború társadalom- és mentalitástörténeti vonatkozásai álltak, a nemzeti problematika leginkább a háborúval kapcsolatos szerb politikai álláspontok értékelése kapcsán jelentkezett.

– A konferencia helyszíne több mint szimbolikus. Talán a legfontosabb kérdés, ma mi lehet a témában az a kérdés vagy problémakör, ami – ha mondhatom úgy – még mindig aktuális? Amit nem lehet elhallgatni, amiről beszélni kell.

– Azt mondhatjuk, hogy a máig ható európai és különösen kelet-közép-európai nemzeti és szociális problémák legmélyebb gyökerei az első világháborúhoz vetnek vissza. Hol vannak a nemzetállami szuverenitás korlátai, milyen elvek és gyakorlat alapján működtethetőek integrációs szervezetek, segíthetnek-e a nemzeti és szociális alapú radikalizmusok megfékezésében? Csupa olyan kérdés, amely ma is aktuális.

– Gavrilo Princip személye megkerülhetetlen a témában. Napjainkban hogyan lehet megítélni a személyét? Kultusza hogyan változott e száz esztendő alatt, ma beszélhetünk-e a Balkánon egyáltalán Princip-kultuszról? Mennyire megosztott ez a kép?

Princip és a világháború legendái
A Mile Bjelajac szerb történésszel készült interjúban kiderül, mi köze lehet Gavrilo Princip télikabátjának a háborúhoz. A szarajevói merényletről a SZEMbeszédben olvashatnak, itt megismerhetik Muhr Ottmár és a soproni huszárok lengyelországi hőstettét is.

– Az évforduló kapcsán igen sok szó esik a régi dilemmáról: szabadságharcos, a dualista Monarchiát elnyomónak minősítő boszniai szerb nemzeti mozgalom céljait képviselő önfeláldozó hős vagy a szerbiai titkosszolgálat ügynöke és terrorista Princip? Szerbiában egyre többet hallani az előbbi értékelést, de a konferencián inkább Princip társadalmi gyökereit, tettének szociális indítékait elemző előadások hangzottak el.

– Melyek azok a súlypontok, történeti tények, amelyeket magyar szempontból vizsgálni kell? Gondolok itt a hősi halottak hatalmas számára, a hátország szervezettségére. De mit tudhatunk a kor társadalmáról, mennyire működött, egyáltalán működött-e a nemzeti összefogás, összetartás?
– Véleményem szerint legfontosabb a magyar állam és társadalom mindenkori nemzetközi beágyazottságának józanul mérlegelő vizsgálata, az erre épülő nemzeti érdekmeghatározás és az érdekérvényesítés módjainak keresése. Nem az a kulcskérdés, hogy kinek milyen napi döntései alapján került a magyarság a vesztesek közé, hanem az, hogy melyek voltak – Jászi Oszkár klasszikus, a Habsburg Monarchia felbomlását elemző könyvének szóhasználatával – a Monarchia összetartó és széthúzó, centripetális és centrifugális erői. Miért nem valósulhatott meg az egységes, erős magyar nemzetállam, és hogyan kapcsolódik a magyar nemzeti tragédia a „nagy háborúhoz” és következményeihez, mint a huszadik század őskatasztrófájához. Magyar kollégák ilyen szemléletű kutatásai nemzetközileg is elismertek: Ádám Magdától. Litván Györgytől, Ormos Máriától Glatz Ferencen, Szász Zoltánon, Szarka Lászlón át Ablonczy Balázsig és ifj. Bertényi Ivánig, hogy csak néhány, különböző, generációkat képviselő nevet említsek.

– A „mi lett volna, ha…” kérdést nem tehetjük fel, de talán úgy beszélhetünk a dologról, hogy hol bukott el a magyarság szempontjából a „nagy háború”. Ezt a problémakört taglalták a konferencián is?
– Magyarországnak akkor is sok problémával kellett volna szembenéznie, ha a győztes oldalon, nem terület- és lakosságvesztéssel, hanem tágabb határok által övezve végzi be a háborút: feltételezhetően nőtt volna a német politikai befolyás, csökkent volna a magyarság számaránya, háborús erőfeszítéseik elismerését követelhették volna nemzeti kisebbségek. A konferencián a helyszín és a résztvevők kutatói érdeklődése következtében a délszláv népek háborús sorsa állt az előtérben.

Muhr Ottmár sosem láthatta viszont szeretett családját, a világháború halhatatlan hősévé vált 1914 decemberében
Muhr Ottmár sosem láthatta viszont szeretett családját. Limanovánál 1914 decemberében huszárai élén a világháború halhatatlan hősévé vált
Fotó: SZEMbeszéd

 

– Szinte minden magyar családot érint az I. világháború, a szerencsésebbek nagyapái, dédapái hazatérhettek, de több százezren ott maradtak a csatamezőkön vagy a fogolytáborokban. Hősökről beszélünk, akiket sajnos itthon kevésbé ismernek. Bízhatunk abban, hogy a fiatalok körében is elindulhat a következő években egyfajta nosztalgiaérzés a nagy háború iránt, és elkezdenek kutatni szűk körükben, családjuk háza táján?

– Az, hogy a fiatalok tudnak és akarnak-e közvetlen környezetük, családjuk múltjával foglalkozni, szüleiktől, tanáraiktól, iskoláiktól függ. A modern történelemoktatás nem elvont törvényszerűségeket és évszámokat bifláztat, hanem források tanulmányozására épített élményekkel próbálja megeleveníteni a történelmet a diákok számára. Ennek része az élő, elbeszélt történelem – oral history–, amit természetesen ugyanolyan forráskritikával kell értelmezni, mint az írott vagy tárgyi forrásokat. Ez nem nosztalgia, hanem inkább a múltbeli teljesítmények tiszteletére és a mai problémák történeti gyökereinek megismertetését célzó nevelő munka.

– Az MTA BTK Történettudományi Intézete milyen témába vágó programokkal, kutatásokkal fog a jövőben foglalkozni?

– A 2020-ig terjedő időszakban az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja számos Magyarország első világháború alatti történetével és a háború máig ható következményeivel foglalkozó forráskiadvány és feldolgozás közzétételét tervezi. Ugyanúgy, mint a szarajevói konferencia esetében, kezdeményező szerepet kívánunk játszani a témakör régiónkra vonatkozó kutatásaiban.

Forrás: MNO

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.