Elképesztő méretű barlangrendszer rejtőzik a Pilis mélyén + Képek

2010. december 16., csütörtök 06:00

Vasárnap óta a Pilisben található Magyarország harmadik legnagyobb barlangrendszere. A 11 700 méter hosszú és 203 méter mély üregrendszer összekötése majd húszéves kutatás eredménye. A feltárt járatokban ráadásul a Dunántúl legnagyobb barlangtermei, valamint egyedülálló szépségű cseppkövek rejtőznek.
A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságához tartozó Csévi-szirtek alatt elhelyezkedő, a Leány–Legény–Ariadné- és a Vacska–Rejtekút-barlangrendszerek összekötésével létrejött óriásbarlang nemcsak hosszúsága, hanem mélysége okán is a harmadik helyen áll Magyarországon. A leghosszabb, hazánk legismertebb és legrégebben kutatott barlangrendszere, az aggtelek-jósvafői Baradla–Domica a maga 25,5 kilométeres hosszával, második a budai Pál-völgyi–Mátyás-hegyi barlangrendszer (20,1 kilométer). A december 12-én, az Ariadné Karszt- és Barlangkutató Egyesület, valamint a Szent Özséb Csoport lelkes tagjai által összekötött járatrendszer ráadásul harmadikként tudta átlépni hazánkban a tíz kilométeres álomhatárt.


Hatalmas barlangtermek

A Pilisszentlélek közelében található területen körülbelül száz évvel ezelőtt kezdődött a hévizes kialakulású barlangok kutatása. Felfedezésük egy régészeti feltárásnak köszönhető, melynek során kiderült az is, hogy közülük többet már az őskorban is használtak az emberek. Aztán sokáig senki sem foglalkozott az üregekkel, az 1930-as és a ’70-es években volt ugyan egy-egy hullám, de a rendszerváltásig nem nagyon haladt a feltárás. Aztán 1991-ben megalakult az Ariadné egyesület, ezzel pedig megváltozott a helyzet – mesél az MNO-nak a kezdetekről Kovács Richárd, a feltárást végző barlangászok egyike.


Munkájuk nagyságát jól jelzi, hogy színre lépésükkor 17 barlangot ismertek a szirtek mélyében, ma pedig már negyvenhat kisebb-nagyobbat. Az ismert járatok 1990-es – mintegy másfél kilométeres – hossza folyamatosan növekedni kezdett. 1997-ben sikerült összekötniük a Leány- és a Legény-barlangot, létrehozva egy öt kilométeres járatrendszert. Hatalmas lépés volt a Vacska-barlang 2008-as felfedezése, ekkor már a Szent Özséb Csoporttal közösen. Itt találhatók a Dunántúl legnagyobb barlangtermei, mint ahogy cseppkőgazdagsága is kiemelkedő. Ráadásul járathosszúsága meghaladja a hat kilométert – ecseteli a felfedezés jelentőségét Kovács Richárd.


A barlangászok hétvégéken, szabadidejükben végezték a kutatást, ennek ellenére évente száznál is több napot töltöttek a föld mélyén. Kovács Richárd elmondása szerint mindezt úgy érték el, hogy a két egyesület 23 fős taglétszámából átlagban hat fő tud részt venni a feltárásban, nagyon ritkán érnek rá egyszerre tíznél többen.

Át lehetett kiabálni

Sejtették, hogy a feltárt járatok között kapcsolat lehet, a térképekből pedig kiderült, hogy a Vacska-barlang nagyon közel van a Legény–Leány–Ariadné-barlangrendszerhez. A következő időszak így főleg az átjáró keresésével telt, míg több hiábavaló próbálkozás után idén nyáron végre siker koronázta a kutatást. A Vacskával összekötött Rejtekút-barlangból induló egyik járat végpontja nyolc méterre megközelítette a Legény-barlangot. „A levegő mozgása jelezte a kapcsolatot, az öklömnyi résen még át is lehetett kiabálni” – emlékszik vissza Kovács.


Az egyszerre mindkét oldalról megkezdett bontást azonban rendkívül megnehezítette, hogy csak négykézláb férhettek hozzá az üregek végéhez, így kellett kiásniuk a járatot eltömítő agyagot és köveket. Mindig csak egy ember bonthatott, a többiek pedig csatárláncban adogatták hátra a törmeléket a távolabbi termekbe. „Hét méter ásás után azonban még továbbra is 7,5 méterre voltunk egymástól. Hihetetlen volt, hogy az egyik oldalt a járat elkezdett kanyarogni, míg a másik oldalon nem is teljesen jó irányba ment. Mindemellett komoly depózási nehézségek, valamint a hóolvadás miatt víz és sár nehezítette a bontást. Lehangoló volt úgy bontani, hogy egy egész napos műszak után a légvonalbeli távolság nem hogy csökkent, de volt, hogy nőtt is. Volt olyan is, hogy arra mentünk le, hogy két köbméternyi víz áll a bontásban, aztán mikor két napra rá beszereltünk 60 méter slagot és a szivattyúval bementünk, a víz eltűnt” – érzékeltetik a nehézségeket a kutatás honlapján.


Gyalogsági ásó, csákány, kőműveskalapács és a kezük volt segítségükre a munkában. Kovács Richárd hozzáteszi, voltak olyan napok, amikor csak néhány centimétert tudtak haladni. December 12-én azonban teljesen váratlanul melléjük szegődött a szerencse. Az öklömnyi légrés hirtelen kiszélesedett, így hat métert szabadon megtehettek – már csak egy méternyi törmelék maradt a két járat között. Ezzel az akadállyal pedig a rendkívül fellelkesedett barlangászok estére végeztek. „A majd fél év alatt összesen 15 méternyi járatot tártunk fel, ki tudja, meddig tartott volna még, ha nincs ez a hatméteres szakasz” – fogalmaz a barlangkutató. Az így létrejött 11,7 kilométeres barlangrendszernek az Ariadné nevet javasolták, egyrészt az egyesület neve után, másrészt a járatok labirintusszerű jellege miatt.

Folytatják

Persze a barlangászok a hatalmas siker után sem pihennek, a kutatási jog birtokosaiként folytatják a többi ismeretlen járat feltárását. Véleményük szerint a barlangrendszer tovább bővíthető, ugyanis feltételezik, hogy több olyan nagyobb járat is van, amely összeköthető lenne.


Azonban hiába a nagy felfedezések, a csodás természeti képződmények, a Csévi-szirtek alatt egyetlen barlangnak sincs turisták számára kiépített része. „Az egyesület tagjaival azonban bejárható, igaz, a barlangrendszer legnagyobb része rendkívül szűk, így csak kúszva-mászva lehet közlekedni” – figyelmeztet Kovács Richárd. Az üregek bejáratai le vannak zárva, egyrészt a balesetveszély, másrészt az esetleges károkozások elkerülése miatt.


Fotók: Ariadné Karszt- és Barlangkutató Egyesület

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.