Leesett a kutatók álla, amikor felnyitottak egy középkori sírt

MN

2017. szeptember 20., szerda 19:20, frissítve: csütörtök 07:28

Az Oxfordi Egyetem archeológusai a La Manche egyik szigetén, Guernsey-n végeztek feltárást, amikor egy sírra találtak. Pontosabban először csak azt vették észre, hogy a talaj egy részét valamikor már megbolygatták. Ez általában arra utal, hogy a felszín alatt egy sír rejtőzik. Amikor eltávolították a hajdani gödörből a földet, leesett az álluk. Emberi maradványok helyett ugyanis valami szemmel láthatóan nem emberire bukkantak. – A csontokról később kiderült, hogy egy disznódelfintől származnak – adta hírül a Guernsey Press.

A kutatóknak fogalmuk sincs róla, ki és miért temette el a delfint, azt viszont kiderítették, hogy a sír a 14. századból származik. Akkoriban a sziget szerzeteseknek szolgált menedékül, ebből arra következtetnek, hogy ők hantolhatták el a delfint. Azt viszont senki nem tudja, hogy miért vesződtek ezzel a munkával. A disznódelfin akkoriban rendszeresen előfordult az emberek asztalán, vagyis elképzelhető, hogy a szerzetesek a húsáért ölték meg az állatot. Amennyiben valóban ez történt, akkor sem világos, hogy miért készítettek neki sírt, ahelyett hogy a maradványait bedobták volna a tíz méterrel arrébb lévő tengerbe.

Az egyik feltételezés az, hogy amit a tudósok sírnak néztek, az valójában élelmiszerraktár volt. A szerzetesek ástak egy gödröt, kibélelték sóval, és ebbe az üregbe helyezték bele a delfint. Majd ottfelejtették.

Mások viszont úgy gondolják, hogy a szerzeteseknek vallási okokból lehetett fontos az állat. Ez esetben valóban megadhatták neki a végtisztességet.

Az archeológusok a további kutatásoktól várják, hogy fényt derítsenek a rejtélyre.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.