Orvosi-élettani Nobel-díj: agy GPS-ének felfedezéséért - Magyar Nemzet

Orvosi-élettani Nobel-díj: agy GPS-ének felfedezéséért

2014. október 6., hétfő 12:30, frissítve: hétfő 14:19

Három tudós, az amerikai-brit John O’Keefe és egy norvég házaspár, May-Britt Moser és Edvard Moser lett az idei első Nobel-díjas.
John O’Keefe
John O’Keefe
Fotó: wikimedia.org

Az agykutatás területén elért eredményeiért három tudós, az amerikai-brit John O’Keefe, illetve a norvég May-Britt Moser és férje, Edvard Moser kapta az idei orvosi-élettani Nobel-díjat – jelentették be hétfőn a Karolinska Intézetben Stockholmban.

Az 1939-ben született John O'Keefe a londoni University College agykutatója, a Kognitív Neurológiai Tudományos Intézet és az Anatómiai Tanszék professzora.

May-Britt Moser1963-ban, Edvard Moser pedig 1962-ben született. Mindketten alapító a Trondheimben lévő Norvég Tudományos és Technológiai Egyetem Kavli intézetében működő Emlékezet Biológiája Központnak.

 

May-Britt Moser és Edvard Moser
May-Britt Moser és Edvard Moser
Fotó: wikimedia.org

Az agy belső GPS-ének felfedezése

Az illetékes bizottság indoklása szerint a kutatók fedezték fel az agy helymeghatározó rendszerét, azt a „belső GPS-t”, amelynek segítségével az ember képes tájékozódni a térben.

„A tájékozódási képesség kulcsfontosságú létünk szempontjából. John O’Keefe, May-Britt Moser és Edvard Moser kutatásai olyan kérdést oldottak meg, amely sok évszázadon keresztül foglalkoztatta a tudósokat és a filozófusokat: miként képes az agy a környezetben való eligazodáshoz szükséges térképét megalkotni” – hangsúlyozza a bizottság közleménye.

A helymeghatározó rendszer első komponensét 1971-ben fedezte fel John E. Keefe, aki állatkísérletek során észrevette, hogy az agykéreg memóriáért felelős területén, a hippokampuszban mindig ugyanaz az idegsejttípus aktiválódik, amikor a patkány a helyiség egy bizonyos részén tartózkodott. Másfajta idegsejtek aktiválódtak viszont, amikor az állat a laboratórium egy másik szegletében tartózkodott. A kutató ebből arra következtetett, hogy e „térsejteknek” a környezet feltérképezése a feladata.

2005-ben May-Britt és Edvard Moser az agy helymeghatározó rendszerének egy másik kulcsfontosságú elemét fedezte fel: az úgynevezett entorhinális (szagló) agykéregben megtalálták a „koordinátarendszerbe” szerveződött „hálózati” sejteket, amelyek lehetővé teszik a helymeghatározást és az optimális útvonal megtervezését.

Fotó: MTI

 

A továbbiakban képalkotó berendezésekkel végzett kutatások, valamint az idegsebészeti műtéteken átesett betegek vizsgálata bebizonyította, hogy az emberi agyban is léteznek „térsejtek” és „hálózati” sejtek. Az Alzheimer-kórnak már a korai stádiumában sérül a hippokampusz, valamint az entorhinális agykéreg, így a betegek gyakorta eltévednek. Az agy helymeghatározó rendszerének megismerése segít megérteni a térbeli tájékozódás képessége elvesztésének mechanizmusát az Alzheimer-korban szenvedőknél.

„Az agy belső GPS-ének felfedezése paradigmaváltást jelentett a magasabb kognitív funkciók celluláris alapjainak megismerése szempontjából” – hangsúlyozta a méltatás.

John O’Keefe

John O’Keefe 1939-ben született New Yorkban, ír bevándorlók gyerekeként. Előbb a City College of New York, majd a McGill Egyetemen a fájdalomkutatásban forradalmi eredményeket elért Ronald Melzack hallgatója volt, kutatói munkáját is ott kezdte, doktori disszertációját 1967-ben írta. Posztdoktori tanulmányait a University College Londonon végezte – Melzack kutatótársa, Patrick Wall mellett dolgozott –, 1987-től az intézmény professzora, az egyetem kognitív idegtudományokkal foglalkozó intézetének tanára.

2014-ben megkapta a Kavli-díjat, 2013-ben a Columbia Egyetem által a biológiai és a biokémiai kutatások terén elért eredményekért odaítélt Louisa Gross Horwitz-díjat, 2008-ban az idegtudományi kutatásokért járó Gruber-díjat és a European Neuroscience Journal című tudományos folyóirat díját, 2007-ben pedig a brit neurológiai társaság díját is. Tagja a brit királyi tudományos akadémiának és az orvostudományi akadémiának, és idén az európai molekuláris biológiai szervezet tagjává választották. Amerikai és brit állampolgárságú, nős, két fia van.

May-Britt Moser

May-Britt Moser 1963. január 4-én született egy Fosnavag nevű kisvárosban, 1990-ben diplomázott az Oslói Egyetemen, ahol öt évvel később neurológusként szerzett  PhD-fokozatot, de tanult az Edinburghi Egyetem idegtudományi központjában is, és hallgatója volt annak a John O’Keefe-nek Londonban, akivel együtt most Nobel-díjat kap. 1996-ban tért vissza Norvégiába, ahol a trondheimi tudományos és műszaki egyetemen kapott munkát, 2000-ben az intézmény teljes állású tanára lett. Alapító társigazgatója az egyetem emlékezésbiológiával foglalkozó intézetének és a Kavli Idegtudományi Intézetnek. Tagja a norvég tudományos és irodalmi akadémiának, valamint a norvég műszaki akadémiának.

Edvard Moser

Edvard Moser 1962. április 27-én született Alesundban. Három diplomája van az Oslói Egyetemről, köztük egy matematikai és egy neurobiológiai. Ő is 1995-ben szerezte meg a PhD-fokozatot, posztdoktori tanulmányait szintén Edinburghben és Londonban John O’Keefe keze alatt végezte, 1996-ban tért vissza Norvégiába, ahol Trondheimbe vezetett az útja. Feleségéhez hasonlóan alapító társigazgatója az egyetem emlékezésbiológiai központjának és a Kavli Idegtudományi Intézetnek. Tagja a norvég tudományos és irodalmi akadémiának és a norvég műszaki akadémiának.

A kitüntetettek 8 millió svéd koronával (272 millió forintnak megfelelő összeggel) gazdagodnak, a díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.

Freund Tamás: Magyarországon is jártak a friss Nobel-díjasok

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) alelnöke, az intézmény Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének (MTA KOKI) főigazgatója a három díjazott munkásságát méltatva rámutatott, hogy John O'Keefe a térsejtek felfedezésével érdemelte ki a legmagasabb tudományos elismerést. A memóriáért felelős agyterület, a hippokampusz ugyanis ezeknek a sejteknek a segítségével készít kognitív térképet a környezetről. May-Britt Moser és Edvard Moser pedig az agy memóriatárolási rendszerének fontos részét képező entorhinális kéregben fedezte fel a „hálózati” sejteket, a grideket.

„Az entorhinális kéreg a hippokampusz fő bemeneti régiója, és mindig is nagy kérdés volt, hogy a külső környezeti szenzoros impulzusokból miképp áll össze a hippokampuszban a specifikus térmező-érzékenység. Rendkívül izgalmas, hogy miként fedezte fel ezt rendszert a Moser házaspár” – magyarázta az akadémikus.

Freund Tamás kitért az idei Nobel-díjasok magyarországi kapcsolataira is. Ismertetése szerint mindhárman meghívott előadóként plenáris előadásokat tartottak 2009-ben a Magyar Idegtudományi Társaság éves konferenciáján. John O'Keefe a térsejtek szerepéről beszélt, bemutatva, hogy miként fejlődnek ki az élet kezdetén, s miként károsodnak, pusztulnak a demenciában szenvedő idős betegeknél. May-Britt Moser és Edvard Moser az entorhinális agykéreggel kapcsolatos kutatásaikat ismertették a résztvevőkkel.

„A Moser házaspár többször tartott előadást a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet idegtudományi szemináriumsorozatán is. Rokon témán dolgozunk, szoros, mondhatni baráti a kapcsolatunk” – fogalmazott Freund Tamás.

Sigmund Freud: nyolc jelölés után is díj nélkül

Az orvostudományi Nobel-díjat 1901 óta most 105. alkalommal ítélték oda összesen 207 tudósnak. Harmincnyolc alkalommal kapta egy, 32 alkalommal kettő és 35 alkalommal három tudós részesült megosztva az elismerésben. A 207 kitüntetettből 11 nő, közülük csak Barbara McClintock vehette át 1983-ban egyedül a díjat. Kilenc alkalommal nem ítélték oda a kitüntetést.

Az eddigiek során a legfiatalabb kitüntetett a 32 éves Frederick G. Banting volt 1923-ban, míg a legidősebb Peyton Rous, aki 87 éves volt, amikor 1966-ban átvehette a díjat. 1947-ben fordult elő első alkalommal, hogy egy házaspár mindkét tagja megkapta az orvosi Nobel-díjat, ekkor Gerty és Carl Cori részesült az elismerésben. A díjazottak átlag életkora 58 év, a legidősebb élő kitüntetett az 1920-ban született Edmond H. Fischer amerikai tudós, aki 1992-ben kapta meg a díjat.

Érdekesség, hogy a nyerteseken kívül a többi jelölt kilétéről ötven évig nem közölhető információ. Így például csak a fél évszázad lejártával derülhetett ki, hogy Sigmund Freud osztrák pszichiátert 8 alkalommal jelölték, de egyszer se kapta meg a díjat.

Három magyar kitüntetett

Eddig három magyar vagy magyar származású kitüntetettje volt a fiziológiai vagy orvostudományi Nobel-díjnak. A Svédországban élt Bárány Róbert (1876–1936) 1914-ben kapta a díjat „a vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért”. 1937-ben Szent-Györgyi Albert (1893–1986) kapta a kitüntetést „a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéséért, különösen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis vonatkozásában”, – ő az egyetlen magyar, aki Magyarországon folytatott kutatásaival érdemelte ki az orvosi Nobel-díjat. Az Amerikában letelepedett Békésy György (Georg von Békésy) (1899–1972) „a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért” 1961-ben kapott orvosi Nobel-díjat.

Az elmúlt évtized díjazottjai:
2004 – Az amerikai Richard Axel és Linda B. Buck az emberi szaglószervekkel és a szaglórendszer szervezetével kapcsolatos kutatásaikért.
2005 – Az ausztrál Barry J. Marshall és J. Robin Warren a gyomorhurutot és fekélyt okozó baktérium felfedezéséért.
2006 – Az amerikai Andrew Z. Fire és Craig C. Mello, akik felfedezték a genetikai információáramlás ellenőrzésének mechanizmusát.
2007 – Az amerikai Mario Capecchi és Oliver Smithies, illetve a brit Martin Evans az őssejtkutatás terén elért eredményeiért.
2008 – A német Harald zur Hausen a méhnyakrákot okozó vírusok (humán papillomavírus), valamint a francia Francoise Barré-Sinoussi és Luc Montagnier a HIV-vírus (az AIDS vírusa) 1983-as felfedezéséért.
2009 – Az amerikai Elizabeth Blackburn, Carol Greider és Jack Szostak, akik felfedezték, hogyan másolódnak a kromoszómák és milyen folyamat védi őket a töredezéstől. Kutatásaik hozzájárultak az öregedési folyamatok és a betegségek kialakulásának teljesebb megértéséhez, illetve lehetséges új terápiák kifejlesztéséhez.
2010 – Robert Geoffrey Edwards brit tudós a szervezeten kívüli megtermékenyítés módszerének fejlesztésért.
2011 – Az amerikai Bruce Beutler és a luxemburgi születésű Jules Hoffmann „a veleszületett immunrendszer aktiválásával kapcsolatos felfedezéseiért”, valamint a kanadai Ralph Steinman a „dendritikus sejtek és azok szerzett immunitásban betöltött szerepének felfedezéséért”. (Steinman a kitüntetés bejelentése előtt három nappal meghalt, de a díjat – amely posztumusz nem adható – nem vonták vissza.)
2012 – A brit John B. Gurdon és a japán Jamanaka Sinja azért a felfedezésért, hogy az érett sejteket vissza lehet programozni pluripotens sejtekké, amelyekből a test valamennyi szövete kialakítható.
2013 – Az amerikai James E. Rothman és Randy W. Schekman, illetve a német-amerikai Thomas C. Südhof a sejt szállítórendszerének szabályozásával kapcsolatos felfedezésekért.





Forrás: MTI, MNO

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.